Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - Szalay Péter: Régi-új hírügynökség a Naphegyen

került a távirati iroda, két évtizeden át ő irányította a hírszolgálatot, tovább építve a hazai és nemzetközi kapcsolatokat. Az I. világháború nehéz éveiben épült ki az MTI szikratávírószolgálata. 1918 novemberében a polgári forradalom kormánya államosította a hírügynökséget, amely a Tanácsköztársaság hónapjaiban híven tudósított a proletárállam nemzetközi helyzetéről, tudósítói a hősies honvédő háború arcvonalából is eljuttatták híreiket a budapesti központba. A hírek adásvétele jövedelmező üzlet A Tanácsköztársaság leverése után az MTI-nek azt a szerepet szánták, hogy az ellenforradalom szócsöve, a nagybirtok és a finánctőke uralmának megbízható, engedelmes eszköze legyen. Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére a kormánnyal a lehető legszorosabb kapcsolatot tartó részvénytársasággá szervezték át, vezérigazgatójává pedig Horthy Miklós egyik kipróbált hívét, a szegedi fővezérség volt hírszerző- és propagandafőnökét, Kozma Miklóst nevezték ki. A részvénytársasági keretek között Kozma és bizalmasai a mindinkább kelendő árucikknek számító hirek adásvételéből rövid időn belül a felső tízezer tagjai közé emelkedtek, részvény-, ház- és gyártulajdonosokká, földbirtokosokká váltak. Monopolizálták az egész honi hírszolgálatot: a rádiózást, a filmet, a hirdetést, sőt a lap- és könyvkiadás jelentős részét is, emellett bankot, nyomdát és műszerüzemet is vásároltak. A két világháború között az MTI korszerű hírügynökséggé vált, kiépítette, illetve továbbfejlesztette külföldi tudósítói hálózatát, s megindította vidéki adásait. Több világpolitikai jelentőségű eseményről az MTI híradásából értesült elsőként Európa közvéleménye, a magyar hírközpontot tekintélyes információs bázisnak ismerték el. 1944. március 19-én, amikor Hitler csapatai megszállták az országot, az MTI a Rádióval együtt a németek ellenőrzése alá került, a nyilaskeresztes hatalomátvétel után pedig a hírügynökség több munkatársát letartóztatták, elhurcolták vagy elbocsátották. Amikor a front már a főváros határáig nyomult előre, az MTI parancsot kapott a hírközlő berendezések és velük együtt a munkatársak Németországba telepítésére. A Magyar Távirati Iroda dolgozóinak áldozatkész csoportja azonban a szó szoros értelmében halált megvető bátorsággal megakadályozta a pótolhatatlan és igen drága adó-vevő berendezések Nyugatra szállítását. A pincékben és padlásokon rejtegetett gépek tették lehetővé, hogy a magyar hírszolgálat szinte a felszabadulással egy időben megindulhatott. 1945. január 25-én, amikor Budán még folytak a harcok, az MTI újra üzemelt. Romossá vált, golyók járta, fűthetetlen helyiségekben láttak hozzá dolgozói az új típusú hírügynökség alapjainak lerakásához, élükön Barcs Sándorral, Savari Máriával, dr. Dobsa Jánossal, Baloghy Károllyal, dr. Németh Gyulával, Komját Irénnel és másokkal. A szocialista szellemű magyar hírszolgálat korszerű szervezetének kiépítése Barcs Sándor nevéhez fűződik, aki 35 éven át volt az MTI vezérigazgatója. A Rádiótól különvált MTI 1953-ban költözött mai székházába, az I. kerületbe, a Naphegyre. A 34 éve még minden igényt kielégítő hírügynökségi bázis időközben meglehetősen szűkössé vált, megkopott, külsejét illetően, bizony, valahol a világrangsor legvégén kullog. De már nem sokáig. Tavaly megkezdődött a kör alakú, új hírügynökségi épület alapjainak lerakása, miközben a régit is korszerűsítik, az újhoz formálják, megszépítik kívül is, belül is. Az 1990-es évek elejéig mindenesetre az eddiginél is nehezebb feladat vár az MTI dolgozóira, felelősségteljes munkájukat továbbra is hibátlanul kell végezniük, anélkül, hogy az építkezés és renoválás időszakában elhagynák munkahelyüket. Az MTI a magyar tömegtájékoztatás kulcsintézménye. Tizennégy főszerkesztősége — közülük a rovatból előrelépett 14 tagú sportszerkesztőség a legfiatalabb — ellátja a sajtót bel- és külföldi hírekkel, tudósításokkal, képekkel, tájékoztatja a külföldet az 11