Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - NAGYVÁROSI ÁRNYAK - Összeállítás a főváros nyári közbiztonságáról

Pedig, ha csak egy ilyet felraknak, már jelentősen javulnak a védelem esélyei. A betörő ugyanis óvatos duhaj. Nem biztos, hogy nekiáll pepecselni a zárakkal, amikor óriási a kínálat nem kellően biztonságos ajtókból is. Megesett, hogy egy délelőtt egyetlen betörő teljes emeletet kifosztott. És még csak attól sem kellett igazán tartania, hogy valaki meglátja. Ki figyeli a másik lakását egy lakótelepen? Nem véletlen, hogy családi házas övezetekben, belső kerületi, gangos épületekben lényegesen kevesebb a betörés. A lakótelepi panel egyébként is könnyű préda. Elsősorban a kulcsos gyerekek miatt, akik egész nap a téren lebzselnek, várva, hogy elteljen a nap. Vagy végre valami történjék velük. S néha történik is. Kedves bácsi lép hozzájuk, „Szevasz, ugye, te vagy a Kovácsék Jóskája?" — kérdezi, s mivel a gyermekben még töretlen az önérzet, kikéri magának a tévedést. Megmondja az igazi nevét, mire eltűnik a kedves bácsi, hogy helyette egy másik érkezzen, aki már csak annyit szól: „Te — s jön az igazi név —, üzenetet hoztam a szüleidnek. Otthon vannak?" S ha nincsenek, jön az újabb kérdés: „És hol van a postaládátok?" Innen már egyértelmű a történet folytatása. A gyerekekkel meg a fiatalkorúakkal amúgy is sok a baj, egyre inkább ki vannak téve a különféle alantas ösztönöknek ból állt, hogy előbb lelkére beszéltek a vádlottnak, azután, ijesztésül, eléje állították a hóhért (aki a kínvallatásokat végezte), majd megmutatták neki a kínzószerszámokat. Modauer esetében itt meg is álltak, bár hátra lett volna még a hüvelykszorító használata, egészen a hüvelykujj szétzúzásáig. A tanácsurak azonban nem akarták megnyomorítani Modauer „ezermester" kezét... Modauer állhatatosan tagadta a szándékosságot. A kamarai adminisztráció is meghátrált azonban a döntés súlya elől: jelentette Bécsbe az udvari kamarának az esetet, Modauer hősiesen elviselt kínvallatásának gondos ecsetelésével. Bécsben ezután Modauerre egyévi, vasban teljesítendő közmunka végzését szabták ki büntetésül. De Modauer még ezt is sokallotta, a tanácstól a büntetés enyhítését kérte, ellenszolgáltatásként pedig felajánlotta, hogy ingyen megjavítja a város óráját. A tanács azonban csak annyi engedményt volt hajlandó tenni, hogy Modauer egyik lábáról le lehetett venni a vasbilincset. Különleges ítélkezés volt az is, amely 1829-től 1832-ig foglalkoztatta a pesti egyetem tanácsát. A vádlott ugyanis az egyetem harmadéves joghallgatója volt — Böhm Sebestyénnek hívták —, és az egyetem privilégiuma értelmében a hallgatók felett a tanács ítélkezett. A 24 pontból álló vádiratban szerepelt házasságtörés és vagy öt lakás kifosztása. — veti közbe dr. Szakács Zsolt őrnagy, az ifjúságvédelmi osztály vezetője, aki elárulja: a gondok általában már a bizonyítványosztás napján elkezdődnek. Sokan, a szülői szigortól félve, haza se mennek az iskolából, inkább a nyakukba veszik a várost, hogy a végén ki tudja hol és kinél kössenek ki. Elszaporodnak a sérelmükre elkövetett szexuális indítékú bűnesetek — mondja roppant kimérten, s magam is apa lévén, pontosan értem, miért nem kíván erről részletesebben beszélni. Inkább ott folytatja, hogy a nyár az intézeti gyerekeket is megzavarja. Ilyenkor van a legtöbb szökés, s a veszedelmek rájuk éppúgy leselkednek. Ha nem ilyen jellegűek, hát másmilyenek. Például az is gondot okoz, ha korog a gyomruk. Jobb híján, feltörnek egy üzletet, és kész a baj. Pedig csak enni akartak. Mások meg rossz társasághoz csapódnak. Nem mintha mostanság szaporodnának a galerik — állítja az osztályvezető; olyanok például nincsenek, mint amilyenek a hatvanas években duhajkodtak, rémületben tartva a környék lakosságát, de azért vannak — rendőri műszóval élve — antiszociális kortársi csoportok. Hogyne lennének? Hiszen a fiatalok egy része kü-A gyilkos Német József. Egykorú rajz, 1833 A lopott tárgyak között pedig találtatott: álló- és zsebóra, ezüstkanál, ágynemű, köpeny. Az egyetemi ítélőszék 1832. január 27-én hirdetett ítéletet. Böhm három évet kapott, de ebbe nem számították bele az ítélethozatalig börtönben töltött két és fél évi raboskodást. A királyi tábla a fellebbezés után öt évre emelte a büntetést. A ,,posztkiszli-ügy" Fél év sem telt el a Böhm ellen hozott ítélet kihirdetése után, 1833 szeptemberében négy rendbeli gyilkosság ejtette rémületbe a pestieket. A Váci utca és a Kristóf tér sarkán álló házban lakott három gyerlönösebb cél és program nélkül él, csavarog a fővárosban. És nem merném rá letenni a nagyesküt, hogy ezért ők a felelősek. De ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk! Mindjárt könnyebb a helyzetünk, ha azokkal foglalkozunk, akik prostitúcióra adják a fejüket. Számuk napról napra növekszik, s elszomorító, hogy mind lejjebb süllyed az átlagos életkor. Mostanság nem ritka a 15-16 éves prostituált. Fiúban sem, s ez viszonylag új jelenség nálunk. Bizonyos külföldiek kifejezetten azért rándulnak át hozzánk, mert velük szeretnének kapcsolatot létesíteni. Új jelenség e téren az is, hogy megnőtt a kínálat. Már nemcsak magyarok, cigányok lesik a kuncsaftot, hanem velük egy sorban a szocialista országokból érkezettek is. Ez az úgynevezett másodrendű prostitúció, hogy újabb rendőri műszót használjunk. A kis KGST-piacok felett a hatóság eddig szemet húnyt. De mert ezek az alkalmi bazárok a kisebb-nagyobb lopások, csalások melegágyaivá váltak, most olyan határozatot készítenek elő, amelynek értelmében az eddiginél sokkal keményebben kell fellépni az illegálisan árusítókkal szemben. Hogy ettől az intézkedéstől megszűnnek-e a hiánycikkek, ebben nem vagyok biztos. De ez már végképp nem rendőri feladat. SEREGI LÁSZLÓ mekével özvegy Rötth Józsefné. Valamilyen ok miatt elbocsátotta háziszolgáját, Német Józsefet. A legény azonban hiába próbálkozott, nem tudott elszegődni, ezért megkérte Rötthnét, adjon neki szállást, míg űj szolgálatot talál. Rötthné befogadta. Szeptember 8-án hajnali 3 és 4 óra között Német egy igen élesre köszörült késsel először elvágta a helyére került háziszolga nyakát, majd fellopódzott Rötthék hálószobájába, és ott sorban végzett a kilencéves fiúval, majd Rötthnével, és halálosan megsebesítette a kétségbeesetten védekező és sikoltozó 19 éves leányt is. A harmadik gyermek, egy hatéves fiúcska sértetlen maradt. A halálsikolyokra felébredt a szakácsnő, és sikerült neki a késsel kergetőző gyilkos elől a padlásra menekülnie, és onnan kiáltozott segítségért. Az álmukból felriadt emberek elfogták a gyilkost. Német nem kerülte el az akasztófát. A félelmetes gyilkosság után essék s/.o az egykor híres „posztkiszli-ügyről", amelyen akkor az ország fele szórakozott, a másik fele pedig bosszankodott. A károsult az államkassza volt. A monarchia idejében ugyanis a magyar és az osztrák államkincstár az egymás közötti elszámolási különbözetet úgy egyenlítette ki, hogy az összeget bankóban és ércpénzben berakta egy kis faládikába, és feladta postán a másik államkincstárnak. Egy szép napon azonban ismeretlen (és máig ismeret-