Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Kásáné Csapó Katalin: Csupa merő szerelem, csupa incselkedés

téka mányunk, pedig az író nem panaszképpen, nem a maga mentségére adta közre tanulmányát. Abody könyvében nagyon sokszor emlegeti, hány könyve jelent meg és hány színdarabot írt. Megértem, szívügye ezeket számon tartani, ezt a könyvét azonban legjobb lenne elfelejteni. (Szépirodalmi Könyvkiadó) KISS KAROLY Vállalkozás — állam — társadalom Két fiatal kutatónak, Csillag Istvánnak és Lengyel Lászlónak a könyvére hívjuk fel a figyelmet. Annak ellenére tesszük ezt, hogy látszólag nem vág „profilunkba" a tanulmánykötet, amely jogi és közgazdasági szempontból mutat be néhány, szinte máig meghatározó, de mindenképpen tanulságos gazdasági kísérletet, vizsgálja a vállalkozó és az állam, a termelő és a fogyasztó viszonyát, és foglalkozik a magyar gazdasági reformmal, napjaink magyar kisvállalkozásaival. Az elmondottak bizonyítják, hogy mindnyájunkhoz szól ez az érdekes, helyenként izgalmas könyv, manapság különösen érezzük, hogy fontos, „vérre menő" problémákat boncol az útkeresés jegyében a két rokonszenves szerző. Nem könnnyű olvasmány Csillag István és Lengyel László könyve. A nem szakember olvasónak sokszor nehézséget okoz a terminológia, bizonyos szakkifejezéseket nem ismer, vagy más értelemben használja őket. Viszont élvezi a helyenként „odavetett", találó, szellemes megjegyzéseket, a kitűnően megválasztott idézeteket. A könyv legnagyobb erénye azonban a történelmi szemléletmód, amellyel a szerzők nemcsak az előzményeket tárják fel, hanem a gazdasági, társadalmi folyamatok logikáját teszik előttünk evidenssé. A legárnyaltabbnak az első rész tűnik: Az „eredeti" vállalkozás kialakulása Angliában — talán mert erről a korszakról van amúgy is legtöbb ismeretünk. Világosan vázolják fel a szerzők, miként sikerült áttörni a feudalizmus „kínai falán", hogyan indult meg az „akkumulációs lavina", mennyiben volt már az angol feudalizmus is más, mit a kontinens országaiban lévő, ennek következtében a kialakuló kapitalizmus is lényegi eltéréseket mutat a másutt meginduló kapitalista fejlődéstől. (Az exportra történő termelés nyolcszor gyorsabban fejlődik, mint az importra — piacszerzés! —, a társas vállalkozások viszonylagos függetlensége, a társadalom nyitottsága nem engedi kifejlődni a bürokráciát, a munkaerő — itt a legújabb kutatások alapján némileg módosul a marxi elgondolás a „bekerítésekről" —, az elszemélytelenedés csírái, illetve az újítások: gőzgép, vasút, autó, elektronika — hatása csupa izgalmas téma.) A továbbiakban a két világháború közötti olasz gazdaság szervezetéről kapunk áttekintést. Itt is, mint a többi fejezetnél, igen tanulságosak a jegyzetek. Érdekes a szovjetorosz gazdasági kísérletek bemutatása a hadikommunizmus előtti időszakban. Az alapvető probléma — ahogy a második világháború utáni Jugoszláviában —, miként egyeztethető össze a termelő önállósága, az állam érdeke és a piac változó törvénye, továbbá a munkás és a fogyasztó védelme. Hogy:,,... a fogyasztó ne azon csodálkozzon és örüljön, ha van valami végre a boltokban, hanem azon...hogy valami hiányzik." A jugoszláviai nehézségek, társadalmi feszültségek okainak a vizsgálatához csak egy kiemelt adat: az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1000 dinárban 1973-ban Szlovéniában: 12.337-191; Koszovóban: 1.966-31 (abszolút és relatív arányban). Az utolsó rész foglalkozik a magyar kisvállalkozások kialakulásával, a szervezeti kérdésekkel, hitet téve az 1968-ban elindított gazdasági reform mellett, hiszen „életkérdéssé vált a jövedelemteremtő képesség. A reform a realizmust erősítette, a realizmus a vállalkozást." Mert „Teljesen bizarr gondolat, Bogy a piaci, vállalkozó formákat nem maga a piaci környezet, hanem művi úton az állami felvilágosult bürokrácia és az általa alkotott szabályok hozzák létre. Végül is a „vezénylés" elszemélytelenedett mechanizmusainak valahol megálljt kellett parancsolni, ami be is következett." A vállalkozási formák, a nehézségek, esetleges kudarcok ismertetése a könyv egészére jellemző szellemben készült, ahogy az előszóban olvashatjuk: „Munkánk koncepciója arra épült, hogy nincs ideálisnak tekinthető, tervasztalon megtervezhető legjobb vállalati modell." Egyébként a tanulmánykötet minden sora azt bizonyítja, hogy a szerzők az embert szolgáló kutatás és tudomány elkötelezettei. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985.) JÁVOR OTTÓ Erzsébetváros negyen éve Budapest régiói között a fiatalabbak közé számít, alig múlt 250 éves az Erzsébetváros, vagyis a főváros VII. kerülete. Lakóinak lélekszáma és területi fekvése miatt mégis előkelő rangja van Budapest életében. Az 1945. január 16-án fölszabadult Erzsébetváros elmúlt negyven esztendejéről valló szemelvényes dokumentumgyűjtemény sok szempontból forrásértékű kiadványnak is elfogadható, noha szerkesztői igazán nem törekedhettek teljességre. „Kerületünk élete — írja előszavában a kiadó — szervesen összefonódik Budapest, hazánk életével, mivel itt több országos és fővárosi vállalat központja van. így azok az országos történelmi, gazdasági, politikai és kulturális események, vonulatok, amelyek Magyarország szocialista fejlődését jellemezték, kerületünket is érintették." Valóban mélyebb közérdeklődésre számít e leginkább pesti kerület közeli múltja. E várakozásnak igyekszik megfelelni a kötet. Hét nagyobb tematikus fejezetből áll, amelyek további alfejezetekre tagolódnak, s a címszavak szerint az Irányítás, szervezés érdekesebb dokumentumaitól kezdve a Mindnyájan közlekedünk című gondolatkörig szinte minden szféráját érintik az erzsébetvárosi életnek. Annak is szép bizonyítéka a háromszáz dokumentumot tartalmazó kötet, hogy közvetlen környezetünk becsülésével, múltjának vállalásával és megőrzésével kezdődik valójában mindaz, amit hazaszeretetnek nevezünk. A kisebb közösség, az otthoni környezet múltját megörökítő helytörténeti kutatás végül is a tágabb kollektíva történetét föltáró szándékokhoz kapcsolódik. Szerkesztőségünk és kiadónk ugyancsak az Erzsébetvárosban munkálkodik, talán ezért is fogadtuk különös örömmel a VII. kerület életéről szóló értékes dokumentumgyűjtemény közreadását. A könyv anyagát dr. Ruzicska Mária és dr. Buza Péter gondozta. (MSZMP VII. Ker. Bizottsága) KISS KAROLY Folyóiratszemle SZUKICSNÉ SERFŐZŐ KLÁRA: BUDAPEST ÉS PEST MEGYE NÉPESSÉGFEJLŐDÉSE AZ EZREDFORDULÓIG (Területi Statisztika, 1985. 4. sz. 385-400.!.). A statisztikai adatokkal gazdagon dokumentált tanulmány felvázolja, hogyan alakult Budapest és Pest megye népessége az elmúlt években. Elsősorban azt vizsgálja, hogy hová vezetnének a demográfiai folyamatok jelenlegi tendenciái, milyen változásokat várhatunk a népesség számában, korösszetételében az ezredfordulóig a termékenységi és halandósági, valamint a vándorlási hipotézis alapján. A vizsgálódást e térségben az indokolja, hogy a budapesti agglomeráció az ország legjelentősebb településegyüttese, ahol az ország lakosságának közel egynegyede él, s az itt jelentkező problémák, feladatok megoldása Budapest és Pest megye szoros együttműködését kívánja — állapítja meg a szerző, s utal arra is, hogy Pest megyének csak egyik része a sajátos agglomerációs övezet, ezért tekintettel kell lenni arra, hogy a megyei adatok más, heterogén területekre is vonatkoznak. A tanulmány vizsgálja a népesség adatait és a változások forrásait az elmúlt évtizedekben. Előrejelzései foglalkoznak a népesség főbb demográfiai jellemzőinek alakulásával, ezen belül a népesség számával, az élveszületésekkel és halálozásokkal, a természetes és tényleges szaporodással, a korcsoportok létszámának alakulásával és arányának változásaival Budapesten és Pest megyében. Végül összeveti a népességfejlődés előreszámított adatait az 1980. január elseji népszámlálás adataival, és következtetéseket von le. CSILLIK PÉTER — FUTÓ PÉTER: BUDAPEST AGGLOMERÁCIÓS ÖVEZETÉNEK IPARA (Területi Statisztika, 1985. 4. sz. 401-418. I.). A közelmúltban több tanulmány foglalkozott a témával, zömmel azt vizsgálva, hogy milyen funkciót tölt be az agglomeráció az ország területi munkamegosztásában. Ez a tanulmány önálló, sajátos térségként kezeli az övezetet. Fő témája: milyen az agglomeráció kialakult kapcsolatrendszere a vidékkel és a fővárossal, különös tekintettel az ipari termelésre. A kérdésfeltevés időszerű, mert az iparnak lényeges strukturális változásokon kell keresztülmennie, hatékonyabbá, rugalmasabbá kell válnia, s ennek kapcsán fontos kérdés, hogy a főváros