Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - PESTI TÜKÖR

munkát. Az 1896-ban átadott „kisföldalattin" végeztek ugyan fennállása óta többször is kisebb-nagyobb javításokat, korszerűsítéseket, ám most elérkezett a komoly szerkezetcserék, a nagyjavítás ideje. Az alagút oldalfalai igencsak megviseltek, erősen elhasználódott a födémszerkezet és a pályatest, a szigetelés pedig annyira tönkrement, hogy gyakoriak a vízszivárgások, beázások. Nem sok jó modható el az állomások műszaki állapotáról és külleméről sem. Az alagút födémszerkezetének javításakor felszíni bontásra lesz szükség, lévén szó kéregvasútról. Amikor ezt a munkát végzik forgalom-elterelések lesznek a felszínen, de a földalatti vasút közlekedik, s ha az alagútban dolgoznak, a földalattit kell leállítani, helyette autóbuszok szállítják az utasokat. Mivel az állomások tartószerkezetét, szigetelését és burkolatát is felújítják, sorban lezárják őket. A legrosszabb állapotban levőt, a Bajza utcai állomást május végén zárták le. Úgy tervezik, hogy októberig új vasbeton bélést és szigetelést, valamint az eredetit figyelembe vevő burkolatot kap. Utána a Kodálykörönd rekonstrukciója következik. A városszépítők örömére, tíz régi lejáróépületet is rekonstruálnak. Ez százmillió forintos tétel a költségvetésben. A forgalomelterelések a jövő év tavaszán kezdődnek, addig, remélhetőleg, befejeződik a Lánchíd felújítása. „Rájár tehát alaposan a rúd" a 4-es autóbusz utasaira. Már a híd felújítása miatti forgalomelterelések is alaposan próbára tették a türelmüket, s íme, még be sem fejeződött az egyik felfordulás, kezdődik a másik. Bizony, nem könnyű évek ezek azok számára, akik kénytelenek a Lánchídon és a Népköztársaság útján át közlekedni, mert arrafelé dolgoznak vagy tanulnak. Reméljük, gondolnak erre az építők, a forgalomszervezők, és összehangolt, pontos munkával, kifogástalan tájékoztatással segítenek számukra elviselni a tetemesen megnövekedő utazási időt és zsúfoltságot. (s.m.) Tanárok kerestetnek Az utóbbi négy hónapban a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága háromszor is foglalkozott az 1987/88-as tanév előkészítésével, ami nemcsak a kérdéskör jelentőségéről tanúskodik, hanem sejtetni engedi, hogy akadnak gondok. Minden „fokon" vannak zavaró tényezők, melyek ha nem is szűnnek meg a tanévkezdésig, reméljük, valamelyest enyhülnek. Július eleje van, két hete sincs, hogy befejeződött az 1986/87-es tanév. 22 ezer nyolcadikos diák ballagott — tovább. Hova, merre? Közülük továbbtanulásra jelentkezett 98 százalék. A jobbnak tartott (?!) tízegynéhány gimnáziumban, valamint 17 szakközépiskolában volt túljelentkezés. Minden, továbbtanulásra alkalmas diákot felvettek, természetesen nem mindenkit abba a középiskolába, ahová elsődlegesen szerette volna. Hasonlóképp túlzott érdeklődés nyilvánult meg a szakmunkásképző iskolákban a „divatos" szakmák — fodrász, cukrász, autószerelő stb. — iránt. Nem egy vasipari szakmában viszont a második forduló után is maradt üres hely... Akárcsak számos általános iskolai tantestületben. A tanács Művelődésügyi Főosztálya az idén is felkereste a főváros pedagógusképző intézményeit, tanárokat keresve a végzősök között. Igen kevesen voltak azonban kíváncsiak (mindössze 30-40 százalék) a pályázati lehetőségekre. Állásajánlat van bőven, jóval meghaladja a végzősök számát — ezért hát az érdektelenség? Vagy változatlanul nem elég vonzó, megbecsült és megfizetett foglalkozás (hivatás) a pedagógusé? Tény: az általános iskolák felső tagozataiban hiány lesz szaktanárokban. A kerületek a nyugdíjasokra számítanak, az iskolaigazgatók pedig arra is, hogy két-három tanár felébe-harmadába felvállalja a hiányzó kolléga státusát. De jó-e ez a gyerekeknek, bírja-e (és meddig?) a pedagógus, és megéri-e neki, mondjuk, plusz fél műszakot teljesíteni egy pályakezdő „félpénzéért"? Aligha. Valahogy ehhez kapcsolható, hogy lanyha volt az érdeklődés a főosztály és a kerületek által meghirdetett 208 vezetői (vezető óvónő, általános iskolai igazgató) munkakör iránt is. Meglehet, nem népszerű a vezetői munkakör, egyszerűbben: nem jó dolog igazgatónak lenni (iskolában). Ám ha valaki végiglapozta a közlönyt, igen elvétve talált csak csábító ajánlatot... A főváros az idei esztendőben 550 óvodai férőhely, 112 általános iskolai tanterem építését irányozta elő. Ezenkívül el kell készülnie a tanévkezdésre hét középiskolának, és szervezéssel, illetve bővítéssel 35 középiskolai tanteremnek. E munkák java részét a Beruházási Főosztály irányítja, ő a felelős megvalósításukért. A kerületi tanácsok 200 óvo-Mérlegkészítö GMK TETTAMANTI BÉLA rajza dai férőhely, 60 általános iskolai tanterem és 20 középiskolai tanterem kivitelezését finanszírozzák. Május végén az óvodai helyzetkép a legbiztatóbb: ha keservesen is, de az óvodai „férőhelyek" határidőre elkészülnek. Leírjuk, hátha serkentőleg hat az építőkre: Csepelen, a Nyuszi sétányon a bölcsődéből 75 férőhelyes óvodát alakítanak ki. Az ígéret szerint „tanévkezdésre" elkészül, s ezzel a kerületben megszűnik az óvodások buszoztatása. Elkészülnek az általános iskolai tantermek is, csak jóval keservesebben, feszített tempóban, s ilyenkor félő, hogy a becsengetés is ott találja egyik-másik építővállalatot. Van okunk a félelemre. íme, a Nyuszi sétány ellenpontja: a XXII. kerületi Közgazdász utcában az új, 12 tantermes általános iskola tantermi szárnyának befejezési határideje 1986. december 15-e volt. December 22-én kezdődött meg a műszaki átadás-átvétel, ami mind a mai napig (Május vége — A szerk.) tart, mert a kivitelező a hiánypótlási munkákat még (!) nem fejezte be. Várható, hogy tanévkezdésre elkészül...? (Ennek a munkának nem a Beruházási Főosztály a gazdája.) Leírtuk már jó néhányszor, hisz elkerülhetetlen: a demográfiai hullám a középiskolák felé lódult. Tavaly elkészült négy gimnázium, közülük kettő kegyetlen hajszában, egy pedig — nyílt titok — „záróra" után. Az idei hét középiskola közül kettőnél terv szerint halad a munka; négy épületnél növelték a munkáslétszámot, elrendelték a hétvégi munkát, hajráznak a szó nem éppen nemes értelmében, igaz, nemes célért; egy épület pedig, a jelenlegi készültségi fok alapján kétséges, hogy elkészül-e idejében. Érthető, ha a Művelődési Főosztály két szükségmegoldást dolgozott ki a tanulók elhelyezésére. Kísért a múlt, tavaly is hasonló volt a helyzet, ráadásul ez ugyanez a vállalat. Sovány vigasz, de ezeknek az iskoláknak van igazgatója és teljes tanári kara. Előbb-utóbb, persze, elkészül az iskolájuk, ám nem közömbös, hogy előbb — vagy utóbb. O. I. Földes-Ferenc-díj Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága kimagasló oktató-nevelő munkájuk, valamint társadalmi tevékenységük elismeréseképpen Földes Ferenc-díjjal tüntette ki Kiss Jánosnét, a XVI. kerületi Geisler Eta Általános Iskola tanárát; dr. Kóczián Bélánét, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesét; Némethy Katalint, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanárát; Pataki Gyulát, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatóját; dr. Újhegyi Lajosnét, a XV. kerületi Kontyfa utcai Általános Iskola tanítónőjét; Váradi Ferencnél, a XVII. kerületi Diadal utca 86. szám alatti napköziotthonos óvoda óvónőjét. A kitüntetéseket Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke adta át a pedagógusnap alkalmából.