Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - Dr. Ambrózy Pál: A várható időjárás

A szervezőmunka a szűkös állami támogatás (évi 13 ezer korona) mellett igen szerényen indulhatott meg. Az intézet személyi állománya az igazgatóból (Schenzl Guido), az észlelőből és az asszisztensből állt. Az elhelyezés sem volt fényűző: a budai Várnegyedben a Casino utca (ma Móra Ferenc utca és Tóth Árpád sétány sarok) egyik bérházának lakását tudhatta magáénak. 1 alan nem kegyeleiscncs a liösi korszak úttörőivel szemben, ha idézünk Konkoly Thege Miklós visszaemlékezéséből egy 1872-ben itt tett látogatásáról: „Egy tavaszi napon visszaadtam az érdemes igazgató látogatását. Valóságos művészet volt az intézetet megtalálni, mert hát a pesti bérkocsis nem tudta azt, sőt még Budán sem tudott róla, mondhatjuk senki sem, sem kereskedők, sem rendőrök, míg végre egy öreg ember azt kérdezte: »Such'n's de das wo's Wetter machen?« Persze, hogy azt keresem, csak vezessen oda, s az öreg utcaseprő pár hatosért elvezetett a Hofhauser-ház kapujához. Amint bemegyek a szűk udvarra s felnézek az ég felé, hogy vajon mekkora lehet ez a kis udvar, íme megpillantok egy szélzászlót, amely a tető felett volt elhelyezve, de egy hosszú farúd lenyúlt az első emeletig s ott mutatta a szél irányát. Házmestert nem láttam, nekiindultam tehát a keresésnek. Feljutva az első emeletre, benyitok egy ajtón, de majd visszaestem ijedtemben, hogy hát itt Kistentischlerei (ládakészítő) s nem meteorológia van. Az előszoba borzasztó képet tárt a látogató elé. Láda-láda tetejére halmozva, majdnem a mennyezetig terjedt az óriás raktár. Minden volt ott, csak rend nem, no de nem is lehetett, minek utána az intézet akkor szervezkedett, s így az egyszerre érkezett sokrendbéli műszert nem lehetett másképpen elhelyezni, mert hát hely sem volt hozzá. Nem sokkal volt különb az előszobánál az asszisztens szobája, de még az igazgató szobája sem, ahol még az ágy alatt is voltak műszertokok és ládák elhelyezve. Dehát, mint mondám, ez nem megy másképpen egy intézet szervezésénél. Schenzl a helyzetet alapostól elpanaszolta; mindennek a végeredménye, hogy nem volt elég pénz! Pedig hát a bölcs igazgató mindig arról ábrándozott, hogy majd lesz egy nagyszabású meteorológiai intézet, obszervatórium, egy szép csillagdával kapcsolatban. Hogy ezek az állapotok ott, t.i. a Hofhauser-házban, tarthatatlanok, azt már az akkori vallás- és közoktatásügyi minisztérium szakközegei is belátták, s iparkodtak Schenzl folytonos zaklatására az intézetet valahová elhelyezni. Ekkor bukkantak reá valahogyan a Várhegy oldalában a Lovas-út 66. számú Novák-féle villára. 1872. október végén az intézet tényleg átvándorolt a Lovas-útra, s be is rendezték azt, ahogyan lehetett." A gazdag és nagyvonalú Konkoly Thege Miklós szemében valóban nagyon szerény, mondhatni szegényes volt az ifjú intézet. De Schenzl igazgató és maroknyi személyzete óriási munkát végez. A budai észlelések folytatása mellett átveszi a bécsi intézettől a pár tucatnyi magyarországi állomás irányítását, és intenzív állomásszervező munkába kezd. Mire Schenzl nyugdíjba megy (1886), a megfigyelőállomások száma meghaladja a kétszázat. Évkönyveik nemcsak a mérési adatokat tartalmazzák, hanem részletes leírást találhatunk bennük az állomások műszerezettségéről, az észlelőkről, sőt, egy-egy tudományos értekezés megírására is jutott idejük. Közben a Lovas úti „obszervatórium" is kicsinek bizonyul. Amikor Konkoly Thege Miklós átveszi az intézet vezetését (1890), első dolga tágasabb épület után nézni. Jó összeköttetései és befolyása révén még abban az évben a Lánchíd közelébe költözik az intézet (Fő utca 6.), ahol húsz évig marad. (Az észlelések még egy ideig a Lovas úton folytak.) Rohamosan nő a szakszemélyzet létszáma. Itt és az ógyallai (Hurbanovo) obszervatóriumban, amelyet Konkoly Thege saját költségén hoz létre, majd átad a magyar államnak, 1904-ben 45-en dolgoznak. Konkoly és munkatársai a meteorológiai mérések mellett igen sok csillagászati, geodéziai és földmágnesességi mérést is folytattak, hiszen Konkoly maga is csillagász volt. Nem kis büszkeséggel számolt be visszaemlékezésében egy olyan újszerű kísérletről, amikor az ógyallai obszervatórium és a Lovas úti obszervatórium földrajzi hosszúság-különbségét egy-egy csillagdelelést mérő távcső és telefon segítségével 0,22" pontossággal (körülbelül 300 méter) meghatározták. Ez majd száz éve történt. Időközben a főváros egyre több pontján létesül — természetesen a központinál sokkal szerényebb — megfigyelőállomás. A század első évtizedében tíz körül van az állomások száma. A hagyományos felszínközeli meteorológiai megfigyelések mellett izgalmas kísérletek kezdődtek a Margitszigeten 1902-ben a magasabb légrétegek hőmérsékleti viszonyainak felderítésére. Konkoly Thege Miklós kezdeményezésére létrejött az Aero Club, melynek fő célja a tudományos és sportléghajózás magyarországi bevezetése volt. Az első felszállásra 1902. május elsején került sor a Turul nevű léghajóval. Kosarában Tolnay Lajos meteorológiai intézeti asszisztensnek 4070 méteres magasságot sikerült elérnie. A felszállások egyikén később Herczeg Ferenc író is részt vett, élményeiről hangulatos írásban számolt be. Alig egy év alatt 19 felszállásra került sor. Sajnos a nagy lelkesedéssel végzett kísérleteket 1903-ban, egy halálos kimenetelű baleset után beszüntették. 1910 újabb fordulópontot jelentett az intézet életében, egyben a budapesti meteorológiai mérések történetében. Felépült az intézet (ma Kitaibel Pál) utcában, a szolgálat első önálló székháza, a szomszédos telken pedig egy tágas műszerpark. Az első világháborút követően ismét szűkös esztendők jöttek. Komolyabb fellendülés csak a 30-as évek második felében kezdődött. A második világháború után sok mindent ismét elölről kellett kezdeni, de az intézet adattára, szerencsére, átvészelte a bombázásokat, s az észlelések csak rövid ideig szüneteltek. Az ötvenes években ismét szűknek bizonyultak az intézet falai, ezért előbb a magaslégköri mérések számára épült obszervatórium Pestlőrincen, majd az előrejelző szolgálat is új épületbe költözött. A MÉRÉSI ADATOK TUDOMÁNYOS FELDOLGOZÁSÁNAK KEZDETEI Érdemes pár szót ejteni arról, hogy a száraz mérési adatok ezreiből kik és mikor próbáltak Budapest éghajlatáról képet alkotni. Ehhez felhasználjuk dr. Réthy Antal, egykori igazgatónak a Magyar Meteorológiai Társaságban tartott előadását, amelyben Budapest éghajlata irodalmának korai szakaszát foglalta össze. Schams Ferenc Buda és Pest részletes városismertetését írta meg 1822-ben, ebben külön fejezet szól a két város éghajlatáról. Jankovich Antal —- József nádor háziorvosa — terjedelmes, német nyelvű munkájában (1838) elsősorban közegészségügyi szempontból foglalkozott Buda és Pest éghajlatával. Könyvéből kiderül, hogy már akkor is gondot okozott a légszennyeződés: a tímárok, mészárosok, szappanfőzők munkájának melléktermékeit, a füstöt, bűzös gőzöket és gázokat csak a budai hegyek felől érkező friss szél és egy-egy zápor tudta eltávolítani. Az 1841-ben alakult Magyar Természettudományi Társulat második évkönyvében (kiadása 1851-ben volt) Dorner József tanár az 1841-48 között naponta tízszer végzett mérések feldolgozásával a főváros éghajlatának újabb jellegzetességeiről ad képet. A Meteorológiai Intézet megalapítását követően a hivatásos meteorológusok közül nagyon sokan foglalkoztak a témával. Közülük csak néhányat sorolok fel: Kurländer Ignác, Róna Zsigmond, Réthly Antal, Bacsó Nándor. Megkülönböztetett figyelmet fordított a főváros éghajlatának feltárására a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, felismerve azt, hogy Budapest gyógyvizei és különösen a budai oldal éghajlata milyen kedvező hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. E testület támogatásával jelent meg 1947-ben Réthly Antal Budapest éghajlata című könyve. Tíz évvel később a Budapest természeti képe című gyűjteményben (Akadémiai Kiadó, 1958) Bacsó Nándor írta meg a főváros és környéke éghajlatát. E két munka — bár számos utalást tartalmaz a Budapest területén mutatkozó éghajlati különbségekre — a kérdést alapjában a makroklíma nézőpontjából közelítette meg. A részletesebb területi feltárást, Budapest „városklímájának" jellemzését az utóbbi évtizedekben telepített állomások adatainak felhasználásával Próbáld Ferenc végezte el 1974-ben. Vizsgálataiból kiderül, hogy a természeti környezet változatosságán kívül (budai hegyek) ma 22