Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - TÉKA

Folyóiratszemle FEUERNÉ TÓTH RÓZSA: A budavári királyi palota 1478-1500 között épült reneszánsz homlokzatai. Egy eszmei rekonstrukció variációs lehetőségei (Ars Hungarica, 1986. 1. sz. 17-50. 1.). Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette Farbaky Péter. Corvin Mátyás budai palotájának szinte teljesen elpusztult egykori reneszánsz homlokzatairól az elmúlt negyven évben végzett nagyszabású régészeti feltárások, kutatások, adatfeldolgozások, rajzi felmérések stb. alapján megkísérelhetőnek tűnik az egykori valóságot az eddiginél viszonylag jobban megközelíthető rekonstrukciós kép kialakítása — vallja a szerző. Erre annál is inkább szükség lenne, mivel a tudományos eredmények arra engednek következtetni, hogy a korai reneszánsz — Itálián kívüli — építészetének fontos és a környező országokra is ható központja alakult ki Mátyás király idején. Visszatekintés a paloták pusztulására, maradványaik, az ásatások és a leletek tudományos vizsgálatának főbb mozzanataira; a palotaegyüttes Mátyás korában, a Zsigmond-udvar, Mátyás király 1478-1490 között építtetett palotája, majd ennek Dunára néző, valamint nyugati homlokzata régi leírások, metszetek, leletek és más adatok tükrében. HORLER MIKLÓS: A buda-nyéki királyi villaépületei (ArsHungarica, 1986. 1. sz. 51-80. I.). Az utóbbi évek régészeti feltárásai és műemlék-helyreállítási munkálatai nyomán mindinkább új megvilágításba került a magyarországi Jagello-kori reneszánsz építészet. A leletek és a tudományos vizsgálatok elvezettek a Garády Sándor által 1931-1942 között feltárt nyéki maradványok ismételt tanulmányozásához és a témakör újragondolásához. A szerző először a buda-nyéki királyi villák és a hozzájuk tartozó vadaskert régészeti feltárásának és a leletek tudományos feldolgozásának történetét foglalja össze, majd a villák keletkezési idejével, a datálás kérdéseivel foglalkozik. Ezután a villák eredetét, építészeti „előképét", „mintáját, ihletőjét" vizsgálja, végül a buda-nyéki épületek elméleti rekonstrukcióját kísérli meg az eddi' gi leletek és kutatások tükrében. SZÉNÁSSY ÁRPÁD: Egy budapesti keleti bazár 110 éves története (Műemlékvédelem, 1986. 3. sz. 209-219. ÍJ. Feszty Adolf (1846-1900) fővárosi műépítész első budapesti alkotása bár nem volt hosszú időn át maradandó, de mégis ez hozta meg első építészi sikerét. Az építtető — Haris Gergely — a dúsgazdag pesti polgár az Eskü (ma Felszabadulás) tér és a Koronaherczeg (a mai Petőfi Sándor) utca régi házai helyére olyan „modern", új épületet szándékozott emelni, amely a szűk Koronaherczeg utca forgalmát fellendítené, s mely nemcsak vonzaná a vevőket, hanem a főváros egyik attraktív pontjává is válhatna. Megszületett a bazár formájú átjáró megnyitásának gondolata, pompás épületként, vasszerkezetű üvegkupolával, folyosókkal ellátott bolti helyiségsorral. A szerző bemutatja az építtetőt, a telek történetét, tulajdonosait, a bazár tervezését, szerkezeti megoldásait, az építés kivitelezésitechnikai gondjait, a bazár esztétikai értékeit, majd a mindössze 35 éves bazár 1910-ben történt lebontásának indítékait, körülményeit. A megüresedett hatalmas telken 1911-14-ben a Haris köz máig is harmonikus épületcsoportja épült, idézve a századelő építészeti ízlését. Feszty a mérnöki célokat a művészi szempontokkal magas színvonalon ötvözött Haris-bazárral alapozta meg hírnevét, ez tette számára lehetővé, hogy a Sugárúton — ma Népköztársaság útja — több palotát és bérházat tervezhetett. BRUZSA LÁSZLÓ: Lapostetők csapadékvíz-szigetelésének felújítási akciója (Magyar Építőipar, 1986. 6. sz. 321-330. I.). A szaktárca és a főváros vezetőszerveinek koncentrált, jelentős anyagi forrásokkal végzett felújítási akciója 1985-ben a mind nagyobb anyagi gondot jelentő hibás lapostetők kijavítása és a felújítások ütemének gyorsítása érdekében. GAZDAG IMRE: Budapest XIX. ker. Temesvári—Méta utca beépítési terv (Városépítés, 1986. 4. sz. 36-39. I.) Kispest-Kertváros Pestlőrinccel határos részén részben sorházas, részben családi házas beépítési terv előzményei, alapkoncepciója, lakóépületei, adatai, jellegzetességei — példa egy zöldövezeti, kertes jellegű terület modern beépítésének jó megoldására. KOVÁTS GYÖRGY: Autószerelő Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola Budapesten a XVI. kerületben (Magyar Építőipar, 1986. 7. sz. 410-414. I.). A 13. sz. Frankel Leó Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet — mely nem véletlenül települt az Ikarus-gyár közelébe — építészeti és funkcionális ismertetése. Kb. 1600 tanuló, 160 oktató befogadására tervezték. 24 tantermes, 200 munkahelyes tanműhellyel rendelkező, igen korszerű budapesti szakoktatási intézmény. KELLER LÁSZLÓ: Huszonöt éve készült % hazánkban az első csuklós trolibusz (Városi Közlekedés, 1986. 4. sz. 225-226. l.J. 1957-re alakult ki a főváros több mint 34 kilométeres trolibusz-alaphálózata, amelynek növekvő utasforgalma hamarosan igényelte a férőhelybővítést. Először pótkocsistroli bevezetésével próbálkoztak, de ez nehézkesnek bizonyult, ezért a jobb menettulajdonságú csuklós járművet kísérletezték ki, mely a sikeres próbák után 1961. május 25-én kezdte meg menetrendszerű szolgálatát. A hamar népszerűvé vált csuklós trolik száma nőtt, majd BKV-Ikarus kooperációban készült korszerűbb típusok léptek forgalomba, mindmáig kb. 80 kocsival szolgálva a fővárosi tömegközlekedést. KELLER LÁSZLÓ: Húsz éve díjszabásreform Budapesten (Városi Közlekedés, 1986. 4. sz. 226. I.) A viteldíjbeszedés bonyolult formája jellemezte története, fennállása egész folyamán a budapesti tömegközlekedést. Ki gondolná: 1965-ben 114 jegy- és igazolványfajtát használtak. A villamosokon és az autóbuszokon évente eladott kb. félmilliárd vonaljegy és 250 millió átszállójegy előállításához mintegy 200 tonna papírra volt szükség. A kalauzok a jegyeken évente kb. 1,3 milliárd lyukat „termeltek", az így keletkező aprócska papírhulladék évente kb. egy tonnára becsülhető. Az új viteldíjrendszert 1966. június 1-én vezették be, csak vonaljegyek és bérletek maradtak érvényben. A HÉV-en övezetek szerinti díjakat alkalmaztak. A taxik kb. 15 százalékkal drágultak. A budapestiek közlekedési kiadásai kb. harmadával növekedtek. A közlekedési vállalatok bevétele kb. 900 millióról 1,2 milliárdra nőtt, így az állami dotációt majdnem a felére sikerült csökkenteni. E jegyrendszer fontos előfeltétele volt a kalauz nélküli üzem bevezetésének is. Nőtt a villamosok, csökkent az autóbuszok igénybevétele, jelentősen csökkent a taxihasználat. ZÖLD FERENC: A magyar könyvkiadás és könyvterjesztés története 1945-1948 (Magyar Könyvszemle, 1985. 3-4. sz. 242-261. I.). Számos fontos budapesti vonatkozást tartalmazó áttekintés a szakma négy évtizedéről. A még 1944-ben Szegeden megalakult első szabad magyar könyvkiadó és kiadványai. A Budapestre költözéssel a Szikra Lapvállalat nevet vette fel, vezetője, Cserépfalvi Imre, haladó szellemű kiadótulajdonos lett. Az első budapesti könyvkereskedés a VI., Teréz körút 19-ben nyílt meg az MKP VI. kerületi szervezetének József Attilakönyvesboltjaként. A továbbiakban olvashatunk a kiadók és nyomdák háborús kárairól, az első kiadványokról, tematikus megoszlásukról, példányszámukról, árairól, majd az új típusú kiadók — pl. Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, később Új Magyar Könyvkiadó — létrejöttéről. Megismerhetjük a régi, nevezetesebb kiadók sorsát, tevékenységét a felszabadulást követő években: a Révai, a Nyugat, az Egyetemi Nyomda, a legnagyobb háborús kárt szenvedett Franklin Társulat, a Hungária, a Dante, az Officina s mások történetét. 1945 őszén alapították a Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadót, mely 1947-ben már 80 kiadványt jelentetett meg! A felszabadulás utáni magyar könyvkiadás lényeges átalakulása 1948-ban kezdődött a nagyvállalatok államosításával. Öt nagy állami kiadó alakult: az Athenaeum, a Révai, a Franklin, a Hungária és az Új Magyar Könyvkiadó. 1949-ben megtörtént a közép-és kisüzemek államosítása. A könyvterjesztés szervezetében is megkezdődött a demokratikus átalakulás. 1949-ben megalakult a Könyvterjesztő NV, 1951-ben az Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1952-ben államosították az összes, még magánkézben lévő könyvesboltot (ekkor 87 budapesti magánkönyvesboltot zártak be). Majd az 50-es években újabb kiadók alakultak, ni. 1950-ben újjáalakult az Akadémiai Kiadó, majd megszerveződött a könyvkiadás állami irányítása: 1954-ben megkezdte működését a Kiadói Főigazgatóság. A rendkívül informatív tanulmány nemcsak a kiadók és a könyvkiadás történetéről tájékoztat, hanem a kiadáspolitikáról, új művek és műfajok, irodalmi és más folyóiratok születéséről és a közelmúltban alakult kiadókról és azok profiljáról is. CSÖMÖR TIBOR 47