Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - TÉKA

forgó időszak jobb megismeréséhez. Ebből a szempontból a legkézenfekvőbb műfajnak a dokumentumválogatás tűnt..." — irja a szerkesztő a bevezetésben. Valóban fontos információkat — egyebekben csak aprólékos kutatómunkával hozzáférhetőket — közöl a gyűjtemény, és beavat a „korszak levegőjébe is". A Dokumentumok hasznos, hiánypótló kézikönyv, mely jegyzeteiben a kor tényleges eredményeire, milliók felemelkedésére is utal közvetve vagy közvetlenül. (Gondolat) CSERTŐI OSZKÁR Folyóiratszemle ÉPÜLT 1986-BAN (Magyar Építőipar, 1987. 1-2. sz. 1-128. I.). Az 1986-ban épült jelentős építészeti alkotások illusztrált ismertetése és tervezőik bemutatása. A tematikus számban szereplő budapesti lakó- és középületek: A budapesti panelos építés eredményei. (Összefoglaló.)— Kaszab Ákos: Kaszásdűlő, Római úti városrészek. — Heinrich Ferenc: Káposztásmegyeri városrész, I. ütem. — Kutlik Miklós: Újpest, Városközpont rekonstrukció, II. ütem. — Márton István: Otthonházak (nyugdíjas- és garzonházak). — Vidra Aladár: Gazdagréti lakótelep. — Mátéfy György: Lakóépület a Rómer Flóris utca 22-24. alatt. — Toldi András: Óvoda-bölcsőde. VII., Tolnai Lajos utca 7. — Horváth Egon: Szovjet oktatási központ (iskola és kollégium.) — Balázs László: II., Fillér utcai általános iskola. — Parádi Károly: Gimnázium, Kápósztásmegyer. — Lisztes Gábor: Békásmegyer, Csobánka téri gimnázium. — Reszler Antal: XIII., Vizafogó lakótelep gimnáziuma. — Kertész András: XVIII., Thököly úti gimnázium. — Mányi István-Forray József: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rekonstrukciójának I. üteme. — Mondok Tamásné—Kiss Géza: Margit Kórház rekonstrukció, A és B épület. — Koncz Attila—Bolobás Teréz: Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet. — Czoboly Ernőné: László Kórház, fertőző pavilon. — Dobozi Miklós: Béke Szálloda felújítása, bővítése. — Lázár Antal: Országos Takarékpénztár felújítása, V., Münnich Ferenc utca 16. — Sebő István: MTA Műszer- és Méréstechnikai Szolgálat (Kelenföld, Városközpont). — Sylvester Ádám—Pazár Béla: Margitszigeti Úttörő Stadion bővítése és rekonstrukciója. — Bujdosó Géza: Raktárcsarnok, X., Jászberényi út. (A FIMÜV-nek épült, jelenleg a Divatcsarnok bérli.) DÓCZI IMRE: KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ AGGLOMERÁCIÓRÓL (Városépítés, 1987. 1. sz. 5-12. 1.). Pénzes János, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Fekete János, a IV. Kerületi Tanács elnöke, Gyulai Gusztáv, a XX. Kerületi Tanács elnöke, Bölcsey György, Csepel tanácselnöke és Villási László, Dunakeszi tanácselnök-helyettese a főváros és az agglomeráció fejlesztésének, kapcsolatának kérdéseiről. Tájékozódhatunk azokról a tényezőkről, amelyeknek hatására a korábbi időszaktól eltérően az agglomeráció terveinek egyeztetésével mélyrehatóbban foglalkoznak, részletes összefoglalót olvashatunk Újpest, Pesterzsébet, Csepel és Dunakeszi fejlődéséről, kölcsönös agglomerációs kapcsolatairól, az együttműködés eddigi eredményeiről, a kapcsolatok intenzívebbé tételének szükségességéről és lehetőségeiről, konkrét területeiről. CZÉTÉNYI PIROSKA: A BUDAI VÁR REKONSTRUKCIÓJA (Városépítés, 1987. 1. sz. 19-23.1.J. A Várnegyed az ország legjelentősebb építészeti együttese, sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérte az építészeti igazgatás. A fővárossá válás előtt két évvel, 1870-ben megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa; 1912. évi jelentésében megállapítja, hogy „Budavárát, mint székesfővárosunk egyik legrégibb városrészét különleges helyzete és múltja predesztinálják arra, hogy fejlődési irányának megállapításánál mostani jellege megőriztessék..." Ez a meghatározás ma is időt álló, sőt, időszerű — állapítja meg a szerző. Az 1924-ben dr. Lechner Jenő szerkesztésében megjelent Budapest műemlékei című kötet elsőként dolgozza fel a főváros műemlékállományát, és mutatja be a budai Várnegyed együttesét. A főváros építésügyi szabályzata 1928-ban előírja, hogy „a Várnak az idők folyamán kialakult jellegét mindennemű építkezésnél meg kell óvni... az új homlokzatokat olyan modorban megtervezni és kiképezni, hogy a régi környezetbe megfelelően beilleszkedjék..." A budai Várnegyedet városképi egységként 1936-ban szerepelteti először a főváros feljesztési programjának térképes melléklete. Figyelemre méltó, hogy a felszabadulás után az országban elsőként Budapest vette számba építészeti emlékeit, és adta közre műemlékjegyzékét 1949-ben, majd 1955-ben. Az országos jegyzék csak 1960-ban látott napvilágot. A Várnegyed sorsának krónikája a felszabadulást követő első romeltakarítási és helyreállítási munkákkal, az első rendezési tervek és elképzelések bemutatásával, majd az 1957-ben jóváhagyott rendezési terv szerint immár három évtizede sokrétű, nemzetközi szakmai elismerést is méltán kivívó városrészfelújítási program megvalósításával folytatódik napjainkig. Ennek során lakásokat és középületeket újítottak fel, jelentős régészeti értékek kerültek felszínre, új idegenforgalmi, kulturális és szolgáltató intézmények keletkeztek, megújultak a közművek és javultak a közlekedés feltételei is. GAZDA ISTVÁN: RÉVAI LEÓ EGYKORI ANTIKVÁRIUMA — A KORTÁRS SZEMÉVEL (Honismeret, 1987. 2. sz. 20-21. I.) A Révai Lexikon újrakiadásának kísérlete kapcsán került az érdeklődés középpontjába egy patinás cég és nagy tudású könyves szakember tulajdonosa, Révai Leó. Üzlete 1869-ben az Egyetem utcában nyílt meg. A megemlékezés — melyet rövidítve Gazda István rendezett sajtó alá — Sennovitz Adolf írása alapján készült, mely a Corvina 1889-es évfolyamában látott napvilágot. ZIKA KLÁRA: „A MI MUNKÁNK ÉS A HONISMERET ÖSSZEKAPCSOLHATÓ" (Honismeret, 1987. 2. sz. 26-27.1.). Ráday Mihállyal beszélget Zika Klára arról, a sok küzdelemmel járó, de eredményekben is bővelkedő tevékenységről, amely elődeink keze munkája, szellemi örökségünk megismertetése és védelme érdekében az elmúlt években történt, s napjainkra országos üggyé terebélyesedett. Olvashatunk a városvédő tevékenység hőskoráról, nehézségeiről, fejlődésének főbb mozzanatairól. 1983-ban megalakult a Budapesti Városszépítő Egyesület, kialakultak a kapcsolatok a mind nagyobb számban tevékenykedő vidéki egyesületekkel, majd hosszú előkészítő munka után, 1986. május 28-án megalakult a Város-, Községvédő és -szépítő Egyesületek Szövetsége, melyet a Hazafias Népfront s más politikai testületek, szervek is támogattak. Tájékozódhatunk a szövetség konkrét feladatairól, a vidéki és budapesti tagegyesületek tevékenységének jellegzetes formáiról, eredményeiről, a népfronttal s ezen belül a honismereti mozgalommal való kapcsolat fontosságáról, a városvédő tevékenység társadalmi és intézményi bázisáról, hátteréről és kapcsolatairól, a gyakran tapasztalható kellően át nem gondolt épületbontásokról stb. BÁN ÉVA: A III. KERÜLETI ÁLTALÁNOS ISKOLÁS KORÚ GYERMEKEK HELYZETÉNEK FŐBB JELLEMZŐI (Budapesti Fórum, 1987. 1. sz. 63-73. 1.). Az 1985 novemberében végzett vizsgálat képet kívánt kapni a kerületi gyermekkorosztály életkörülményeiről, egészségügyi, világnézeti, közösségi és kulturális helyzetéről. „A vizsgálat aktualitását többek között az is indokolta, hogy Óbudán a többi fővárosi kerületnél jóval magasabb az általános iskolás korú gyermekek száma. A 6-14 éves korosztály arányában is kiemelkedő a kerületi lakosságon belül (16,2%, a fővárosi átlag 10,7%). Ennek oka, hogy a lakótelepeinkre beköltözött családok gyermekei a hetvenes évek demográfiai hullámot alkotó korosztályához tartoznak. A folyamatos beköltözés és a permanens létszámemelkedés kerületünk életében és intézményeink működésében folyamatosan ismétlődő feladatokat jelentett és jelent ma is. Ez a helyzet és hatása egy sor gondot és feszültséget eredményezett, és az oktatásüggyel kapcsolatosan sajátos nézetek kialakulásához vezetett kerületünkben." Az elemzés feltárja a gyerekek lakótelepi, otthoni, családi körülményeit, lakókörnyezetükhöz való viszonyát, életformájuk, életkörülményeik számos jellemzőjét (lakásviszonyok, szülőkkel töltött idő, napirend, szabadidő-eltöltés, részvétel a családi munkamegosztásban, étkezési és táplálkozási szokások stb.). Képet ad a gyermekek egészségügyi állapotáról és egészségügyi ellátásáról, iskoláik helyzetéről, az oktatás személyi és tárgyi feltételeiről, adottságairól, a tanulók iskolai életéről, tanulmányairól, nevelési, pályaválasztási s más problémáiról, gyermekvédelmi kérdésekről, az iskolai testnevelés hiányosságairól. Foglalkozik az általános iskolák közművelődési tevékenységével, a gyermekek világnézeti, erkölcsi, politikai jellemzőivel s az úttörőszervezetek munkájával. TAKÁCS GÁSPÁR: AZ ALKOHOLÓGIA AKTUÁLIS TENNIVALÓI (Budapesti Fórum, 1987. 1. sz. 80-82. I.). Az alkoholizmus helyzete, az alkoholfogyasztás alakulásának visszatekintő statisztikai adatai. Az 1983-ban létrehozott Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság átfogó középtávú programja végrehajtásának eddigi kedvező és néhány kedvezőtlen tapasztalata. A budapesti krónikus alkoholisták kerületekre bontott adatai. További feladatok, aktuális tennivalók. CSOMOR TIBOR 47