Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - P. Szabó Ernő: Párizsi módra

nem a földi hatalom csúcsai felé közvetít. A középkori művészet elemeinek jelentésváltozásáról az épületben egy kedves mozzanat beszél. A liftaknát körülvevő vasoszlopok a székesegyházak oszlopait, pilléreit idézik, csakhogy a régi oszlopfőkön jó és rossz harcáról beszélő állatfigurák szerepeltek, itt pedig egyetlen állatkát látunk: a szorgalom, a gyűjtés, a takarékoskodás jelképét, a méhet... Vannak, akik szeretik, s vannak, akiknek nem tetszik a Párizsi Udvar, azt azonban el kell ismerni: a tervező és a kivitelezők tökéletes munkát végeztek. Amit a világ szeme elé szántak, jó anyagból készült, tartós, esztétikus. (A belső udvart itt is sivár, ablaktalan falak veszik körül.) A baldachinos kirakatszekrénykék, a telefonfülkék, a padlómozaik, a liftszekrény mind-mind abba az építészeti-társművészeti egységbe illeszkedik, aminek megvalósításáról manapság inkább csak jövő időben beszélhetünk. A padlómozaikon ott a felirat: Villeroy és Boch mettlachi mozaik gyár raktára V. Géza utca, 1. LUXFER; HAAS és Somogyi mérnökök Budapest; Osztr. Magyar Luxferprizma Gyár KFT — hirdetik magukat a gyártók egy kicsit távolabb. Valamikor bizonyára igen hangulatos volt a padlóvilágítás, de erről ma csak a feliratozott üveglapok beszélnek. Éppen az építők tisztességes munkája miatt bosszantó azonban, ha ma valaki összetöri a telefonfülke ajtaját, letépi a kirakatszekrényt. Ha a helyreállítás hónapokat késik, ha piros műanyaggal pótolják az üvegablakot. Ha oda nem illő kőlappal egészítik ki a padlómozaikot. Jó lenne, ha nemcsak ma élvezhetnénk a Párizsi Udvar sajátos atmoszféráját. Úgy tűnik azonban, hogy ennek érdekében még azt a keveset sem tesszük meg 1987-ben, aminél sokkal többet tettek az építők 1913-ban. A ház párizsi módra épült... Aki járt a fény városában, tudja, hogy bár sok híres palota van ott, figyelnek a legkisebb értékre is. P. SZABÓ ERNŐ 35