Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - NAGYVÁROSI ÁRNYAK - Összeállítás a főváros nyári közbiztonságáról

AKCIÓBAN ÉJJEL-NAPPAL Néhány esztendővel ezelőtt körbejártam Európát. Jóllehet, sehol sem keveredtem semmilyen kalamajkába, azért ittott érzékeltem: olykor előfordulnak belső robbanások a nagyvárosok lüktető világában. Jelezte ezt a barcelonai kínai negyedben rohanó tucatnyi rendőrautó csakúgy, mint az amszterdami mulatóutca kora estéjén pillanatok alatt kitörő tömegverekedés. Az ember óhatatlanul összehasonlít. És rádöbben: van némi igazság abban, hogy Budapesten viszonylag kiegyensúlyozott a közbiztonság. Kruzslicz József rendőr alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság akcióalosztályának vezetője mondja: lenül maradt) tettes a ládikában elhelyezett 30 ezer forintnyi pénzt hét téglára és egy lapos kődarabra cserélte. A 19. század vége felé egyre jobban elszaporodtak a jogi nyelven intellektuálisnak nevezett bűncselekmények. Különösen a váltóhamisítás öltött elképesztő arányokat. A rengeteg váltóvisszaélés és -hamisítás közül Szalay Zsigmond igazságügyi minisztériumi osztálytanácsos ügye már csak azért is említést érdemel, mert ha ma történnék, alighanem a Legek könyvébe is belekerülhetne, mint a legtöbb váltót hamisító bűnöző. 137 váltóhamisítást sikerült rábizonyítani, összesen 130 876 forint értékben. De további bűncselekményeket is elkövetett: zárfeltörést, sikkasztást, lopást. Amikor Budapesten forró lett a talpa alatt a talaj, nyoma veszett. Két év múlva fogták el Sopronban, ahol álnéven bántatlanul dolgozott mint ügyvédsegéd Szigeti Imre irodájában. Ezen vesztett rajta. A budapesti királyi ítélőtábla néhány bírájának ugyanis feltűnt, hogy a Sopronból érkező periratok kézírása nagyon hasonlít Szalayéra. Ezt jelentették az igazságügy-miniszternek — és a folytatás már a vizsgálóbíró előtt játszódott le. Szalay azzal védekezett, hogy uzsorások karmai közé került. Öt évi börtönre, teljes kártérítésre és a költségek megtérítésére ítélték. Nem nagyon hihető, hogy Szalay akár egyetlen krajcárt meg tudott volna fizetni a károsultaknak... TARR LÁSZLÓ NAGYVÁROSI ARNYAK — A munkatársaim éjjel-nappal az utcán vannak. Az a feladatuk, hogy a várost járva megkíséreljék elejét venni a bűncselekményeknek. Olyan csapat jött össze nálunk, amelynek tagjai kiválóan ismerik a várost, az éjszakai életet. Az igazsághoz tartozik: Budapest európai összehasonlításban nyugodt város. Meg kell mondanom azonban, hogy vannak allergikus pontjai. Az utóbbi esztendőkben jelentősen növekedett az idegenforgalom. Egyre több külföldi fordul meg a fővárosban, s ez új bűnözési formák terjedéséhez vezet, gondolok például a valutázásra, a kábítószerezésre. — És ha már az allergikus pontokról volt szó, megemlíthetem az aluljárókat és környéküket, a pályaudvarokat, a piacokat, az éjszakai szórakozóhelyek egy részét. Hozzáteszem azonban, hogy sajnos az ezeken a helyeken előforduló bűnügyek egy részénél arról van szó: a szórakozó ember nem választja ki megfelelően a társaságot, a helyet, többet iszik a kelleténél — bajba keveredik. A BRFK akcióalosztályán több csoport működik. Egy-egy teamnek általában tucatnyi tagja van, főként olyan fiatalemberek, akik már másutt, más rendőri munkakörökben gyakorlatot szereztek, s azt ragyogóan alkalmazzák. Azon az estén, amikor az akciócsoporttal elindultunk, kellemes koranyári szél söpörgette a város utcáit. Tizenegy óra után kezdődött az igazi éjszakai élet. Kinyitottak a bárok. Éjfél felé a lányok szépen felültek a pult előtti magas székekre, onnan fürkészték a szórakozóhelyek közönségét. Elsőként mindig a civilruhás nyomozók lépnek a pályaudvari aluljárókba, őket követik egyenruhás társaik. Beindul a gépezet. Fiatal rendőr barátom mesélte egy alkalommal: Ilyenkor arra figyel az ember, ki indul meg viharos gyorsasággal egy másik kijárat felé. Aki villámgyorsan igyekszik elhagyni a helyszínt, annak biztos, vaj van a fején. Ráhibázott. Egy nem éppen megnyerő külsejű férfi igyekezett, amilyen gyorsan csak lehet, kereket oldani, de hiába, az érkező rendőrök karjaiba futott. Igazolványa volt, munkahelye, lakása nem, ez már önmagában is gyanús. Előkerült a kis fehér füzetecske, amely a körözött személyek listáját tartalmazza. Hamar megtalálták benne az illető nevét. A fiatalember magyarázkodott. — Ez valami tévedés lehet. Éppen most jöttem vissza Budapestre Szabolcsból. Otthon voltam a családnál. Azért is vagyok a pályaudvaron. Holnap akartam munkát keresni. A kihallgatáson aztán súlyos dolgokra bukkantak a nyomozók. A férfit azért keresték, mert azzal gyanúsították, hogy előzetes letartóztatásban lévő társával részt vett egy idős ember kirablásában. A szabolcsi fiatalember ezúttal csendes volt, igyekezett szerénynek, szolidnak, bűnbánónak mutatkozni. Látszott: gyakorlata van már az ilyen dolgokban. Furcsa átváltozása ez a bűnözőknek, ám a velük szemben ülő fél sem ma kezdte a szakmát. Hajnali két-három órára járt az idő. Egy fiatalember láthatóan kapatosan közeledett a körút irányából. Jócskán felönthetett a garatra. — Kérem, segítsenek, megvertek, és kiraboltak — magyarázta. — Mikor és hol? — kérdezte a rendőr. — Itt, a mozi melletti eszpresszóban szórakoztam ismerőseimmel, amikor mellém lépett három férfi. Azt mondták, régen találkoztunk, megragadták a kezem, mintha üdvözölni akarnának. Közben észrevettem, hogy le akarják húzni a pecsétgyűrűmet. Ellenálltam, mire az egyikük lefogott, a másikuk megütött, a harmadik pedig elvette a gyűrűmet, a láncomat és a pénzt a zsebemből. Néhány száz méterre a rendőrautótól volt az eszpresszó. Nem túl bizalomgerjesztő hely. A kávézóhely vezetője és a személyzet, természetesen, semmit sem hallott, semmit sem látott. Még az is lehet, hogy igazat mondott... — Ők voltak azok — mutatott határozottan a fiatalember az egyik asztalnál ülő három férfira. — Felismerem őket. — Nem tudom, miről van szó — mondta a társaság idősebb tagja —, sohasem láttam ezt az urat. A kompánia határozottsága azonban hamarosan megcsappant. A nyomozók pillanatok alatt megtalálták náluk a fiatalember nyakláncát, gyűrűjét és pénzét. Később fény derült arra is: nehéz bűnözőket fogtak el az akciócsoport tagjai. Hárman több mint harminc évet töltöttek börtönben különböző bűncselekmények miatt. Hajnalodott. Elindultak az autóbuszok, a villamosok, egyre több ember igyekezett munkába. Legtöbben csak hallomásból ismerhetik az ilyen éjszakai bonyodalmakat. Az óvatlan emberre, persze, nappal is leselkednek veszélyek ilyen nagyváros,16