Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Del Medico Imre: Tovább vitatkozó névadók

Tovább vitatkozó névadók Két írás is foglalkozik az utcaelnevezé­sekkel a Budapest 1987. júniusi számának Fórum rovatában. Beszélő utcák címmel Seregélyesi János fejti ki álláspontját, amire Vitatkozó névadók című cikkében Jávor Ottó válaszol. Mindkettő bizonysá­ga annak, hogy az utcák elnevezése nagy­mértékben foglalkoztatja a lakosságot. Az utcanév mindennapi életünk szerves tartozéka, lakásunk, munkahelyünk, megtalálhatóságunk, elérhetőségünk nél­külözhetetlen kelléke a cím. Talán senki­nek sem közömbös, mi az utca neve. Ha nem a „mi utcánkról" van szó, még ak­kor is vizsgáljuk, hogy közel áll-e hoz­zánk az utcanév, van-e valamilyen érzelmi kapcsolat köztünk és közte — szépnek, találónak tartjuk-e vagy éppen nem tet­szik —, tekintet nélkül arra, hogy az utcát személyről, tárgyról vagy fogalomról ne­vezték el vagy fogják elnevezni. Furcsa dolog, de igaz: egy utca elnevezése, ami nem is kerül pénzbe, olykor sokkal szen­vedélyesebb vitákat vált ki, mint például az, hogy hol épüljön fel többmilliós költ­séggel egy új intézmény. Az utcaelnevezé­sek körül kibontakozó vitákban sokkal több a szubjektív elem, mint a település más — olykor jelentős — kérdéseiben. Mint egyike a Budapesti Városszépítő Egyesület alapító tagjainak, tevékenysé­gemet az egyesület utcanevekkel foglalko­zó csoportjában fejtem ki, és már több­ször részt vettem a Fővárosi Tanács Igaz­gatási Főosztálya által kb. évente kétszer összehívott, az utcaelnevezési javaslato­kat véleményező bizottság ülésein. Az alábbiakban egyrészt szeretném kiegészí­teni a két cikkben foglaltakat, másrészt ismertetni néhány olyan szempontot, ami világosabbá teszi a közönségnek a közte­rek (utak, utcák, közök, terek, parkok, sétányok, rakpartok) elnevezése kapcsán kialakuló vitákat. Az utca neve elsősorban a tájékozódást szolgálja, azt, hogy valaki vagy valamely intézmény, hivatal, üzem, bolt stb. meg­található legyen. Miképpen számos csa­ládnév, úgy számos utcanév is történeti fejlődés útján alakult ki — ideértve mind a köztörténelmet, mind a helytörténetet. Ezért is szükséges utcaneveket védetté nyilvánítani. Olyan múltbeli emlékeket őriznek, amelyek másképpen feledésbe vesznének. A budai Várhegy nyugati ol­dalán húzódó Logodi utca az egykor a hegy lábánál elterülő Logod község nevét viseli. A rövidke Bécsi utca a Belvárosban nem az osztrák fővárosról, hanem a kö­zépkorban az Országház táján létezett Bécs nevű faluról van elnevezve. Logod és ez a Bécs e két utcanévben él tovább. Viták főleg akkor keletkeznek, amikor neves személyiségről kívánnak elnevezni utcát. Ilyenkor mindig akadnak olyanok, akik még nevesebb személyt tudnak java­solni. Sokan az utcanév megváltoztatása indokának tartják azt, hogy az illető ab­ban az utcában lakott. Mindazok, akik nehézményezik, hogy sok olyan híres tu­dós, művész, politikus van, akiről még se­hol sincs utca elnevezve, figyelmen kívül hagyják azt, hogy nincs annyi utca, mint ahány, utcanév által történő megörökítés­re méltó személy élt ebben az országban immár közel 1100 esztendeje. Továbbá azt is tekintetbe kell venni, hogy minden településen éltek olyan emberek, akik bár nem váltak országos hírűvé, saját váro­sukban, falujukban mindenképpen érde­mesek a megörökítésre. Végül: ugyanab­ban az utcában lakhatott, alkothatott több kiváló személy is. Az utcanévnek forrásul szolgálhatnak helytörténeti emlé­kek, fogalmak, tárgyak. Különösen az ún. utcanévbokrok esetében találkozha­tunk velük. Szükség van az ilyen nevekre is, mert gyakran igen hangulatosak. Unal­mas lenne, ha az utcák csak egykor élt személyek nevét viselnék. Hajdani foglal­kozások is érdemesek lehetnek a megem­lékezésre. A Káposztásmegyeren épülő új városrésznek több utcája viseli a híres új­pesti bőripar régi szakágainak, iparosai­nak és munkaeszközeiknek nevét. A nem odavalósi számára ez furcsa lehet, de az újpesti lokálpatriótáknak a történelmi folytonosságot, a régi iparosok emléke e­lőtti tiszteletadást jelenti — hiszen ők in­dították el a kis falut a nagyvárosi fejlő­dés útján. Ügyelni kell arra, hogy maga az utca al­kalmas legyen a megörökítésre. Mert hiá­ba nevezték el a századforduló nagy ma­gyar színésznőjéről, az akkoriban „szőke csoda"-ként emlegetett Márkus Emíliáról a Rókus-kórház és a Corvin Áruház kö­zötti utcácskát, amikor egyetlen háznak sem nyílik oda a kapuja. Személyi igazol­ványokban, postai küldeményeken sem olvasható Márkus Emília utcai cím. Jó­formán senki sem ismeri ezt az utcát. A Bajcsy-Zsilinszky út menti névtelen teret Podmaniczky Frigyesről nevezték el, van emléktábla is a téren. De a metróállomá­son, valamint a térről induló trolibuszok tábláján Arany János utca olvasható. „Budapest szerelmese" megérdemelné, hogy naponta ezrek száján forduljon meg a neve. Gyakran kifogásolják az utcanevek is­métlődését. Ennek az az oka, hogy Buda­pest — a mai Nagy-Budapest — több kör­nyező településnek a fővárossal történt egyesítése által jött létre. Természetes, hogy ezek mindegyikében vol*, utcája Kossuthnak, Széchenyinek, az aradi vér­tanúknak stb. Vajon lehetne-e az a meg­oldás, hogy például 14 városrésztől meg­vonják a Rákóczi nevet, mert így csak egyetlen Rákóczi út maradna? És melyik­től vonják meg? Nem biztos, hogy kizáró­lag az átkeresztelés a megoldás. Egyrészt azért nem, mert az átkeresztelés elkerül­hetetlenné teszi az újrabejelentkezést, ami — különösképpen a hosszú és soklakásos házakkal szegélyezett utcák esetében — óriási többletmunkát jelent a tanácsi szer­veknek. Zavart okozhat az ilyen változás a mentőknél és a tűzoltóknál is. Másrészt pedig azért nem, mert a postai tévedések az irányítószám rendszeresítése óta kikü­szöbölhetők — feltéve, persze, azt, hogy a feladó nem mulasztja el a szám feltünte­tését. Sajnos sokan nem tüntetik fel a hi­vatali levélpapíron a kerület számát és a városrész nevét (Belváros, Terézváros, Kispest, Csepel stb.), elegendőnek tartják a csak postai célokat szolgáló irányítószá­mot. Pedig ha tudom, hogy a keresett sze­mély vagy cég például az újpesti Vasvári Pál utcában található meg — amit mind a kerületszám, mind az Üjpest helységnév feltüntetése elárul —, akkor nem a Teréz­városban lévő azonos nevű utcába me­gyek. Kétségtelen, hogy nem egy esetben tár­sadalmi igény valamely személy emléké­nek mindenki által látható módon történő megörökítése. Ennek azonban nem az ut­canév vagy a szobor a kizárólagos módja. Jó módszer erre emléktábla elhelyezése azon az épületen, amelyben az illető la­kott vagy alkotott. Mivel adatokat, évszá­mot és rövid ismertetést is tartalmaz, töb­bet mond a puszta utcanévnél. Jól emlék­szem arra, amikor az 50-es évek elején a budai Zárda utcát — alighanem az egyhá­zi épületre utaló név okán — Rómer Fló­ris utcára keresztelték át, jóllehet, a múlt században élt kiváló régész katolikus szer­zetes volt. Mivel ezt a nevet inkább csak a szakmai körök ismerik, számos olyan em­berrel beszéltem, aki biztosra vette, hogy az utca immár a magyar munkásmozga­lom egyik neves alakjának állít emléket. Nagyon csodálkoztak, amikor tájékoztat­tam őket. Az ilyen félremagyarázások ki­küszöbölése válnék lehetővé egy, a „név­adót" bemutató emléktábla elhelyezésé­vel az utca elején. Ilyesmi még azokban az esetekben sem ártana, amikor történel­münk, művészetünk vagy tudományos életünk kimagasló személyiségének a neve szerepel az utcanévtáblán. Az újabb fel­mérések, sajnos, azt bizonyítják, hogy vannak, akiknek Kossuth, Deák, Széche­nyi neve semmit sem mond. Olykor — a helytörténeti és a közismereti tudás érde­kében — még a nem személyről elnevezett utcák egyikén-másikán sem ártana elhe­lyezni „magyarázó" táblát. Mint említettem, a Fővárosi Tanács Igazgatási Főosztálya kb. félévenként hív­ja össze az utcaelnevezési javaslatokat vé­leményező bizottságot. Ebben a testület­ben a Fővárosi Tanács illetékes osztályai­nak képviselőin kívül a következő szerve­zetek vannak jelen: Budapesti Történeti Múzeum, Budapesti Postaigazgatóság, Budapesti Városszépítő Egyesület, Fővá­rosi Levéltár, Fővárosi Műemlékfelügye­lőség, Hazafias Népfront Budapesti Bi­zottsága, Kartográfiai Vállalat, MSZMP 17

Next

/
Thumbnails
Contents