Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - P. Szabó Ernő: Párizsi módra

nem a földi hatalom csúcsai felé közvetít. A középkori művészet elemeinek jelentés­változásáról az épületben egy kedves mozzanat beszél. A liftaknát körülvevő vasoszlopok a székesegyházak oszlopait, pilléreit idézik, csakhogy a régi oszlopfő­kön jó és rossz harcáról beszélő állatfigu­rák szerepeltek, itt pedig egyetlen állatkát látunk: a szorgalom, a gyűjtés, a takaré­koskodás jelképét, a méhet... Vannak, akik szeretik, s vannak, akik­nek nem tetszik a Párizsi Udvar, azt azon­ban el kell ismerni: a tervező és a kivitele­zők tökéletes munkát végeztek. Amit a vi­lág szeme elé szántak, jó anyagból ké­szült, tartós, esztétikus. (A belső udvart itt is sivár, ablaktalan falak veszik körül.) A baldachinos kirakatszekrénykék, a tele­fonfülkék, a padlómozaik, a liftszekrény mind-mind abba az építészeti-társ­művészeti egységbe illeszkedik, aminek megvalósításáról manapság inkább csak jövő időben beszélhetünk. A padlómozaikon ott a felirat: Villeroy és Boch mettlachi mozaik gyár raktára V. Géza utca, 1. LUXFER; HAAS és Somo­gyi mérnökök Budapest; Osztr. Magyar Luxferprizma Gyár KFT — hirdetik ma­gukat a gyártók egy kicsit távolabb. Vala­mikor bizonyára igen hangulatos volt a padlóvilágítás, de erről ma csak a felira­tozott üveglapok beszélnek. Éppen az építők tisztességes munkája miatt bosszantó azonban, ha ma valaki összetö­ri a telefonfülke ajtaját, letépi a kirakat­szekrényt. Ha a helyreállítás hónapokat késik, ha piros műanyaggal pótolják az üvegablakot. Ha oda nem illő kőlappal egészítik ki a padlómozaikot. Jó lenne, ha nemcsak ma élvezhetnénk a Párizsi Udvar sajátos atmoszféráját. Úgy tűnik azon­ban, hogy ennek érdekében még azt a ke­veset sem tesszük meg 1987-ben, aminél sokkal többet tettek az építők 1913-ban. A ház párizsi módra épült... Aki járt a fény városában, tudja, hogy bár sok híres palota van ott, figyelnek a legkisebb ér­tékre is. P. SZABÓ ERNŐ 35

Next

/
Thumbnails
Contents