Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerelyes Ede: A munkásosztály szerepe a városformálásban

zánkban a nyugat-európaihoz viszonyítva megkésett kapitalista fejlődés e folyamat kibontakozását is gátolta. Mégis, e megkésett folyamat a felgyorsult kapitalista fejlődést megelőzve alkotta meg Budapest első „peremvárosát", Újpestet. Ez a település kezdettől fogva szorosan kapcsolódott a fővároshoz, lassan kialakuló ipara s a fővárosi kötöttségek elől Pestről ide települő iparoslegények révén. A fővárost a XX. század elejére teljesen körülölelő peremvárosok és községek 1870—1910 között jöttek létre, tegyük hozzá: viharos sebességgel. A három város egyesítésekor a főváros környékén alig volt kiépült település. A már említett Újpest — akkor még község — Rákospalotával együtt összesen 10 ezer lakosával a 270 ezres fővároshoz viszonyítva nem volt jelentéktelen, de külvárosnak akkor még nem tekinthető. A környék többi községei: Cinkota, Csepel, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba teljesen falusias jellegű volt. Az akkori útviszonyok között az átlagos 8-10 kilométeres távolság jelentékeny akadálya a fővároshoz való kapcsolódásié a tiszta víz, a jó levegő felé törekedve tör előre északi irányban. Nálunk a déli irányú fejlődés az olcsó, homokos, de a vizet könnyen adó területek felé egyben számos későbbi egészségügyi probléma forrása lett, mert a gyárak létrejötte tovább rontotta a terület rossz szanitáris feltételeit. Az egyre dráguló fővárosi telekárakat nehéz volt kifizetni. Észak-Pest hamar telítődött, s így kapóra jött ez a nagy terület olcsó telekáraival. A Gubacsi-puszta csak buckákkal tarkított homokmező volt 1860-ban, s a főváros megszületésekor, 1873-ban is csak néhány százan lakták. A puszta Grassalkovich-birtok volt, majd a Sina család tulajdona, tőlük kerül egy brüsszeli bank, végül a Londoni Általános Földhitel Intézet tulajdonába, akkor, 1868-ban kezdték el a terület parcellázását, főként többholdas birtokokra. Az új tulajdonosok a telkeket 300 négyszögöles házhelyekre felszabdalva, nagy haszonnal adták el kispénzű munkásoknak, alkalmazottaknak. Ilyen előzményekkel indult meg — intenzívebben a 80-as években — a fentebb leírt déli területeken a későbbi, főként munkástelepülések nak. Néhány kis teleptől eltekintve a pesti oldalt egy lakatlan gyűrű vette körül. A budai oldalon jelentősebb település volt Budafok és Albertfalva, de a fővároshoz kapcsolódásukat a rossz közlekedés szintén gátolta. BUDAPEST „SZOKNYÁJA" Az új települések kialakulásának topográfiai iránya lényegesen eltér a nemzetközi példáktól. Budapestnek ugyanis „szoknyája" van, fejlődésének iránya nem a vízparti városoknál megszokott északi irányban, hanem főként dél, délkelet felé irányult. A három város egyesítésekor kialakult városmagot véve alapul, a város alaprajza lefelé lényegesen erőteljesebben terjedt ki. Ugyanakkor észak felé 1950-ig nem gazdagodott újabb településekkel a városhatár. Változás csak a budapesti agglomerációs övezet bővülési folyamatának során következett be. Témánk szempontjából igen jelentős településekről van szó, ezért vizsgáljuk meg e déli fejlődési irány okát. Mondjuk még el, hogy a folyóparti városok többsége világszerkialakulása. Fejlődésük kezdetben lassú, hiszen még a fővárosban is volt elég lehetőség a vidékről feljövök letelepedésére. Az említett dél-pesti parcellázásokból fejlődött ki Erzsébetfalva, Kossuthfalva, a szomszédságában Pestszentlőrinc, később ebből vált ki Kispest. A városhatártól keletre Rákosvidék gyors fejlődése is sok új telepet, települést hozott létre. Ez a kép bontakozik ki előttünk a múlt század 70-es éveiben a főváros környékén. Az akkor 270 ezres lakosságú Budapest 20 év múlva már félmilliós nagyváros, hogy újabb 20 év múlva, 1910-re 45 százalékkal növelve lakóinak számát, közel 900 ezren lakják. Vizsgáljuk meg, miként helyezkedik el a munkásság a városon belül e nagy fellendülés éveiben. Említettük, hogy 1870-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egy esetleges gyárváros kialakításának gondolatával foglalkozott. Ugyanebben a javaslatban munkáslakások építése is felvetődött. De ebből a korai városrendezési elképzelésből a Sugár út — ma Népköztársaság útja — s a Nagykörút kiépítése valósult meg. 41