Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Dr. Szikossy Ferenc: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum

tárlatok szinte csak az életmód alakulását, változásait szemléltetik, míg a történelmi események bemutatása megáll a 18—19. századnál. Másutt a politikatörténet ábrázolása kap elsődlegességet, s a különböző társadalmi osztályok és rétegek életmódja szorul háttérbe. E két szemlélet között igyekeztünk szintézist létrehozni, hiszen a politika- és az életmódtörténet nemhogy szembeállítható volna egymással, hanem ellenkezőleg, segíti egymás megértését. Ekkor kezdtük el kutatni a városi társadalmi rétegek életmódját, és jelentek meg kiállításainkon a lakásenteriőrök, de kibővítettük ezek sorát a töténetileg jelentős személyiségek bútoraival, továbbá hivatali helyiségek berendezési tárgyaival is, amelyeknek falai között fontos politikai események zajlottak le. Hogy mennyire kibővült múzeumunk gyűjtőköre, azt legjobban gyűjteményeinek felsorolásával lehet érzékeltetni. Gyűjteményi osztályunkhoz tartoznak: — munkaeszközök; — berendezési tárgyak; — egyéb háztartási és használati eszközök; — üveg- és kerámia tárgyak; — viseleti eszközök; — vegyes textília; — zászlók; — kitüntetések, jelvények; — bélyegzők; — pénzek és ezekkel egyenértékű anyagok; — bélyegek; — képzőművészeti alkotások (festmények, grafikák, szobrok, plakettek); — fegyverek; — nemesfém tárgyak; — egyedi történelmi emlékek; — plakátok; — röplapok; — egyedi újság- és folyóiratpéldányok; — történelmi nyomatok; — térképek; — egyéb kisnyomtatványok; — igazolványok, oklevelek; — egyéb iratok; A fényképtár gyűjteményei: — portrék; — magyar történelmi fényképek; — nemzetközi, illetve külföldi történelmi fényképek; — városképek; — viselettörténeti fényképek; — fényképnegatívok; — diafilmek. A könyvtár részben könyvgyűjtemény jelleggel működik, de a szakkönyvtári rész történeti muzeológiai irodalmat is gyűjt. És ekkor jöttek a gondok, hiszen egy 19. századi díszmagyart a hozzá tartozó ékszerekkel együtt egy nap alatt meg lehet szerezni két-háromszázezer forintért, de ennek az összegnek a kétszereséért sem lehet egy Guttmann-féle munkaruhát szerezni az 1920-as évekből. A díszmagyart mindenki megőrizte, mert esztétikai értéke mellett az ékszerek trezorális értéket is képviseltek, de hasonlót nem mondhatunk a Guttmannmunkaruháról. Az egyedileg készített bútor érték, a gyári bútor nem az. A szalonban készített nagyestélyi érték, a konfekcióruha nem az. A muzeológiai sorok is megszakadtak, a királyok díszes pecsétnyomóit megőrizte a történelem, az Elnöki Tanács bélyegzője viszont nem kerülhet közgyűjteménybe. (A használatból kikerült pecsétet meg kell semmisíteni!) Régen díszes tintatartó és toll készült egy-egy fontos politikai aktust lezáró egyezmény, irat aláírásához, most a politikus természetes mozdulattal rakja vissza tollát a belső zsebébe. Régen egy-egy társadalmi szervezet életének kiemelkedő eseménye volt, ha a tagság adományaiból zászlót készíttetett magának (az adományozók nevét a zászlórúdba bevert zászlószegek örökítették meg), ma társadalmi szervezeteink zavarba jönnének, ha azt kérdeznénk tőlük, hogy hol van a zászlójuk, avagy van-e jelvényük, amelyet a tagság azért visel, hogy hovatartozását mindenki számára jelezze. Az igazolványokat igazolványcsere, a tagság megszűnése vagy halál esetén le kell adni, meg kell semmisíteni. A régebbi korok okleveleihez képest korunk oklevelei sablonosak, tömegáruvá lettek, és mint írásunk elején jeleztük, tárgyainkat rendkívül gyorsan cseréljük. Sorra vettük gyűjteményeinket, értékeltük tartalmukat, megkerestük a „fehér foltokat", és meghatároztuk a gyűjtemények továbbfejlesztésének módját, lehetőségeit. Ennek során a következőket állapítottuk meg: — A gyűjtőmunkát tudományos alapokra kell helyezni, és komplex jellegű fejlesztéssel a politikai, gazdasági és a kulturális terület fejlődésének anyagait kell gyűjteni, mégpedig a teljességre törekedve. — A köztörténeti feladatoknak változatlan jelentőséget tulajdonítva, az új- és legújabb kori történeti gyűjteményeknek rendelkezniük kell a helyi gazdasági-termelési struktúrát leginkább meghatározó ipari, mezőgazdasági szakágazatok és szakmák fejlődését reprezentáló tárgyegyüttesekkel. — A társadalom valamennyi osztályáról és rétegéről szóló emlékanyag gyűjtése mellett a társadalom fejlődésében betöltött vezető helyének megfelelően kell folytatni a magyar munkásosztály létrejöttével, fejlődésével, osztályszervezetének kialalkulásásával, a munkáséletmóddal, a munkáskultúra hagyományaival, a proletárdiktatúra megteremtésével, a szocializmus építésével összefüggő emlékek gyűjtését. Szakágunk egyik fő módszertani sajátossága, hogy csak akkor végezhetünk színvonalas és eredményes munkát, ha szoros kapcsolatot tartunk fenn a többi múzeumi szakággal, ha kiterjedt társadalmi bázisra támaszkodunk, mert az új- és legújabb kori témák potenciális lelőhelyei egyenlőek az ország, sőt sokszor nemcsak az ország egész területével, valamennyi településével, üzemével, szervezetével, közintézményével, a lakosság legszélesebb körével. Ebből következik, hogy az új- és legújabb kori történeti muzeológia eredményeinek nélkülözhetetlen feltétele a társadalom különböző csoportjaival való szoros kapcsolat, együttműködés Múzeumunk gyűjteményei évenként tízezernyi darabbal gyarapodnak. Gyűjtőmunkánk súlypontját már az 1945 utáni korszakra helyeztük át, és ez a koncentrált munka meg is hozta a gyümölcsét. Az életmóddal összefüggő gyűjtés során például 1985-ben ezernél is több tárgy került gyűjteményeinkbe, túlnyomórészt az 1950-es évek anyagainak kiegészítésére. Begyűjtöttük az MSZMP XIII. kongresszusának, az Európai Kulturális Fórumnak, a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának anyagát, valamint az 1985. évi országgyűlési és tanácsi választások országos, megyei és kerületi szintű anyagait. Múzeumunkat évenként mintegy 160 ezren keresik fel, állandó kiállításunkat eddig 1,8 millió látogató tekintette meg. Ez a nagy szám is mutatja, mekkora a napjaink történelme iránti érdeklődés az emberek körében. 41