Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Sőtér István: Új városiasság iskolája

Sőtér István AZ UJ VÁROSIASSÁG ISKOLÁJA Aki több mint fél évszázada él Budapesten, legalább féltucatnyi arcát ismeri a városnak. Más volt a harmincas évek elejének komor és szegényes Budapestje, más ugyanennek az évtizednek a vége felé a nagyvárosivá fejlődő, elegáns Budapest, más a háború alatt végzetét váró, meghunyászkodó város. A felszabadulás után is három-négyféle Budapestet láttunk: az újjáépítés három évének életerős, élni akaró városát, az ötvenes évek fojtott levegőjű Budapestjét, a hatvanas évek kezdődő kibontakozását, és a hetvenes éveket, amikor Budapest végre igazi önmagává kezdett válni. Ne essünk érzelmes túlzásokba, és lássuk be, Budapest máig sem valósította meg igazi lehetőségeit. Ez a város többre képes annál, amit ma mutat, amit pedig mutat, az nem mindig megnyugtató. Budapest talán sohasem fog az olyan harmonikusan fejlődő városok közé tartozni, mint Bécs vagy Prága. Igaz, többet is szenvedett emezeknél, de a háború után Bécsnél hamarabb rendezte viszonyait. A legsúlyosabb hiba, amit ezzel a várossal szemben elkövettek: atúlfejlesztése. Kétszeresére duzzadt az a főváros, melyet még feleannyi lakosával is, az ország méreteihez képest „vízfejnek" mondtak. Felduzzadását Budapest nehezen fogja kiheverni. Ami a leginkább nyugtalanító: az új lakosság egy része nem is szereti igazán Budapestet. Használja, de nem félti, nem ügyel rá. Mi lehet ez? Valami rejtett düh, mely piszokban és rongálásban nyilvánul meg? Lehetséges-e, hogy ezek a dühösök vártak valamit a várostól, amit nem kaptak meg, mert a város nem adhatta? Vagy talán arról van szó, hogy népünk még nem civilizálódott eléggé, és ma, amikor annyian utazhatnak külföldre, semmilyen jó példát nem vesznek ott észre? Budapest Európa egyik legszebb városa lehetne, mégpedig nemcsak a fekvése miatt, sőt, egyre kevésbé emiatt, hisz a környezetét, a hegyvidék jó részét is eltorzították. Budapest építészetileg is szép, még a szegényebb negyedekben, a századforduló körüli épületekben is van valami szerény mutatósság. Milyen érdekes a budapesti szecesszió, milyen megnyugtató a Bajcsy-Zsilinszky út óvatos klasszicizmusa, hány érdekes épületet fedezhetünk föl a Rákóczi út homlokzattatarozása után! A Bauhaus félreértett örökségén nevelődött építészmérnök-65