Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Dr. Szikossy Ferenc: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum

Termelőszövetkezeti iroda rekonstrukciója az 1950-es évek első feléből. (Kiállításrészlet) munkásmozgalom hazánkban fellelhető emlékeit, valamint a magyarországi forradalmak relikviáit. Ez az új múzeum rövid idő alatt fölöttébb értékes történeti anyagot gyűjtött össze. Birtokába került Frankel Leó hagyatéka, Alpári Ignác levelezése, és Kun Bélától átvették az oroszországi magyar internacionalisták mozgalmainak emlékeit. Felszólították a lakosságot, hogy akinek birtokában ilyen emlék van, az ajánlja fel ezeket a múzeumnak. Elrendelték, hogy a kiadók kötelesek minden plakátból, kiadványból és nyomtatványból két példányt a múzeumnak megküldeni. Újszerű gyűjteményt is kialakítottak: a múzeum fényképtárát. Természetesen ez a múzeum a Tanácsköztársaság leverése után megszűnt, gyűjteményei szétszóródtak, nagyrészt megsemmisültek. A két világháború között a történeti muzeológia fejlődése lelassult. Például a Magyar Nemzeti Múzeum új történeti kiállítása a parasztmozgalmakról és Dózsa Györgyről nem is vett tudomást. A felszabadulás után 1948-ban megnyílt első történeti tárlat, a centenáriumi kiállítás már a tömegmozgalmakat helyezte előtérbe. Az 1948-ban megalakult Magyar Munkásmozgalmi Intézeten belül múzeumi alosztály jött létre a munkásmozgalom emléktárgyainak gyűjtése végett. Ez az alosztály 1957-ben Legújabbkori Történeti Múzeum néven önálló országos múzeummá alakult át. Az 1950-es évek második felében a jubileumi kiállítások előkészítése során jelentős mennyiségű új- és legújabb kori történeti anyag került a múzeumokba. E kiállítások sikere, a bennük rejlő közművelődési lehetőségek felismerése mozgásba hozta az egész múzeumi hálózatot. A megyei múzeumi szervezeteken belül helytörténeti gyűjtemények jöttek létre, és ezek figyelme főképpen az utolsó másfél évszázad felé fordult, hiszen ennek a korszaknak az anyagai szinte teljesen hiányoztak a múzeumok gyűjteményeiből. 1966-tól a Legújabbkori Történeti Múzeum Magyar Munkásmozgalmi Múzeum elnevezéssel folytatta addigi tevékenységét. Kialakult a történeti muzeológia országos hálózata, amelynek élén három országos múzeum: a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum áll. (E két utóbbi múzeumnak az új- és legújabb kori történelem művelése természetesen csak részfeladata.) Az 1970-es évek közepére minden megyei múzeumi szervezetben kialakult — ha különböző szervezettségi szinten is — az az osztály, amely a 19. és 20. század történeti kutatásával foglalkozik. Ehhez a szervezethez csatlakozik munkájával azoknak a szakmúzeumoknak a sora is (Hadtörténeti Múzeum, Orvostörténeti Múzeum, Közlekedési Múzeum stb.), amelyeknek tevékenysége szervesen illeszkedik a történeti muzeológia feladataihoz. A történeti gyűjtemények 1985-ben 124 történész-muzeológust foglalkoztattak, és mintegy 2,5 millió történeti anyagot őriztek bennük. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban 34 történész-muzeológus foglalkozik a történeti anyagok gyűjtésével, nyilvántartásba vételével, muzeológiai és tudományos feltárásával, valamint közművelődési hasznosításával. Gyűjteményeinkben mintegy 800 000 történeti emléket őrzünk. A jubileumi kiállításainkra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy ezek kezdetben meglehetősen egysíkúak voltak; fényképek, plakátok, röplapok és összefoglaló feliratok váltogatták egymást. Ezek a kiállítások lényegében felnagyított képesalbumok, csak azoknak a látogatóknak nyújtottak élményt, akik a bemutatott esemény résztvevői voltak, és az újra felfedezés örömével nézték a relikviákat, valamint keresték ismerőseiket a fényképeken. Az ifjúság meg — pedig elsősorban számára készültek ezek a kiállítások — meglehetősen érdektelenül sétált rajtuk keresztül. A fiataloknak nem volt olyan fogódzójuk, amelynek segítségével össze tudták volna kötni komfortos, hideg-meleg vizes jelenüket a múlt politikai harcaival. Ezeknek a kiállításoknak a tapasztalatai új utak keresésére ösztönözték múzeumunkat. Ügy gondoltuk, hogy mondanivalónkat mélyebben kell a történelembe ágyaznunk. Végigtekintve Európa történeti kiállításait, a következőket állapíthattuk meg. Egyes országokban az ilyenfajta 40 Piac, 1986