Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Kelecsényi Gábor: Ráth György öröksége

győzött minden akadályt." Szervező és áttekintő készsége, frissen megőrzött ifjonti lelkesedése számos alkalommal külföldön is öregbítette a magyar iparművészet hírnevét. Szentpétervár, Torino, St. Louis kiállításain, valamint a párizsi világ- és a hazai ezredéves kiállítás rendezésénél minduntalan találkozunk Ráth György nevével, s ezek mind jeles fejezetei a magyar iparművészet eredményeinek. Műgyűjtésben nem múzeumi célok vezették. A korabeli helyesírási gyakorlatnak megfelelően úgy kell írnunk, hogy „amateur" volt, a szép dolgok kedvelője. Szerette, ha mindig szép tárgyak veszik körül, amelyeket rendeltetésüknek megfelelően használnak. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy nem vitrinekben gondolkodott. Ritkán adott estélyein Budapest legszebben terített asztalával kedveskedett vendégeinek. A „vitrinszemlélettől" való idegenkedését egyértelműen bizonyítja az a halála esetére szóló ajándékozási szerződés is, amelyet egyrészről „méltóságos Ráth György úr, nyugalmazott királyi ítélőtáblai tanácselnök, az országos magyar iparművészeti múzeum főigazgatója és az országos képzőművészeti tanács alelnöke", másrészről „nagyméltóságú báró Eötvös Loránd úr, mint a magyar tudományos akadémia elnöke" kötött 1895-ben közjegyző előtt. Az okirat a következőket tartalmazza: „Ráth György a maga régi Hungarikákból álló tulajdon könyvtárát halála esetére visszavonhatatlanul és örök időre odaajándékozza a magyar tudományos akadémiának a következő feltételek alatt: a) Amennyiben ezen könyvtárban oly munkák találtatnának, melyek a m. tud. akadémia könyvtárában teljes és jól megtartott példányokban már megvannak, azokat az iparművészeti múzeum vagy a magyar nemzeti múzeum anyagának kiegészítésére használják fel. Ajándékozó fenntartja magának a jogot, hogy az iparművészeti múzeumot megilletendő munkákat még életében maga jelölhesse meg. b) Ajándékozónak a jelen szerződésben foglalt intézkedéséhez képest a m. t. akadémia tulajdonába átmenő könyvei külön helyiségben, vagy ha ez ellen bármi oknál fogva akadály forogna fenn, külön szekrényben őrizendők, semmi szín alatt el nem idegeníthetők, és csakis a m. tud. akadémia helyiségeiben legyen szabad azokat használni." Miközben könyveinek sorsáról megnyugtatóan intézkedett, igyekezett méltó helyet keresni egész gyűjteményének is. így jött létre élete alkonyán a városligeti Fasorban (ma Gorkij fasor 12.) a Ráth-villa egy kert mélyén megbújva. Előzőleg hosszabb utat tett Itáliában, hogy gyűjteményéhez illő lakberendezési tárgyakat vásároljon. Az új környezetnek nem sokáig örülhetett. Néhány esztendő múlva, 1905-ben meghalt. Féltve őrzött kincseit — a már említett könyvek kivételével — nejére, Melsiczky Gizellára hagyta. * Régi tanulság, hogy a műgyűjtésnek és bibliofíliának alig van nagyobb ellensége az örökösnél. Ez esetben is megjelentek az özvegynél külföldi műkereskedők, sőt múzeumok mesés összegű ajánlatokkal. Ő azonban úgy döntött, hogy férje kulturális munkásságának azzal állít emléket, ha vevőként a magyar állammal tárgyal. Fel is becsülték a hagyatékot, amely szerint a műtárgyak értéke 1 millió 144 230 koronát tett ki. Ennek több mint a fele, 708 ezer korona az 50 képre esett. Azután váratlan fordulat következett. „Arra még nem volt eset, hogy a műemlékeknek számban és belső értékben egyaránt ehhez fogható ajándékával bárki is megörökítette volna nevét, mint tette azt most Ráth Györgyné" — írta Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, amikor beszámolt arról, hogy az özvegy lemondott erről az óriás összegről, és férje teljes gyűjteményét a nemzetnek ajándékozta. Csupán a villáért kért 300 ezer koronát és azt a jogot, hogy élete végéig abban lakhasson. Egyetlen kikötése, hogy legyen a házból Ráth György Múzeum mint az Iparművészeti Múzeum kiegészítő része. Az eredetileg becsértéki leltárnak készült összeállítás átalakult tehát múzeumi katalógussá, amelyet Radisics Jenő állított össze a műértő jó barát szerető gondoskodásával. A gyűjtemény legbecsesebb és műtörténeti szempontból legfontosabb részét kétségkívül a képek alkotják — írta. A leghíresebb mesterek társasága üdvözli a nézőt, Rubens női feje, Potter tájképe, Rembrandt mészárszéke, Tintoretto arcképe^,-r Az iparművészet emlékei között legelöl járnak az antik, görög és római metszett kövek, de képviselve van köztük még a 16. század is. Gyönyörködhetünk az antikvitás bronz és agyagszobraiban az egyiptomiaktól kezdve, a 16. század óta oly kedvelt puszpángfa faragványokban, porcelán- és fajanszkészletekben, üvegekben, az ünnepi asztal terítéséhez szolgáló különféle tárgyakban. A Ráth-múzeum felállításánál Radisics mindenütt igyekezett megőrizni az otthont teremtő gazda keze nyomát, a kis ékszerdoboznyi villa intim hangulatát. És megengedte, hogy az özvegy folytassa boldogult férje munkáját, saját tulajdonát képező évszázados értékes csipkékkel, papi talárokkal, szövetekkel díszítse, becézze napról napra a bútorokat, virágtartókat. Hiszen több ez mint múzeum, állapította meg. Bájos otthona a művészet dicső múltjának, meleg fésze, amelynek légköre, ékesszólása, lelke van. * így élt négy évtizedig a kis fasori múzeum. A hajdanvolt időkben, amikor még egyetlen öreg őr ügyelt az értékekre. „Ritkán jár ide látogató, a gyakori vendég meg egyenesen gyanús" — jegyezte meg az Ünnep című folyóirat riporterének 1939-ben. Mindjárt el is mondta esetét egy képtolvajjal, akinek valóban „bottal ütötte" a nyomát, de az utcán sikerült utolérnie. Még a Bajza utca sarkán álló rendőr beavatkozására sem volt szükség, szépen elvette tőle a képet, bevitte a villába, és visszaakasztotta a helyére. Sőt a tolvaj rimánkodására — valamilyen éhenkórász festő volt — még azt is megengedte, hogy máskor is eljöhessen a múzeumba. A gyűjtemény az adományozó özvegy szándéka ellenére nem maradt együtt. Anyagát 1949 után műfajok szerint szétosztották a budapesti múzeumok között. A képzőművészeti rész a Szépművészeti, a tárgyi anyag az Iparművészeti Múzeumba került. Maga a villa továbbra is múzeumi célokat szolgált, s idén májusban — hosszú évekig tartó felújítás után — újra megnyílt mint az Iparművészeti Múzeum Ráth György Múzeuma. Földszintjén a kínai, emeletén pedig japán gyűjtemény állandó kiállítását rendezték be. Ha nem is az alapító szándékai szerint, de az ő neve alatt újra nemzetközi rangú gyűjteményt élvezhetnek a látogatók. Együtt maradt — pontosabban külön, az ő neve alatt őrizve — azonban Ráth György értékes könyvtára, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozott. A bibliofil amatőr szerető gondoskodását tükröző, gyönyörűen gondozott és szépen köttetett 545 magyar nyelvű, 494 idegen nyelvű, de hazai sajtó alól kikerült, valamint 374, magyar szerző külföldön megjelent idegen nyelven nyomtatott munkáját az MTA Könyvtára a mai napig ugyanúgy elkülönítve őrzi, mint az ugyancsak Ráth bibliotékájához tartozó 996, külföldi szerzőktől származó magyar vonatkozású és 43, egyéb témájú könyvet — összesen kétezernél is több művet. A magyar történelem, irodalom- és művelődéstörténet számára nagyobb kincsesbányát nyújtanak, mint nemzetközi hírű múzeuma. Amellett jelentős anyagi értéket is képviselnek, hiszen az átvételkor a szakirodalom ezek közül 90 példányt unikumként — egyetlen darabként — tartott számon. Azóta egyikmásikból felbukkant már újabb példány is, de ez semmit sem von le Ráth érdeméből. Sokszor éppen az ő unikumai hívták fel a figyelmet a további kutatásra. Sokszor elcsodálkozunk azon, mi mindenre jutott az embereknek idejük dédapáink korában. Jókainak közel másfél száz művét sorolja fel Szinnyei híres, máig utolérhetetlen 12 kötetes írói lexikonában, amelyben Ráth Györgynek is 16 munkájával találkozhatunk. Vannak közöttük jogi szakkönyvek, a negyvennyolcas dicső időkkel foglalkozó munkák és olyan témák, amelyeknek feldolgozására gazdag könyvtára adott indíttatást. Imakönyvekről, hitvitákról, lelkészekről. Mi volt ennek a kornak alkotási titka? Talán a csend? Lássunk jelképet abban, hogy a fasori villa egy kert mélyén húzódott meg? Ahol csak a szeretett tárgyak beszéltek, s azoknak szava az ezerhangú csend? Halálakor a fonográf, a gramofon már évtizedek óta ismeretes volt. A villa kincsei között azonban ilyen tárgyak nem szerepeltek... KELECSÉNYI GÁBOR 31