Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Oszlay István: Szabálytalan „építési napló”

A legszebb épület: a XVIII. kerületi Thököly úti gimnázium. (Tervezte: Kertész András) na a további munkát is, és ez nem mindegy, hiszen további tizenkét középiskoláról, az országban egyedülálló programról van szó. Mindenki a főváros vállalkozására figyelt, nem kétséges, nagy volt a tét, jelentős a presztízs. A másik, aminek örülünk: versenytárgyalások alapján kötöttünk fővállalkozói szerződéseket, tehát ez a forduló a versenyrendszer próbája is volt egyben. Amit elvártunk, teljesült, ami azt igazolja, hogy a rendszer működőképes. — Hogy minek nem örültünk? Az építőipar nem tudta elkerülni a szokásos hajrát. A szeptemberi hajrát, amit, sajnos, ismerünk már az általános iskolai program megvalósításának idejéből. Úgy tapasztalom, hogy ezen a téren sem maga az iparág, sem a tárca nem tudott rendet teremteni. Az a tény, hogy az ÉVM sokat segített — rákényszerült, hogy segítsen —, azt bizonyítja, hogy a vállalatok önigazgatásának mechanizmusa ma még igencsak akadozik. — A vállalatok közül elsőnek, határidő előtt készült el a Hajdú Megyei ÁÉV. Kiváló minőségű munkát végeztek, hajrá nélkül. A többieknél hajrá volt, és mivel fixáras szerződéseket kötöttünk, ezt a vállalatok pénztárcája sínylette meg. Lesz olyan vállalat, amelyik minimális nyereséggel, s lesz, mely veszteséggel zárja az első fordulót, jóllehet, tisztességes hasznot és erkölcsi sikert ígért valamennyi középiskola építése. A kínkeservesen elért erkölcsi siker — mert végtére mind a négy iskola elkészült — nem elegendő ahhoz, hogy az ilyen vállalat a jövőben prosperálni tudjon, hogy dolgozói ne vegyék a kalapjukat. — A versenytárgyalást a Beruházási Főosztály hirdette meg a kivitelezőknek. A kivitelezők azonban nem írhattak ki versenyt az alvállalkozó szállítóknak, mert legtöbbjük monopolhelyzetben van, egyedül „uralja" a piacot. Ezek a szállítók — természetesen nem mindegyik — az árat és a határidőt illetően tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetbe hozták a fővállalkozókat. Aki saját erőből meg tudott oldani mindent, az boldogult. De ezt megkövetelni, vagy azt mondani, hogy erre törekedjenek a kivitelezők, abszurdum. Azok a szerkezetgyártó cégek például, melyek késtek a szállítással, nem voltak társak a versenyben, érdekeltek is csak annyiban, hogy árut adjanak el az általuk „megszokott feltétekkel". Amíg ki nem alakul, teljes körű nem lesz az „országos piac", addig legfeljebb csak féllábas ez a verseny. — Szeretném, ha a napi százezer forintos kötbért senkin sem kellene behajtanunk, de valószínű, lesz vállalat, amelyik fizetni fog. Azért voltak ezek a „kihegyezett" határidők, mert a tanévkezdésre mindenképpen iskolát akartunk. Bebizonyosodott, nem voltak indokolatlanok a szigorú előírások. Óvatosságunk azt szolgálta, hogy legyen valami tartalék időnk, ha minden kötél szakad. Úgy tűnik, ez a tartalék mindenütt elegendő lesz. A hangsúly pedig nem a szankciókon van, hanem a kész középiskolákon. — A program jóváhagyásakor sok vita folyt arról, hogy tipizáljuk-e az iskolákat, magyarul, egyformák legyenek-e. Még csak ez hiányzott volna! A gimnáziumok funkcióját tipizáltuk, de az épületeket nem. Egyrészt az épületek különböző helyen, más-más környezetben valósultak meg, másrészt a tipizált épületek a monopolhelyzetet erősítve, agyonvágták volna a versenyt. És ami a legfontosabb: módot adtunk a kivitelezőknek arra, hogy olyan szerkezetekkel-megoldásokkal álljanak elő, amelyek új színfoltot hoznak a városba. így is történt. Egyedül a békásmegyeri épület emlékeztet a régi típusokra, de úgy is mondhatnám, hogy abban a miliőben jól idomul a lakótelepi házakhoz. A másik három gimnázium jól sikerült egyedi építmény, sok benne a tégla, a fa, az új elem. Esztétikailag legsikerültebb a Thököly úti gimnázium (1986/1—2. számunkban részletesen bemutattuk az épületet — A szerk.), szerencsés megoldás a vizafogói és a káposztásmegyeri épület is. A Hajdú Megyei ÁÉV például, mely felhasználta ugyan típuselemeit, ki tudott lépni saját bűvköréből, újított, újat alkotott, jelezve ezzel azt is, hogy nagyon komolyan vette a megbízatást. Összegezve: a múlthoz képest egy lépést tett előre az építőipar az iskolaépítés területén. — Nem tagadom, nagy felhajtás volt az épülő középiskolák körül az utóbbi esztendőben. Ha ez nincs, ha a közvéleményt nem figyelmeztetjük, ha nem kiabálunk, hogy baj van — mert valóban nagy baj volt —, akkor nem biztos, hogy sikerrel zárul a vállalkozás. Kaptam olyan biztatást, hogy dobjuk be a törülközőt. A bizalom nem közgazdasági kategória, de én bíztam — még a 23. számú ÁEV-ben is! —, és bejött. OSZLAY ISTVÁN 23