Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - Dr. Ambrózy Pál: A várható időjárás

A VARHATO IDŐJÁRÁS A fővárosi meteorológiai megfigyelések története ...Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen. Arany János balladájának patinás sorai — ha nem is láthatta a költő a középkori Buda várát — nagyon is valósághű képet festenek, hiszen a középkorban valamire való vár elképzelhetetlen szélkakas nélkül. S bár a szélkakasok Európa-szerte szorgalmasan forogtak a lovagvárak tornyain, korai volt még arra gondolni, hogy segítségükkel tudományos célból bárki is napról napra megállapítsa a szél irányát, s az adatokat megőrizze az utókor számára. A MANNHEIMI FELHÍVÁS A nagy felfedezések, a tengerhajózás rohamos fejlődése azonban nem hagyták érintetlenül a légkör tudományát, a meteorológiát sem. A légnyomás, a hőmérséklet, a légnedvesség mérésére alkalmas műszerek kifejlesztése a több ezer éves szél vitorla és csapadékmérő „felújítása" a XVII-XV1II. században tette lehetővé a legfontosabb meteorológiai elemek mérését. E mérések azonban térben és időben nagyon elszórtak, s eredményeik összehasonlíthatatlanok. Példaként elég egy 1778-ban megjelent disszertációra utalni, amely 60-féle hőmérsékleti skála összevetéséről szól, s közülük 27 volt széles körű használatban. Ilyen körülmények között korszakalkotónak nevezhetjük Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem, a Mannheimi Tudományos Akadémia javaslatára hozott döntését egységes meteorológiai hálózat létrehozásáról. Minthogy a rendszeres hazai megfigyelések szempontjából e kezdeményezésnek döntő szerepe volt, idézzünk néhány mondatot a Societas Meteorologica Palatina néven 1780-ban létrejött szervezet alapítóleveléből: „Őméltósága, a Választófejedelem az időjáráskutatást legmagasabb oltalmával kitüntetni érdemesítette, és máris intézkedéseket tett, hogy a választófejedelmi örökbirtokok számos arra érdemes székhelyén, továbbá Európa más tájain, valamint más világrészeken is a jövőben lehetőleg egyidejűen, a legmagasabb költségekkel előállított eszközökkel felszerelve naponkénti megfigyelések történjenek és azok összegyűjtessenek." Az alapítólevél — egyben felhívás — Európa számos egyetemére eljutott, így Budára is. Mint ismeretes, Mária Terézia a Nagyszombati Egyetemet 1777-ben Budára helyezte át. Ennek során az Egyetemi Csillagda, amely 1755 és 1779 között már rendszeres meteorológiai méréseket végzett Nagyszombatban, 1780. január elsején élén Weiss Ferenc matematikaprofesszorral szintén áttelepült Budára. A mannheimi felhívás tehát már ideérkezett 1781 februárjában. Az udvarias, pozitív válasz (Respondum Regiae Universitatis Budensis) Ádám püspök, az egyetem tanácselnöke és Schauer Ferenc tanácstitkár aláírásával áprilisban Mannheimben volt. Ezt követően került sor az egységes műszerek megküldésére, amelyekkel a méréseket Weiss Ferenc 1781. november 8-án megkezdhette. Erről tanúskodik a Societas Meteorologica Palatina évkönyve, mely elsőként közöl nyomtatásban budai mérési adatokat. Weissék korábbi budai mérései (1799 végétől a szervezett mérések megkezdéséig) Kitaibel Pál hagyatékából kerültek elő. Végső soron a rendszeres mérések megkezdését 1780-ra tehetjük, így ma több mint 270 éves hőmérsékleti sorral rendelkezünk. (Igaz, egy-egy napló elkallódott, és háborús események miatt néhány év anyaga hiányzik, de gondos elemző munkával és más állomások méréseinek felhasználásával a hiányokat pótolni lehetett.) A többi meteorológiai elem mérésében hosszabb megszakítások voltak, így a légnyomásmérések csak 1809-től, a csapadékmérések 1841-től folytonosak. Mégis, tisztelettel adózhatunk az Egyetemi Csillagda mindenkori „obszervátorainak", hiszen a meteorológiai idősorok hosszát tekintve a budai megfigyelések Európa élvonalába tartoznak. Sajnos a Societas Meteorologica Palatina másfél évtized múltán feloszlott, az adatgyűjtés és publikálás befejeződött, ám az észlelések a legtöbb helyen — így Budán is — folytatódtak. A szervezettség hiánya azonban meglátszott a későbbiekben. Egyes évek adatai elkallódtak, a műszerek elhelyezéséről, típusáról nem maradtak feljegyzések. Azt azonban tudjuk, hogy 1818. április 13-án a Várból az egyetem Gellért-hegyen épült új csillagdájába kerültek át a műszerek. 1820. június 13-án a csillagdába becsapott a villám, a műszerek egy része tönkrement. Szerencsére volt tartalék, így a méréseket folytathatták. 1835-től dr. Mayer Lambert került a Csillagda élére. És hogy nemcsak a csillagok tanulmányozását viselte a szívén, arról a meteorológiai mérések gyakoriságának növekedése tanúskodik: a korábbi napi háromról tízre emelte az észlelések számát. (Az 1841-48 között végzett méréseket később az Akadémia Légtüneti észleletek címmel teljes terjedelmében kiadta.) E fellendülés után ismét visszaesés következett: 1849-ben, a budai Vár ostroma közben a Gellért-hegyi csillagdát is szétlőtték, majd kifosztották. Sok eredeti feljegyzés és majd minden műszer elveszett. A szabadságharcot követő évtized elég zavaros képet mutat: Pesten 1848-56 között Gross F., 1853-tól két évig a távirda hivatal, 1857-től 1861-ig Molnár gyógyszerész, Budán 1856-tól 1861-ig dr. Frenreisz főorvos végzett méréseket. Adataik jó része, sajnos, elkallódott. Szerencsénkre Kari Jelinek, a bécsi meteorológiai intézet igazgatója az 1848 utáni évek mérési hiányait és inhomogenitását igen aprólékos munkával pótolta, illetve korrigálta. A METEOROLÓGIAI ÉS FÖLDDELEJESSÉGI MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI INTÉZET LÉTREJÖTTE A budai reáliskola megalakulásakor — 1861-ben — annak igazgatója, Schenzl Guido adott hajlékot a meteorológiai és földmágnességi megfigyeléseknek. Kezdetben ez az iskola a Fő utcában, az egykori kapucinus zárda mellett volt, majd átköltözött a Toldy Ferenc utcába (jelenleg Toldy Ferenc Gimnázium), s vitte magával a meteorológiai állomást is, amelynek ekkor Akadémiai Észlelde volt a neve. Közben egyre érlelődött egy, az egész országra kiterjedő meteorológiai megfigyelő hálózat és központi intézet létrehozásának terve. Ez idő tájt Magyarországon 14 helyen végeztek méréseket, de az irányítás Bécsből történt. Az Akadémia azonban nagyon is szívén viselte a magyar tudományos élet önállósodását.Megbízta Hunfalvy János és Schenzl Guido levelező tagokat, hogy dolgozzanak ki javaslatot a központi meteorológiai intézet létrehozására. A két jeles tudós azonnal munkához látott, előterjesztésüket az Akadémia 1868 áprilisában jóvá is hagyta. Ezt követően még két év telt el, amíg az Akadémia és a magyar Kultuszminisztérium közös fáradozásának eredményeképpen a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet szervezeti szabályzata elkészült, amelyet Eötvös József előterjesztésére Ferenc József 1870. április 8-án szentesített. 21