Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Gyarmati Szabó Éva: Nyugdíjasok üdültetése

FÓRUM Párttörténeti Intézete, MTA Nyelvtudományi Intézete, MÉM FTH földrajzinévszakbizottsága. Természetesen a javaslattevő kerületek képviselői is részt vesznek az ülésen. Az új utcanevek kiválasztásakor figyelembe veszik az érintett utca és környéke lakosságának a véleményét. A körzeti párt- és népfrontbizottságok munkatársai gyűjtik össze a véleményeket, és adják át a kerületi tanácsnak. A felsorolt szervezetek képviselői a javasolt utcaneveket történelmi, nyelvhelyességi, helytörténeti szempontok figyelembevételével értékelik, olykor vitatkoznak. így alakul ki a bizottság véleménye, ami azonban csak javaslati értékkel bír. A döntés a Fővárosi Tanácsé. Az utcaelnevezésre vonatkozó javaslatot kivételes esetekben — amikor sürget az idő — a bizottság meghallgatása nélkül terjesztik a Fővárosi Tanács elé. Ez történt a közelmúltban, amikor a Népstadion út városligeti szakaszát Olof Palméről, a meggyilkolt svéd államférfiról nevezték el, Carlsson svéd miniszterelnök budapesti látogatása előtt. Végül néhány szubjektív megjegyzés. Nem vagyok híve az utcanevek megváltoztatásának. Akkor sem, ha az nem védett. A megszokott utcanév olyan, mint a kényelmes, kitaposott cipő — szinte hozzátartozik viselőjéhez. Nem szívesen válunk meg tőle. Van, amikor egy családnak több nemzedéke lakik-lakott ugyanabban az utcában. A régi utcanév hagyományt jelent az ott lakóknak. Budapest — minden gazdasági nehézség ellenére — csodálatosan épül. Egyre-másra készülnek el az új városrészek (kerülöm a szakmai tekintetben nyilván megfelelő, de a városi polgár szemében leértékelő zöngéjű „lakótelep" szót), amelyekben sok új utca keletkezik. Ezeket kell maradandó nevekkel ellátni. Ne számokat kapjanak, hanem egyrészt a környezethez kapcsolódóan földrajzi, szakmai stb. nevekfogalmak különböztessék meg az utcákat, másrészt hirdessék kiváló személyiségek emlékét — persze külön emléktáblával. Hollós-Korvin Lajos ugyan Hajós utcai lakásán írta regényeit, nevét mégis Békásmegyeren őrzi utca. Ott kapott utcát a nagy nyelvész, Bárczy Géza is. Sajnos sokszor előfordul, hogy a hátramaradottak és a rajongók mindenképpen valamely belterületi utcát akarnak átkereszteltetni. Az egész életét, tudományos tevékenységét a társadalom megújításának szentelő, élete utolsó évtizedeit a Belvárosban leélt Lukács György az elíziumi mezőkről letekintve bizonyára megelégedéssel vette tudomásul, hogy neve Pablo Nerudáéval, Zsirai Miklóséval, Gulácsy Lajoséval és a fentebb már említetettekkel együtt a szép, új békásmegyeri városrész egy-egy utcájának a házain olvasható. DEL MEDICO IMRE KERÜLETRŐL KERÜLETRE Nyugdíjasok üdültetése Gyanítom, még mindig ritka az olyan hely, ahol annyit törődnének az idős emberekkel, mint Kőbányán. Immár hagyománya van annak, hogy a kerületi tanács, a HNF helyi szervezete, a pártbizottságok és az üzemek összefogásából minden évben — júniusban és szeptemberben — a városrész öregjei közül sokan teljesen ingyen üdülhetnek. Olyanok, akik kis nyugdíjukból soha nem tudnák megfizetni egy. nyaralás költségeit, a magukra maradottak és olyanok, akik idős korukat meghazudtoló aktivitással dolgoznak szűkebbtágabb környezetükért. Egyszerre mintegy hetven nyugdíjast tud fogadni elő- és utószezonban a kőbányaiak boglárlellei úttörőtábora, ahol az évek során több mint ezren pihentek tíz-tíz napig a kényelmes, szép faházakban. Azt mondják, a nehezebb gazdasági helyzet nem kedvez a viszonzást, nem váró segítőkészségnek; mai pénzszűkés világunkban azoké a jövő, akik jól kamatozón fektetik be garasaikat, a meggondolatlanul ajándékozók pedig előbb vagy utóbb hoppon maradnak. A pénzszerzés bűvöletében azonban csak kevesen ismerik fel, hogy az egyes ember és a közösség javát egyaránt szolgáló értelmes feladat is lehet hasznos befektetés. Olyan tőke, amelyre mindig lehet építeni. Valahogy akképpen, ahogy Kőbányán teszik. Dr. Dómján Sándorné tanácselnökhelyettes szerint a X. kerületben régi hagyománya van a társadalmi összefogásnak: az itt élők, dolgozók nem kívülről várják a segítséget gondjaik megoldásához. Ha kell bölcsődét, óvodát építenek, iskolai tanuszodát létesítenek, parkot rendeznek, nyári gyermektáborokat alakítanak ki vagy éppen családsegítő központot hoznak létre. A kevés pénzt a munkájukkal pótolják — tudják, magukért, a gyermekeikért teszik. A munkáskerületben mindig kiemelten foglalkoztak az idősekkel. Igaz viszont, hogy jóval többen élnek itt ennek a korosztálynak a tagjai, mint más városrészben. Kőbányán minden ötödik lakos nyugdíjas. A tanács és a HNF közös erővel tárta fel a helyzetüket csaknem egy évtizede. Elszomorító tapasztalatok kerültek felszínre: az idős embereknek mintegy a fele 3500 forint alatti nyugdíjból él, rossz szociális körülmények között. A felderítés után haladéktalanul hozzáfogtak lakásaik rendbehozatalához, megszervezték azok takarítását; kiszélesítették a beteggondozói hálózatot; szervezettebbé tették a rendszeres étkeztetést. Az öregekhez egyre gyakrabban kopogtak be a tanács vezetői, más állami és társadalmi szervezetek képviselői, mert a nyugdíjasok nemcsak a segítséget fogadták szívesen, hanem a gondjaikra odafigyelő embert is, a beszélgető partnert. így derült ki, egyebek között, hogy a hatvanévesnél idősebb korosztályból sokan alig voltak túl kerületük határain, csak hallomásból ismerik az ország nevezetes tájait. Sokuknak elérhetetlen álom volt a Balaton is. Kézenfekvőnek tűnt tehát az ötlet: a kerület boglárlellei úttörőtábora a tanév utolsó és első hónapjában kihasználatlan, miért ne üdülhetnének ott a vakáció előtt és után a nyugdíjasok? A tervből hamarosan valóság lett, mert nemcsak a tanács és a HNF kerületi bizottsága látta értelmét az idős emberek üdültetésének: intézmények, vállalatok, üzemek kollektívái ajánlották fel a segítségüket. Az egyik autóbuszt bocsátott a rendelkezésükre, a másik ajándékcsomagot állított össze meglepetésként, a harmadik a programkészítésből vette ki a részét. És a segítő kedv az elmúlt évek alatt sem lankadt, sőt, jótékony verseny vette kezdetét: ki tud többet adni a leghátrányosabb helyzetben lévőknek. Mára kialakult az a gárda, amelynek tagjaira bizton számíthatnak a tanács és a HNF helyi szervezetének a vezetői: a MÁV X. kerületi vasútüzemeire, a Lampartra és a Budapesti Vegyipari Gépgyárra, a Duna Csokoládégyárra, a Konzervgyárra, a Kőbányai Sörgyárra, a Likőripari Vállalatra. A kulturális és a szórakoztató műsorokat elsősorban a Pataky István Művelődési Központ szervezi, de a felléptidíjakhoz, nyereményekhez, vetélkedők szervezéséhez a Vöröskereszt, az OTP, az ÁB és nem utolsósorban a KBT helyi szervezetei is hozzájárulnak. Aligha hihető el ilyen nagyarányú összefogás megszállott szervezők, irányítók nélkül, akikből Kőbányán jó néhány akad, köztük a tanács vezetői, továbbá dr. Buncsák Lászlóné, a HNF kerületi titkára, Kovács János, a vasútüzemek párttitkára, aki egyben a szakmaközi bizottság elnöke is, Csapó József, e bizottság titkára, és lehetne még folytatni a sort, amelyet a nyugdíjasüdültetés lelkével, legfőbb szervezőjével, Demény Attilánéval illett volna kezdeni, pontosabban a Demény házaspárral. A feleség a kerületben néhány éve alakult Idősek Klubjának a vezetője, egyszersmind a boglárlellei nyugdíjastábor szervezője és irányítója is. Legnagyobb örömük, hogy a kerület idősei megszerették Boglárlellét, amely nemcsak színes elfoglaltságot, hanem — a Bajcsy-Zsilinszky Kórház orvosainak a közreműködésével, ápolónők és gondozónők segítségével — biztonságot is jelent valamennyiüknek. És nem utolsósorban új életet is, hiszen nem egy nyugdíjas itt talált magának társat... GYARMATI SZABÓ ÉVA 18