Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Kelecsényi Gábor: Ráth György öröksége

Li-Ko-Zsan (1906—): Furulyaszó holdfényben RÁTH GYÖRGY örérU^ állott Pozsonyi Sándorral, aki maga is szenvedélyes gyűjtő volt. Gyönyörű gemmákat, vagyis antik vésett drága vagy féldrágaköveket vásárolt Pulszky Ferenctől, akihez ezek — több kézen keresztül — a 19. század elejének híres műgyűjtőjétől, gróf Viczay Mihálytól kerültek. Eredményeire egyre inkább felfigyeltek az országban. Látták, hogy nem üzleti cél vezeti, hanem a nemzeti művelődés ügyének szolgálata. A törvénykezés terén betöltött állása mellett — ítélőtáblai tanácselnökként ment nyugdíjba 1890-ben — 1881-ben magára vállalta az Iparművészeti Múzeum vezetését. Ebben a minőségében már a következő évben országszerte ismertté vált neve a nagy jelentőségű országos könyvkiállítás megszervezésével. Ezen egyrészt bemutattak középkori kéziratokat és kódexeket, többek között, a Halotti beszédet tartalmazó Pray-kódexet, valamint 25 hazai és 40, külföldről kölcsönzött corvinát. Másrészt régi magyar könyveket, amelyek között ott szerepeltek Ráth gyűjteményének értékes darabjai is. Külön osztályt állítottak fel a könyvkötészeti remekek bemutatására. Ezek mellett ősnyomtatványokban, magyar bibliofil gyűjtők kincseiben és könyvnyomdászatunk újabb kiváló termékeiben is gyönyörködhettek a látogatók. A bemutatott anyag alapján számos területen kapott új indíttatásokat a magyar tudományosság és iparművészet. „Nem volt könnyű munka a kiállítás létesítése — dicsérte Ráth érdemeit az egykorú sajtó —, de a nemzeti közművelődés magasztos célja le-30