Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Dortsák György: Erzsébet királyné régi-új szobra

Erzsébet önarcképe 16 éves korában Erzsébet királyné 1870 körül Benczúr Gyula festménye először nálunk, attól kezdve mindig felüdülést jelentett számára a magyarországi — különösen a gödöllői — látogatás. Nagy tereplovaglásokon szívta tele magát életerővel. Környezetében is voltak magyarok: társalkodónője, Ferenczy Ida a legismertebb köztük, de ugyanúgy a hírlapíró Falk Miksa, akitől magyarul tanult és még sokan mások. Erzsébet a maga lehetőségei között igyekezett hazánk javát is szolgálni, segítette a kiegyezés ügyét, nagyon tisztelte Deák Ferencet. 1898. szeptember 10-én, amikor egy anarchista halálosan megsebesítette a Genfi-tó partján ezt a sokoldalú, tehetséges, önállóan gondolkodó, cselekvő, vonzó asszonyt, a mellette álló egyetlen kísérő is magyar volt: Sztáray Irma. Nem véletlen tehát, hogy már halála évében, 1898-ban kimondta az országgyűlés: a királyné emlékére szobrot kell emelni Budapesten. A döntés gyors volt, a megvalósítás annál lassúbb, nevezhetnénk nevetségesnek, botrányosnak is. A költségekre országos gyűjtést indítottak. 1900 januárjára egymillió 444 749 korona gyűlt össze, ami időközben egymillió 676 062 koronára szaporodott. A pályázatot, amelyen magyar állampolgárságú művészek vehettek részt, 1901. február 24-én írták ki, 1902. január 22-i határidővel. A bírálóbizottságnak számos hazai és külföldi művész — például a New York-i Szabadságszobor alkotója, Bartholdi — volt a tagja. Az első, második és a harmadik díj összegét tíz-, hat-, illetve négyezer koronában állapították meg. Tizennyolc pályamű érkezett be, de a bírálóknak egyik alkotás sem tetszett, eredménytelen maradt a pályázat. A legtöbb szavazatot kapott pályázók műveit azonban megvásárolták. (Zala György, Stróbl Alajos, Teles Ede és Fadrusz János művét.) így az első pályázat költségei a vásárlásokkal, tiszteletdíjakkal együtt 80 ezer koronára rúgtak. Az újabb pályázatra huszonöt mű érkezett, de a zsűri egyiket sem tartotta alkalmasnak kivitelezésre. Ám akkor is számos alkotást megvásároltak. Közben múlt az idő, kitört az első világháború, de az országos bizottság újabb, szűk körű pályázatot hirdetett meg. Györgyi Dénes, Lajta Béla, Pongrácz Szigfried, Róna József, Szentgyörgyi István, Teles Ede és Zala György kapott meghívást a pályázatra. Végleges döntés azonban most sem született, habár a szoborra összegyűjtött összeg kezdett megcsappanni. Ujabb gyűjtés nyomán, újabb pályázat, amelynek határidejét 1919. március 1-jére tűzték ki. (Elgondolkodtató, mire jutott idő, energia az összeomlás, a forradalmak nehéz, zűrzavaros idején!) Öttagú bírálóbizottság alakult, melynek elnöke gróf Andrássy Gyula; tagjai: Gerster Kálmán dr. és Hültl Dezső építész, Bezerédi Gyula és Stróbl Alajos szobrász. A bizottság egyhangúlag Zala György szobrász és Hikisch Rezső építész művét fogadta el, a díszítő elemek elkészítésével pedig Szabó Rezsőt bízta meg. A szerződést 1922. június 10-én kötötték meg Zala Györggyel a kivitelezésre — a késlekedést itt bizonyára a történelem okozta —, a szobor 1924 őszére készült el. Egy köztéri szobor akkor igazán szobor, ha felállítják. Zala György művét azonban nem tudták elhelyezni — elsősorban pénzügyi okokból. A korona értéke rohamosan romlott, a pénzalap megmentése érdekében a rendelkezésre álló összeget ingatlanokba fektették be ugyan, A királynő arcképe de így is el kellett halasztani a szobor felállítását. 1931-ben került az ügy újra napirendre. Mivel a piaristák régi épületét lebontották, a szobor helyéül a Belvárosiplébániatemplom melletti Eskü teret jelölték ki. Az ünnepélyes felavatás végül is 1932. szeptember 25-én megtörtént, ezzel lezárult Erzsébet királyné szobrának ügye, amely harmincnégy éven át volt napirenden, és annyi pénzt emésztett fel, mint egyetlen köztéri szobor sem. Talán nem árt elmondani — a teljesség igénye nélkül —, hogy Budapesten még a III. kerületben és a Mátyás-templomban van szobra, domborműve, emléktáblája Erzsébet királynénak, illetve Gyulán, Szegeden, Keszthelyen, Zircen, Esztergomban. Megemlítendő a bártfai és pöstyéni Erzsébet-szobor. Az első Donáth Gyula, a második Jankovics Gyula műve, Jankovics alkotta a budai Szent Gellért-szobrot is. Igen ihletett munka Róna József gödöllői alkotása. Ugyanott, a múzeumban még egy Erzsébet-emlék található: Holló Barnabásnak a Magyar Tudományos Akadémia lépcsőházában volt, majd Gödöllőre átszállított domborműve, mely azt a jelenetet ábrázolja, amint Erzsébet koszorút helyez Deák Ferenc ravatalára. A budapesti szobrot alig rongálta meg a háború. Egy ideig ott ült Erzsébet a régi helyén, a kupolaszerű építmény alatt, majd lebontották, előbb a Kiscelli Múzeumba, onnan Sülysápra vitték. Sérüléseit kijavították, s most, annyi év, annyi hányódás után, a föléje helyezett építmény nélkül, egyszerűbben, de az ábrázolthoz illő természetes méltósággal díszíti a Döbrentei tér melletti kis parkot, egész Budapestet. DR. DORTSÁK GYÖRGY 34