Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - NAGYVÁROSI ÁRNYAK - Összeállítás a főváros nyári közbiztonságáról

NAGYVÁROSI ARNYAK nak vannak árnyoldalai is. Nemzetközivé vált a bűnözés, s ennek hatása nálunk is egyértelműen megmutatkozik — szögezi le, s csak a rend (meg témánk) kedvéért jegyzi meg, hogy a legtöbb fogást nyáridőben regisztrálják. Ám ennek az is az egyik kézenfekvő magyarázata, hogy tőlünk is ilyentájt indulnak az emberek nyugati turistaútra. Az ellátmányuk meg, ugye, annyi, amennyi. Miért csóróskodjanak odakinn, ha egyszer nem muszáj? — teszik fel a szónoki kérdést, és válasz gyanánt minden követ megmozgatnak, hogy tele legyen a zsebük jóféle valutával. Már ez is tiltott, de nem ez a fő baj. Hanem az, hogy Budapestet elárasztották a hamis dollárok, márkák, miegyebek. S ha az illető, aki vásárolt ebből a készletből, kinn lebukik, kínos órákat kénytelen átélni. Jó néhányan, nem bírván ellenállni a kísértésnek, az áruházak polcairól emelnek el egyet s mást. Általában márkás farmert, edzőcipőt és mindazt, amit otthon nem kaphatnak meg. Közülük nem is kevesen pont emiatt váltanak jegyet strandjainkra. És általában nem távoznak üres kézzel, mert ahhoz, hogy beszerezzék, amire épp gusztusuk támad, sem különösebb bátorság, sem hirtelen jött alkalom nem szükségeltetik. Meglepően könnyelműek vagyunk. Nem ismerjük föl a bűnözők gátlástalanságát! — csattan fel Keresztes László, arra célozva, hogy sokan nem tudják elképzelni: ők is áldozatai, kárvallottjai lehetnek lopásnak, zsebtolvajlásnak. Ha van kizárólag a nyári szezonra jellemző bűncselekmény, akkor az a strandlopás. Rögtön ezután következik a biciklitolvaj lás meg a zsebmetszés. De gyakoribbak ilyenkor a betörések is. A baj ott kezdődik, hogy a lakótelepi lakás ajtajának bebillentéséhez nem kell robusztus termet. A rossz nyelvek szerint egy könnyebb lehelet is helyrehozhatatlan károkat okoz bennük. Az emberek, hogy valamin spóroljanak, beérik egy zárral; a hengerzáras másodikról és a biztonsági láncról már lemondanak. Gaztettek és más bűnök régen Bűnesetek azóta vannak, mióta az ősember két lábra állt. Budán és Pesten is nyilvánvalóan elkövettek kisebb-nagyobb bűncselekményeket, amióta csak emberek telepedtek le itt, a Duna két partján. De a fennmaradt krónikák, okiratok nagyon szűkszavúak, legfeljebb akkor eresztik bővebben a szót, ha jeles személyről kell megemlékezniük. Például Szent Gellértről, akit köztudomásúlag itt gurítottak a Dunába. Arról is részletekre kiterjedő pontossággal beszámolnak a krónikák, hogyan vágta fejbe II., azaz Kis Károlyt a budai palotában Forgách Balázs: vastag kardja nyomán még a bal szeme is kifolyt a pártütő trónkövetelőnek, aki — nem egészen két hónapig — mégiscsak magyar király volt. A török hódoltság idején a kádi a Korán parancsai szerint Ítélkezett a nem mohamedán alattvalók felett is: csak Allah lenne a megmondhatója, ki volt igazi bűnös a elítéltek között, és kinek volt egyetlen bűne az, hogy gyaur. De a török uralom elmúltával sem vált rózsásabbá a lakosság helyzete. A Buda és Pest romjai közé bevándorolt telepesek szedett-vedett népsége nem nagyon tisztelte sem a törvénykönyvek paragrafusait, sem a tízparancsolat igéit. Lopás, rablás, verekedés, házasságtörés bőven foglalkoztatta a tanácsot, amely első fokon ítélkezhetett a bűnösök felett. Az 1702. esztendőben azonban egy igazi, vagy legalábbis annak látszó, feleséggyilkosság zaklatta fel a pestieket. Modauer, a feleséggyilkos A schweinfurti származású Modauer György felesége volt az áldozat: holtan találták Veresegyháza és Fót között, az úton. Halálát lőtt seb, a bal melle alatt behatoló sörét okozta. A gyanú mindjárt Modauerre terelődött, mert a házaspár perpatvarairól sokat beszéltek a városban. Csakhogy Modauer eltűnt, hónapok múlva bukkant fel Budán. Mindjárt le is fogták. A vallatásnál azt állította, hogy Rómában járt, zarándokúton. A felesége halálát ő okozta ugyan, de nem szándékosan. Úgy történt a dolog, hogy faszenet vásárolni mentek Veresegyházra, amikor azonban hazafelé tartottak, az asszony váltig bosszantotta, szidalmazta. Ő méregbe jött, és meg akarta fenyíteni élete párját, ahogyan otthon a bottal szokta: a nála levő puskával oldalba taszította. A puska elsült, és az asszony halálát okozta. A pesti tanács, amelynek ítélkeznie kellett, nagy gondban volt. Modauer — akármilyen lazák is az erkölcsei — hasznos polgára a mesteremberekben szűkölködő városnak. Tanult molnár és ács volt, de mindenhez értett, városszerte csak ezermesternek nevezték. Végül nem is ítélkeztek, hanem áttették az ügyet a fölöttes hatósághoz. Törje a fejét az, hogy Modauer előre megfontolt szándékkal cselekedett-e vagy pillanatnyi felháborodásában. Ám a kamarai adminisztráció sem akarta hebehurgya módon elhamarkodni a dolgot: utasította a tanácsot, hogy a szándékosság kérdésének eldöntése végett kínvallatásnak vesse alá Modauert. Valódi kínvallatás, más néven tortúra ekkor már nem létezett. A procedúra ab-14