Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - P. Szabó Ernő: Párizsi módra

T ermeszetesen a Párizsi, ahogyan a homlokzaton áll: Párisi-Udvarról van szó, az épület passzázsáról, amelynek legtöbb részlete megmenekült a háborús pusztításoktól — és a jelentől sem szenvedett túl sokat. Néhány üveglap kivételével sértetlen a színes üvegtető, megmaradt a belső tér fa- és majolikaburkolata; a vas szerkezeti elemek és a csak itt-ott hiányos padlócsempék is a századfordulót idézik. Patinás és mégis élő környezet. Van itt könyvesbolt, trafik, szőnyeg- és cipőbolt, számos butik. Itt a Jégbüfé, ahol gimnazisták adnak egymásnak randevút, a fedett folyosón, a presszó asztalkái mellett idősebb urak és hölgyek üldögélnek. Ebben a házban működnek az IBUSZ irodái, az intézmény úgyszólván az építtető Belvárosi Takarékpénztár helyét foglalta el. Úgy tűnik, azért nem egészen olyan, mint az egykori tulajdonos, amely nemcsak a hely presztízsét használta ki, hanem a jó gazda figyelmével óvta a legapróbb részleteket is. Ez a kérdés azonban nagyon is a mába vezet — s illik előbb a múltba tekinteni. Nemcsak illik — érdemes is. A ház előéletét kutatva visszanézhetünk egészen a múlt század eleji Pestig — vagy éppen a kétszáz évvel ezelőtti Párizsig. A mai Párizsi Udvar helyén az 1806-os évek elején épült fel az előd, az „igazi" Párizsi Udvar, mégpedig valójában a 18. századi párizsi házak mintájára. Nevezték ezt a házat Brudern-háznak is, az építtetőről. Lebontása előtt néhány héttel, 1906 decemberében lírai nekrológban siratta el Zuboly (Bányai Elemér), s ha ezt tette, a ház bizonyosan Pest nevezetes helyei közé tartozott. A párizsi mintát követő házról s a keskeny sikátorról nevezték el Párizsiháznak az egyemeletes épületet. 1817-ben építette Brüdern József, s már abban az évben harminckét boltot nyitottak benne. Ez olyan csodának számított, hogy a Hazai Tudósítások a leghíresebb pesti látványosságként hirdette, s a bécsi Magyar Kurir is a világvárosiasodást fedezte fel benne. A pestiek szerették, „belakták" a házat; ahogyan századfordulós fotók mutatják, kiskereskedők és nagyobb cégek üzletei sorakoztak egymás mellett. Ha állna, a régi épület ma is Pest egyik érdekes színfoltját jelentené. Csakhogy a századfordulón itt is újra, nagyobbra volt szükség. Brüdern József hiába volt jómódú, szenvedélye, a könyv- és a régiséggyűjtés, minden pénzét fölemésztette. Tönkrement, s a ház a Teleki grófoké lett. (Itt lakott egy ideig Teleki József, aki tízkötetes monográfiát írt a Hunyadiakról.) Ők adták el a Belvárosi Takarékpénztárnak, 33