Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - P. Szabó Ernő: Pest-budai városképek, 1800-1870

Rudolf Alt: Látkép északi madártávlatból (Kőnyomat) 1855 ként működött. Mint díszletfestő és színész beutazta az országot az első magyar vándorszínész-társulattal — a többi között Dérynével, Egressy Gáborral. Fia, Telepy Károly Barabás Miklósnál, majd Münchenben, Velencében tanult és a magyar romantikus tájképfestészet jelentős alakjává vált. A városképek alkotói közül nem hiányoznak a kismesterek, jó értelemben vett dilettánsok — gróf Forray Iván, Kaergling Henriette — s az olyan jeles művészek sem, mint Barabás Miklós, Lötz Károly, Ligeti Antal, később pedig — néhány festmény jelzi — Mednyánszky László, Magyar-Mannheimer Gusztáv. A helyzet érdekességét, a kapcsolatok összetettségét mutatja, hogy Mednyánszky 1863-64-ben Nagyőrön attól a Thomas Endertől tanult rajzolni, aki 1836-tól a bécsi képzőművészeti akadémián a tájképfestés tanára volt, s akinek 220, felvidéki motívumokat ábrázoló, Waldstein gróf számára készített lapja később a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményébe került. Az eltérő szemléletről, technikai felkészültségről, érdeklődésről a kiállításon száznál jóval több rajz, metszet és mintegy harminc festmény beszél. Az utazók többsége észak felől, a Duna mellett érkezett a városba — a másik irányba délnek, délkeletnek a Soroksári út vezetett. Érdekes módon északról nem ábrázolja festmény a várost, míg a déli Duna-partról nézve több is készült. Krauss Ferenc az 1820-as években készítette képét, Ligeti Antal 1865-ben, Mednyánszky 1900-ban. Kraussnál a Tabán és a Víziváros tornyai intenek át a Dunán, a parton elöl gulya, a vízen malmok. Ligetinél az előtérben hajóról rakodnak ki, lovak abrakolnak; a háttérben 30