Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Szabó János: Újévi interjú Szépvölgyi Zoltánnal

Ön másfél évtizede a Fővárosi Tanács elnöke, s most újabb öt esztendőre ka­pott bizalmat a városatyáktól. Mit je­lent Szépvölgyi Zoltánnak ez a város, és mit a megbízatása? Itt születtem, itt éltem mindig. El sem tudom képzelni, hogy valaha is más városhoz kötődjem. Szeretem Buda­pestet, a vonzót, a szépségest, szeretem zaklatott életritmusát; magaménak val­lom olykor elviselhetetlennek tűnő gond­jait is, a zsúfoltságot, a sok megoldásra váró feladatot. Ezért is tartom nagy meg­tiszteltetésnek, hogy a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, az illetékes párt- és állami testületek egyetértésével, jelölt az 1985. évi választáson, immár negyedik al­kalommal, a Fővárosi Tanács pedig bizal­mat szavazott, ismét elnökévé választott. Ez a bizalom számomra kötelezettséget jelent, azt hogy még igényesebben, na­gyobb aktivitással, felelősséggel és sok­szorozott erővel végezzem a munkámat. A tanács tagjaival, vezetőtársaimmal e­gyütt azért dolgozunk, hogy a rendelkezé­sünkre álló eszközöket körültekintően, takarékosan használjuk fel a főváros fej­lesztésére, a lakosság igényeinek kielégíté­sére, életkörülményeinek javítására, élet­színvonalának emelésére. Visszatekintve hadd mondjam el: Új­pesten születtem, ott éltem gyermekko­romban, ott koptattam az iskolapadot. Szüleim tisztességes, szorgalmas, becsüle­tes, családszerető munkásemberek vol­tak, akiket nagyon szerettem és tisztel­tem. Azon a helyen laktunk szüleimmel és testvéremmel, egy kis földszintes házban, ahol ma modern, nagy óvoda áll, körülöt­te pedig új lakónegyed épült. Nekem mindez boldogítóan jelképes, mert azokat a nagy vállalkozásokat mutatja, amelye­ket az elmúlt négy évtizedben megéltünk ebben a városban. Viták és nagyon sok munka árán, döntően mi, budapestiek te­remtettük meg a főváros mai arculatát. A Donáth Gépgyárban neveltek engem szervezett munkássá, a munkát becsülő emberré. Ott értettem meg, már egészen fiatalon, miért harcolnak a munkásosz­tály legjobbjai. A Donáth, később a Láng Gépgyárban eltöltött évek alatt szerzett tapasztalataim végigkísértek egész élete­men, s még ma is gyakran segítenek eliga­zodni a nehéz helyzetekben. Hogyan lett a Fővárosi Tanács elnö­ke? A párt javaslatára 1946 elején „kiemel­tek". Előbb az OTI-ban, majd a KSH-ban, utána csaknem 15 évig az Országos Tervhivatalban dolgoztam. 1964 elején ért az a megtiszteltetés, hogy a Budapesti Pártbizottság titkárának választottak, s mint a Fővárosi Tanács és a végrehajtó bi-7

Next

/
Thumbnails
Contents