Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - Müller Tibor: A közlekedés várospolitika

— Azt mondják a munkatársai, hogy ön nagyon alapos ember. Mindenről tudnia kell. Helyes egy kézben tartani az összes szálat? —Nálunk nagyon különleges helyzetben van azelső számú vezető. Ezt nem én alakítottam ki, ilyenné formálódott a gyakorlatban. Minden apró baj, hiba, ügyetlenség híre eljut hozzám. De nekem kell olykor megválaszolni az utasoktól érkező legkisebb személyes észrevételt, panaszt, javaslatot is. Ugyanakkor a feletteseimet, a Fővárosi Tanács illetékes vezetőit nem érdekli, hogy melyik ágazatban, mi hol akadozik, hanem fölhívnak telefonon, és közlik a véleményüket, esetleg szemrehányásukat. Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban készenlétben kell lennem. Higgye el, noha minden fontos eseményről tudnom kell, nekem sem öröm, hogy szétaprózódik a munkám. Talán ezen is segít majd az az új módszer, amelyet az idén vezetünk be. A forgalomban résztvevőminden munkatársunk fényképes igazolványt tűz majd ki a kabátjára, amelyen jól olvashatóan ott lesz a neve. Ezzel felelősségteljesebbé és személyesebbé válik a kapcsolat utas és közlekedési dolgozó között. Bízom abban is, hogy ilyen formában megoldódnak a problémák helyben, és nő a tulajdonosi érzés minden dolgozónkban. Ez, ha úgy tetszik, a mi termelési feladatunk. Hiszen igen nagy összeg jönne ki, havalaki kiszámolná, mit jelent forintban, ha az emberek apró bosszúságoktól mentesen, jó hangulatban kezdenek a napi munkájukhoz. Szóval nem azért gyorsabb az ügyek intézése, ha én veszem a kezembe a dolgokat, mert hivatalból én vagyok a legokosabb ember, hanem valóban nálam van a legtöbb információ a helyes döntéshez. — Sokat dolgozik? — Mint mindenki. Állandóan szolgálatban vagyok. Ha olyan esemény van, éjszaka is föl lehet, sőt, adott körülmények között, föl is kell hívni. — Örökös készenléti állapotban van? — Nézze, nincs talán félóra sem a huszonnégyből, amikor Budapest utcáin valahol valamilyen jármű ne közlekedne. Ez nagyüzem, nonstop szolgáltatás, folyamatos munka 23 ezer emberrel. Nem telik eseménytelenül a napunk. A tömegközlekedés ellátása egyébként is nagyon megfeszített munkát követel. Ez a hatalmas város örökös mozgásban van, lüktet, áramlik, néha nagyon nehezen kiszámítható ritmusban, tempóban. Egyes járművezetők szinte pillanatok alatt kerülnek nehéz forgalmi helyzetbe, amely azonnali döntést, cselekvést követel, miközben ötven, száz, háromszáz ember élete van rájuk bízva. Mindenen rajta kell tartanunk a szemünket. Éppen ezért tavaly kidolgoztuk 2000-ig szólóan a főváros tömegközlekedésének forgalomirányításával összefüggő fejlesztési koncepciónkat, amely három lépcsőből áll, egy-egy részét, kísérletképpen, menet közben bevezetjük. Az időszak végére számítógépes forgalomszervezéssel dolgozik majd a BKV. Vagyis nagyobb biztonságot, hatékonyságot és valamennyi tartalék képzését is jelenti ez a nem várt, különleges helyzetek megoldására. Tehát, ha forgalmi zavar adódik, nemcsak az utcáról, más vonalakról csoportosíthatunk át járműveket, ezzel ott okozva némi hiányt és nagyon leegyszerűsítve: egy bajból, több kicsit csinálva, hanem mozgósíthatunk a vésztartalékból. — Lehet, hogy merész a hasonlat, de egy ilyen nagyváros közlekedéseolyan, mintegy zenekari mű, amelyben mindenszólamnak tisztán kell játszania, hogy meglegyen az összhangzat, a harmónia. — Nekem tetszik a kép. És hozzáteszem: pontosan megkomponált menetrend, azaz kotta nyomán szól a dallam, a karmesteri pálca pedig a számítógép lesz. — Vagyis a művészettől a tudomány felé halad a közlekedési szakma? — Látja, ebben már nincs semmi túlzás. A közlekedés tudomány. Legalábbis a legfelső szinten. És életbe vágó, hogy ennek ne csak tudatában legyünk, de fel is használjuk a tudományos eredményeket. Az országban jó néhány kutatóintézet, egyetem foglalkozik átfogó rendszerek, folyamatok kidolgozásával, tehát olyan tudományos munkával, amit a gyakorlatban nagy haszonnal lehetne hasznosítani. Nekünk az a dolgunk, hogy képesek legyünk alkalmazni ezeket az eredményeket. Megteremtsük a feltételeit az újdonság munkába állításának. Lejárt a romantikusan csilingelő, családias villamosok ideje. Az utca egyre inkább a korszerű technika színtere. — Az biztos, hogy soha többet nem járunk lóvasúttal. Bár csúcsidőben, mondjuk, a Nagykörúton az az emberérzése, hogy nem halad sokkal gyorsabban, mint nagyapáink idejében. — Ne hagyatkozzon a csalóka érzékeire. El tudja képzelni, hogy például Londonhoz, Rómához, Párizshoz képest mit jelent a csaknem húsz kilométeres utazósebesség a mi fővárosunkban? Az imént említett városok polgárai sárgulhatnak az irigységtől. Van kitekintésem a tömegközlekedés nemzetközi porondjára, ismerem a legkorszerűbb megoldásokat, és folyamatosan tájékozódom. Társadalmi megbízatásaim egyike, hogy a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkára vagyok, a Szervezés és Vezetéstudományi Társaságban pedig a vezetési szakosztály elnöke. Minden új ismeret, téma, kidolgozott tudományos módszer érdekel, és úgy forgatom meg a fejemben, hogy mi az, amit a BKV hasznosítani képes belőle. Már-már mániákus tömegközlekedési szakember vagyok. Mindezt most csak azért említem, talán szerénytelenül hangzik, hogy hitele legyen az állításnak : Budapest tömegközlekedése igen előkelő helyet foglal el a világvárosok rangsorában. — Ennyire ismeri más fővárosok gondjait? — Lehetőségem is van megismerkedni ezekkel. Mi is tagjai vagyunk az UITP-nak, a tömegközlekedés nemzetközi szervezetének . A munkában személy szerint magam is részt veszek, és tevékenységünk elismeréseképpen 1989-ben Budapesten lesz a szervezet soros kongresszusa. Ezen a nagy jelentőségű tanács-19