Budapest, 1987. (25. évfolyam)
1. szám január - Oszlay István: A Váci utca „folytatása”
A környezet minősége javításának egyik meghatározó módja a kereskedelmi, szolgáltató és vendéglátó-hálózat fejlesztése. A pályaművek többsége a Váci utcát tekintette e fejlesztés tengelyének, alkalmazkodva a meglévő adottságokhoz. (A Molnár utca régen a vendéglősök utcája volt, most az egyébként igen nívós Fregatt sörözőn kívül mást nem találni ott — A szerk.) A II. díjas pályaterv (Schwarczuk Agnes és munkacsoportja) az idegenforgalmi vonzerő növelésében, a belvárosi idegenforgalom „széthúzásában" jeleskedett, amit elsősorban a vendéglátó üzlethálózat ötletes kiépítésével és az üzletprofilok jó megválasztásával kíván elérni. Újszerű a tervezett nagy szállodákhoz kapcsolódó „satelit" penzióhálózat létrehozása. A szerb templom környékén például szerb nemzetiségű vendéglátó üzleteket javasol. A volt angolkisasszonyok épületének és templomának kulturális rendeltetést javasol, azok meglévő értékeinek jobb bemutatását segítve elő. A III. díjas terv (Sczukáné Liszkay Krisztina munkája) egyik jó gondolata a Ferencesek-bazára udvarának üvegtetős lefedése; s ugyancsak megfontolásra érdemes elképzelése a közműépítés egész területet lefedő pincefolyosós megvalósítása, ami egyébként csekély mértékben zavarná a felszíni forgalmat. Lisztes Gábor és Orbán Mária, az V. díjas pályamű szerzői egy század eleji gondolat újszerű „felfrissítésével" rukkoltak elő: a Váci utca—Pintér utca—Molnár utca—Sörház utca által határolt, az Újvárosháza épületével szemben lévő tömb lebontásával. Helyén a most kívül-belül felújított, reprezentatív megjelenésű épülethez szervesen kapcsolódó parkot építenének, ami dísztér jellegű kialakításával a déli városrész főtere, fóruma lehetne. A zöldterület alatt mélygarázst építenének. (Megvalósításához azonban mintegy száz lakás pótlásáról kellene gondoskodni, ezért ez az „álom" is csak egy későbbi időpontban realizálható.) Új fejezet a Belváros rehabilitációjában 1986 elejére tehát megvoltak a tervek, amelyekből fel lehetett vázolni a rehabilitáció koncepcióját, sőt, a megvalósitás „menetrendjét", hiszen a pályázók — mint említettem — két-két tömböt javasoltak a munkák megkezdésére, de voltak jelöltjei az V. Kerületi Tanácsnak is. Hogy aztán a tanácsülés végül is melyik két tömbnek szavazott elsőbbséget, az csak 1986 áprilisában derült ki. De ez már új fejezet a déli városrész rehabilitációjának történetében. Erről és a tervpályázatnak a kerület általános rendezési tervében játszott szerepéről beszélgettem Szabadíts Antallal, az V. Kerületi Tanács elnökhelyettesével. A tanácselnök-helyettes szerint a két és fél négyzetkilométeres, 42 ezer lakosú, zsúfolt Belváros jobban hasonlít például a Várnegyedhez, mint a szomszédos kerületekhez, mivel városközpont-jellegéből adódóan sokféle funkciót tölt be. A háború után jó ideig a kerület „úri negyednek" számított, ezért nemigen költött rá a Főváros — szerencsére, mert így legalább nem rontottak sokat a városképen. Ennek ellenére is akad egynéhány, újonnan emelt, kirívó épület. A VII. ötéves tervben a Főváros összesen 53 milliárd forintot fordít lakóházak fenntartására. Ebből az V. kerület 4,6 milliárdot kap, ami csaknem a duplája a huszonketted résznek, jelezve ezzel is a Belváros „megjelenésének" fontosságát. Az összegből a kerületi tanács 2,8 milliárdot szán lakóház-felújításra. Az eddigi arányt megváltoztatva úgy határozott, hogy a déli városrész rehabilitációjára legkevesebb 340 millió forintot „kötelező" fordítani. Az áprilisi tanácsülés előtt, februárban közszemlére tették ki a pályázat anyagát, s valamennyi érdekelttel megvitatták, melyek legyenek a „kezdőtömbök". Nemcsak az érintett déli részen, hanem a kerület minden párt- és népfrontkörzetében tartottak lakossági fórumot. Igen kemény és elkeseredett csatározások folytak. A kerületi pártbizottság ülésén egyértelműen hangsúlyozták, hogy a déli kerületrész lakossága közhangulatának és jogos igényének megfelelően meg kell kezdeni a tömbrehabilitációt. Azokat az elképzeléseket, amelyekkel a lakosság nem értett egyet, elvetették. Az 55-ös tömb (Deák Ferenc utca—Sütő utca—Fehérhajó utca—Bécsi utca által határolt terület) rréhány épületét az előző tervidőszakban felújították, s teljes rehabilitációját — a Deák téri metró és a Váci utca „összeköttetése" szempontjából rendkívül fontos — jóvá hagyták a tanácstagok. A sok jelölt közül végül is a Kálvin téri két foghíj mellett levő, leromlott állagú és sanyarú állapotú 34-es és 35-ös lakótömböt választották. Hogy miért, erre később visszatérek. Az alapelv: mindkét tömbben a pincétől a padlásig, kívül-belül felújítanak mindent. Tervezik, hogy összevonnak belső, szűk udvarokat, a Kecskeméti utca és a Királyi Pál utca között épületszárnyakat, házakat bontanak le, és közparkot alakítanak ki. Ennek óriási jelentősége van a Belvárosban, hiszen az egy főre jutó zöldterület legfeljebb gyermektenyérnyi. A Belváros egyik legégetőbb gondja a parkolóhelyhiány. Minden igényt képtelenség volna kielégíteni, ezért aztán csak a helyi lakosság és az állami intézmények által használt gépkocsiknak szándékoznak helyet biztosítani a jövőben. Az ún. hivatásforgalmat korlátozni kívánják, s a pályázati tervekben javasolt ütemezés szerint az idén bevezetik a zónarendszert, később pedig kitiltják az átmenő forgalmat a kerület belső utcáiból. A Váci utca díszburkolatának lerakása még várat magára, de enélkül is lehet méltó a „folytatás". Újabb üzletek építésével, a portálok csinosításával és a sétálóutcarendszer kiterjesztésével a déli rész továbbra is lakónegyed marad. A meglévő foghíjakra olyan funkciójú épületeket emelnek, amelyek a Belvárosba illő tevékenységgel egyaránt szolgálják a helyi lakosságot és az idegenforgalmat is. A tervezés során kiderült, hogy az említett 340 millió forint nem bizonyult elegendőnek a három tömb rekonstrukciójára, ezt csaknem a duplájára, 700 millióra egészítette ki a kerületi tanács, amiből mintegy 400 milliót költenek a déli rész két tömbjére. A munka előreláthatólag 1987 második felében kezdődik; 18, illetve 23 lakást kell lebontani, melyek pótlására van lehetőség a tervidőszak alatt. A kerületi tanács szeretné elérni, hogy a tervezett Kálvin téri szálloda megnyitásával egy időben elkészüljön legalább a két, szomszédos tömb homlokzati részének felújítása. Ahol a munka megkezdődik Mint az előzőekből kiderült, a Belváros déli területének valamennyi épülettömbje nagyon régen vár felújításra vagy legalább egy kis kozmetikázásra. Dobó Ágota mérnök, az V. Kerületi Tanács műszaki osztályának főelőadója, és a terület közvetlen gazdája épp ezért tartja emlékezetesnek az 1986. februári lakossági fórumot. Ilyen nagy volumenű döntésre, mint amire ott s majd később a tanácsülésen került sor, nem volt példa mostanában. Nyilván minden lakóbizottsági elnök azt szerette volna — tisztelet a kivételnek —, ha a „saját" tömbjének felújításával kezdődik a munka. De kalapot kell emelni előttük, mert az érvek meggyőzték őket, s a 34-es és a 35-ös tömbre voksoltak, jóllehet hasonló — vagy még rosszabb — állagú háztömb akad a kerület más részein is. De itt, a Kecskeméti utca elején, a Kálvin tér torkolatában kétoldalt szálloda épül a foghíjakon, ésszerű tehát, hogy ehhez kapcsolódjék a tömbrehabilitáció kezdete, egy füst alatt elintézve a szállodaépítéssel járó „felfordulást" és kellemetlenségeket is. E két tömb elsődlegessége mellett szól, hogy a Kecskeméti utca páros oldala már csaknem teljesen rendben van, a másik fele azonban igen elhanyagolt. Ne legyen féloldalas egy főútvonal! Ferihegyről itt, „e kapun" hajtanak be a külföldiek a Belvárosba, és elsétálnak erre a Felszabadulás tér felől is. A Károlyi utcában elkészült az Erzsébet-szálló, tatarozzák a Károlyi-palotát, s ebben az ötéves tervben felújítják az Egyetemi Könyvtár épületét is. A Kecskeméti utca 12. számú ház, a Vízművek volt székháza okozza a legnagyobb gondot, mely a metróépítkezés idején „megsérült", s jelenleg nincs vállalkozó az egyébként értékes épület rendbehozatalára. Az útvonal többi házát már tatarozzák, illetve a közeljövőben kerül sor felújításukra. 11