Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Egy fénykép regénye

PESTI TITKOK NYOMÁBAN Egy kép regénye „Húsvét hétfő, april 17. ...Jött egy úri ember, aki Garagos orvos néven mutatta be magát. El­mondá, hogy apáék elutazásának hírére a józsef­városi polgárok társas lakomát akarnak rendez­ni, és apát most ő erre meg is hívja... Vasárnap, april 23. ...ebédkészítés, takarítás, apa Garagossal Simonyi fényképészhez ment... Szerda, april 26. ...ebéd után Géza írt, én varrtam. Egyszer csak jön Színi, de nem ide, ha­nem a mamáékhoz, ott volt mindaddig, míg Ga­ragos el nem jött apáért; mindhárman kocsin el­mentek. Átmentem a mamához, ki apának két­féle arczképét adta nekünk, melyeket Garagosék készítettek. Ezt áthoztam, Géza is igen örült ne­ki; mindjárt el is helyezém őket. Beszélgettünk, átmentünk pakolni segíteni, a mama meghít va­csorára, jól elbeszélgettünk 11 óráig. Átjővén le­fekvés. Egyszerre csak mondja Géza, hogy kel­jek fel; sietve felugorva megyek az ablakhoz, hát zeneszóval és kocsikon jönnek a tömőutczába, kívülről befelé, s itt megállnak. „Éljen Táncsics" kiáltások reszkettették meg a levegőt. A czigányok a Rákóczy, Kossuth, Klapka stb. indulókat húzták, a kapu nyílik s azon bevonulva egész sereg: utánok a banda; felkísérik apát a fo­lyosóra, be egészen a lakásba s ottan megállnak; a czigányok rárántják és húzzák a keserves dara­bokat. A rendezők átadnak apának egy gyönyö­rű bokrétát, melybe Garagosné névjegye van dugva. Dicsőítő beszédeket intéznek hozzá: Ga­ragos, Csajka és még mások. Géza is átment, ott voltak Színi, Rupprecht, Geiduschek és még igen sokan. Jó sok ideig vol­tak ott, végre eltávoztak; a zenekar játszott, ők éljeneztek s ezzel a menet elvonult." 1Táncsics Mihály, a nem sokkal előbb még szépreményű józsefvá­rosi háztulajdonos és hivatásos forradalmár 1876-os búcsúlakomájáról más forrásból is tudunk, de Eszter lányá­nak fent idézett naplója jóval részlete­sebben számol be az eseményekről, mint az a rövid hírlapi jelentés, amelynek min­ket különösen érdeklő passzusa így szól: „...Garagos úr ezután vendégeit Tán­csics Mihály arczképével tisztelte meg, melyet szintén ő vétetett le ez alkalomra saját költségén Simonyi Antal úr első ren­dű fényképműtermében, ki szintén jelen volt a búcsú estélyen". Amelyet egyéb­ként „a Hunyadi téren, Császár Ferenc polgári vendéglőjében" rendezett meg Garagos János — születésére nézve len­gyel, foglalkozását tekintve orvos — és Csajka Antal bérkocsitulajdonos „szép számú polgárság részvétele mellett." A szép számú polgár — akik közül né­hánynak a nevét is ismerjük: Császár Fe­renc, Csajka Antal, Garagos János, Si­monyi Antal, Szini Károly, Rupprecht és Geiduschek úr — kapott egyet-egyet a fotográfiákból, amelyeknek — ahogy Táncsics Eszter írja — két változata ké­szült el azon a régesrégi április huszonhar­madikán. E legalább két tucat arcképből ránk maradt összesen egy. Közgyűjte­mény — a Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeum — őrzi ezt a hátlapjával kartonra kasírozott példányt, de nem lehet kiderí­teni, hogy ez azok közül való-e, amelye­ket 1876-ban Simonyi Antal készített. Táncsics Mihály időskori — és egyetlen hiteles — fényképe. Minden bizonnyal azok egyike, amelyeket Simonyi Antal ké­szített 1876-ban Akkor, amikor Táncsics Mihálynak a Tö­mő utcában mindmáig álló bérházát elár­verezték — mivel nem tudta a banknak fi­zetni a felvett hitel részleteit —, s a hetve­nedik évét taposó öregember Ceglédre ké­szült, hogy egy tanyán húzza meg magát. Mely fájdalmas tényen aligha enyhít a vé­gül is derekesan megszervezett búcsúlako­ma Császár Ferenc uram „polgári" ven­déglőjében. 2A legtovább Simonyi mester histó­riájában jutottam. Az 1890-es években halt meg, fiúutódok nél­kül. Akkor még a hetedik kerületi Rózsa utcában lakott a família: az özvegy és a két ikerlány, Irma és Gizella. Ők aztán tanítónőként öregedtek meg, nem volt családjuk. A Rottenbiller utca harmincas számú, vén házában, az első emelet kilenc alatt éldegéltek, létüknek utolsó nyoma a hivatalos iratokban két segély felvételét rögzíti: Irma 1937-ben, Gizella 1938-ban kapott a tanügyi adminisztrációtól ötven­ötven pengőt... Hagyatékuk sorsáról semmi tudomása sincs a házban lakók­nak. S még a legöregebbek sem emlékez­nek rájuk. Csajka Antalnak a fia is Antal, 1928-ban a Józsefvárosban, a Karpfenstein ut­cában lakott, bérkocsi-tulajdonosként lis­tázta az ebben az évben utolszor kiadott Budapesti cím- és lakjegyzés. Aztán: nyo­ma vész. Császár Ferenc vendéglős neve már az 1880-as adattárakban sem szerepel. Szini Károly híres fia, Szini Gyula író, szerkesztő 1932-ben halt meg. Széchényi Könyvtárban őrzött gyászjelentésén az ő fiaként szerepel Cyrill. Nem sikerült a nyomára bukkannom. Geiduschek R. — Róbert? — úrnak a már említett Karp­fenstein utcában volt szatócsüzlete 1890-ben. Kérdés, hogy róla van-e szó a napló­ban? Mindenesetre századunkra ez a nyom is semmivé foszlik. A Rupprecht 38

Next

/
Thumbnails
Contents