Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - Szalay Péter: Régi-új hírügynökség a Naphegyen

Régi-új hírügynökség a Naphegyen Százhét esztendeje annak, hogy két derék parlamenti gyorsíró, Egyesy Géza és Maszák Hugó megalapította a Magyar Távirati Irodát, véget vetve a német nyelvű hírszolgálat sok hátránnyal járó magyarországi monopóliumának. Az első — és egyetlen — hazai hírügynökség tehát a nemzeti progresszió és önnállósulási vágy jegyében fogant. Szemben az angol Reuterral, az amerikai AP-vel, a francia Havas-szal, a német Wolffal, valamint az osztrák Korrespondenz Bureau-val, az akkor világszerte ismert, élenjáró hírszolgálati csoport öt tagjával, amelyeket egytől egyig a szabadversenyes kapitalizmus információéhsége hozott világra. Az AP és a Reuter ma is „világhatalom" a nemzetközi hírforgásban. Az MTI létrehozásán buzgólkodók, ha burkoltan is, de már tervezetükben az illetékes magyar miniszterek tudomására hozták: az ország nem szorítkozhat a Bécsből érkező, megszűrt és megmásított információkra, és azt sem fogadhatja el, hogy a róla alkotott képet Bécsben formálják, az ottani hatalmasságok kénye-kedve szerint. Az MTI létrejötte tehát félreérthetetlen jele volt a nemzeti öntudat ébredésének, a függetlenség vágyának, nem utolsósorban pedig a magyar nyelvűségre törekvésnek. Ne feledjük a dátumot: az MTI alapításának esztendejében, 1880-ban még csak 13 év telt el a kiegyezés óta. A hírek, persze, addig is eljutottak Budapestre s nem kis időveszteséggel az ország kisebb-nagyobb településeire, ahogy Magyarország is hírt adott magáról a világnak. Ám az információáramlás befelé és kifelé is csak egy zsilipen át haladhatott: mindent, amit nemkívánatosnak, lázítónak vagy kellemetlen emlékek felidézőjének tartott, útját állta, megsemmisítette vagy a maga ízlésére formálta Bécs vagy az ottani adminisztráció Budapestre telepített kirendeltsége. Á K.K. Telegraphen Korrespondenz Bureau, azaz a Császári-Királyi Távirati Hírlaptudósító Iroda az osztrák állami távirda igazgatóság részlegeként működött. Furcsa (?) módon, Ferenc Józsefnek és a „legfelsőbb elhatározást" előkészítő hivataloknak sem jutott eszébe, hogy a dualizmus rendszerében, már csak a paritás alapján is, Magyarországon is illenék valamit tenni egy hasonló — mégha kisebb — intézmény létesítéséért. A világ hatodik hírügynöksége A magyar újságírók 1880. június 9-i értekezletén hangzott el először nyíltan, hogy a magyar lapok, jobb híján, kénytelenek a bécsi Bureau budapesti fiókirodájának sokszor tudatosan, de mindenképpen tendenciózusan elferdített híreket hozó táviratait közölni. Másfelől, a bécsi távirati iroda „ügyesen" szerkesztve továbbítja a magyarországi híreket külföldre — ha egyáltalán továbbítja. Egyesy Géza és Maszák Hugó azok közé tartozott, akik honpolgári kötelességüknek érezték, hogy a világban, ahová csak a nemzetközi hírforgalom láncolata elér, valós vagy legalábbis az addiginál lényegesen valósabb, Magyarország-kép alakuljon ki, miközben magyar honfitársaik se szorítkozzanak a bécsi keltezésű, cenzúrázott „információkra". Kétség nem fér hozzá, a lehető legjobb kezekbe került a kapuját megnyitó budapesti iroda, amelynek lendületes és rátermett, a mai mérce szerint is sokoldalú szerkesztői német nyelvre fordított „kőnyomatos" lapot (magyarországi hírtáviratok alapján készült kiadványt) is indítottak Ungarische Post címen. Ennél hitelesebb információkkal semmiféle kiadvány nem szolgált — szolgálhatott — a külföldnek a honi politikai, kereskedelmi, pénzügyi és közművelődési viszonyokról. Egyesy és Maszák ráadásul még abból is profitálhatott, hogy mindketten országgyűlési gyorsíróként tevékenykedtek, más szóval, első kézből kapták az adatokat az országgyűlés mindkét házából. A képviselőházi bizottság nyilvánosságot kirekesztő ülésein, például, olyan hírekhez jutottak, amelyeket még jegyzőkönyv sem rögzített, ahol személyes ismeretségek nélkül ők sem mentek volna sokra... 1880. december 28-án a Minisztertanács kimondta a döntő szót, zöld utat nyitott a Magyar Távirati Iroda megalakulásának. A korabeli jegyzőkönyv 30. pontjából azonnal kiderül, hogy a távirati iroda feladata kezdetben csupán az volt, hogy a vidéki lapokat a fővárosból, a fővárosiakat pedig vidékről távirati úton ellássa hírekkel. Ez az eredeti célkitűzéshez képest, őszintén szólva, csak a semminél volt több, de legalább az országhatáron belül rendszert teremtett. Íme, az ominózus jegyzőkönyvi részlet: „Minthogy országos érdek kívánja, hogy a vidéki közönség a közügyekre vonatkozólag történtekről a valóságnak megfelelő, esetleg objektíven szerkesztett tudósításokból értesüljön, a minisztertanács a szóban levő vállalatot azon feltétel mellett, hogy a fentebb jelzett kívánalomnak megfelel, pártolandónak, számára a kért táviratozási díjmentességet egyelőre egy évre megadandónak találta..." Másfél évig Maszák Hugó tucatnál is többször kért kihallgatást a miniszterelnöktől és az illetékes miniszterektől, hogy érveit újra és újra felsorakoztatva bebizonyítsa: a nemzetnek, a magyar népnek ennél sokkal többre van szüksége. Eredményes hírszolgálati tevékenységet csak akkor lehet végezni, ha az MTI nemzetközi profilt kap, félhivatalos jelleget ölthet. (Nem is beszélve a szükséges anyagiak előteremtéséről...) Végre, 1882. június elsejei hatállyal a kormány teljesítette a mind erősödő óhajt: a Magyar Távirati Iroda kiléphetett az 1880-ban szabott szűk körből, félhivatalos orgánum lett, és egyben felhatalmazást kapott nemzetközi szerződések megkötésére. Ez pedig azt is jelentette, hogy véglegesen megszabadult a bécsi iroda terhes gyámságától. A magánvállalkozásként indult Magyar Távirati Irodát a világ hatodik hírügynökségeként tartják számon. Persze csak a megalakulás sorrendjében, mert az MTI sohasem tartozott az úgynevezett világhírügynökségek közé, igaz, nem is pályázott ilyen szerepre. Az viszont vitathatatlan, hogy a világ híreinek közvetítésében nélkülözhetetlenül fontos tranzitállomássá nőtte ki magát, összekötő kapoccsá vált Nyugat és Kelet, illetve Észak és Dél között. A fejlődés útján azért is számít mérföldkőnek az 1882-es év, mert akkor az MTI szerződést köthetett a Reuter, a Havas, a Wolf, a Stefani és a Korrbureau ügynökséggel, amely alapfeltétele volt annak, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi hírfolyamba. Az MTI London, Párizs, Berlin és Róma ezernyi híréből válogathatott, s informálhatta a világ eseményeiről a magyar állampolgárokat, miközben kezdetleges technikai eszközeivel kötelezettségét is megfelelően teljesítette: az ország szócsöve lett a világ felé. A magánvállalkozás 1898-ban csődbe jutott. Nem a hírek mennyiségével vagy minőségével, azok közlésének gyorsaságával volt baj, hanem az MTI megrendelőivel, a fizetésképtelenné vált lapokkal. A kor neves publicistája, dr. Radó Sámuel tulajdonába 10