Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Dr. Molnár József: Demokratikus kitüntetéseink históriájához

1945 áprilisában első ízben, majd folyamatosan 1946 elejéig készíttetett és Budapest Székesfőváros Polgármestere által adományozott Hídérem vitathatatlanul a demokratikus Magyarország első kitüntetése. Története kutatásának eddigi eredményeivel nem egy elfelejtett, de egy megtalált és felderített kitüntetésnek akarunk emléket állítani. Létezése olyan események emlékét őrzi, amelyet elő- és hátlapjának az illusztrációi magyarázatot nem igénylőén kifejeznek. A kitüntetés jelvénye és szalagja a főváros címerét és színeit, a budapesti Duna-hidak közül néhányat, a szovjet katonák munkája elismerésének orosz nyelvű szövegét tartalmazza és ábrázolja. Mint ilyen, egyedülálló, a magyar — szovjet kapcsolat kitüntetésében történő bemutatásaként. Korántsem tekintjük a Hídérem történetének kutatását lezártnak. Választ keresünk számos kérdésre: ismeretlen a készített és adományozott emlékérmek darabszáma; a szalag formájának leírása; az adományozás időpontja; a főváros vezetői és a szovjet csapatok parancsnokainak kapcsolata stb. Mivel a kitüntető érmet szovjet hídépítőknek adományozták, a Szovjetunióban inkább előfordulhatnak érmek, illetve vonatkozó emlékek, mint nálunk. Kérjük és várjuk, hogy amennyiben szovjet múzeumokban, magánszemélyeknél esetleg a hídépítő alakulatok jogutódjainak csapatmúzeumában megtalálható az érem vagy okirat, az adatokat az illetékesek juttassák el a szerkesztőségünkbe. BUDAPEST VÁROSA A SZOVJET GÉPKOCSIKÉRT EMLÉKÉREM 1945 júniusában a szovjet kormány és a Vörös Hadsereg parancsnoksága Budapest nehéz élelmiszer-ellátási gondjainak enyhítésére nagy mennyiségű élelmiszert adományozott a főváros lakosságának. A Vörös Hadsereg az élelmiszereken kívül még 250 tehergépkocsit is — személyzettel és üzemanyaggal együtt — a főváros rendelkezésére bocsátott a gyümölcs- és zöldségtermelés felhozatalára. Az Űj Szó 1945. június 26-i számában, ,,A Vörös Hadsereg átadta 250 tehergépkocsiját Budapest élelmiszer ellátására" cim alatt a következőket olvashatjuk: „A 250 teherautó már felsorakozott a Hősök terén, orral a város felé fordulva. Legénységük is felsorakozik. A pestiek állnak az autók előtt. Nézik, simogatják a hatalmas kocsikat. Beszélgetnek a sofőrökkel. Nem ismerik egymás nyelvét és mégis megértik egymást. A vöröskatonák elmondják, hogy Németországból jönnek, s most „Pesten fognak élelmet szállítani, hogy ne éhezzen a magyar munkás, a magyar tudós" — mondja az egyik vöröskatona." A főváros vezetése rendkívüli jelentőséget tulajdonított a tehergépkocsik személyzete munkájának, ezért elismerése kifejezésére emlékérmet készíttetett és adományozott. Az emlékérem jelvénye, Reményi József szobrász- és éremművész, a Magyar Állami Pénzverő akkori tervezőjének alkotása. A művész munkáját összefoglaló katalógus 78. oldalán az éremre vonatkozóan a következőket találjuk: „536. Budapest városa a szovjet gépkocsikért 1945. E. Férfialak bőségszaruval. Körirat: oroszul, cirill betűkkel: Budapest városa a szovjet gépkocsikért;). lent: 1945. H. Keréken futó férfiakt egyik kezében kalapács, másikban fáklya. Felirat lent: Kétszer ad aki gyorsan ad Br., vert érem. 40 mm. A művész örökösei tu. Gádor XII-5sz.; Műcsarnok 327.sz." A kitüntetés jelvénye és szalagja részletes leírását — hivatalos dokumentumok ismerete hiányában — múzeumi gyűjteményben lévő példány megtekintése alapján a következőkben adjuk: A jelvény 40 mm átmérőjű, 2 mm vastagságú bronz korong. Előlapja közepén a teljes magasságot kitöltő, bőségszarut kezében tartó ruhátlan férfi álló alak. A kar és a hasi részeken finoman redőzött drapéria követi a mozdulatot. A balra tekintő férfi alak feje enyhén lefelé hajlik, követi a comb magasságában elhelyezett Budapest Székesfőváros koronás címerét. A térd magasságában jobb oldalon — 1945 — plasztikus felirat. A bal láb előtt ötágú csillag. Ettől kezdődik az érem körszélén futó orosz nyelvű, 2 mm-es betűnagyságú cirillbetűs felirat, melynek magyar fordítása: ,,Budapest városa a szovjet gépkocsikért". A férfi alak lábai megosztják a felirat utolsó három betűjét. Hátlapja középrészén függőleges beállításban ruhátlan férfi alak. Bal lábával a gépkocsi keréktengelyén áll, jobb lába hátul szabadon leng. Vállán lebegő drapéria, amely követi a láb mozdulatát. Bal kezében előrenyújtott fáklya, a hátranyújtott jobb kezében sarló és kalapács. A férfi testének plasztikus mintázata erőteljes, ugyanakkor a drapéria lágy redőkben követi a mozdulatokat. A férfialak hasi részének magasságától kezdődő 2 mm-es betűnagyságú félkör felirat: Kétszer— ad — aki gyorsan — ad olvasható. A gépkocsikerék megosztja a feliratot. Az emlékérem szalagja háromszög alakúra hajtogatott, — azonos szélességű osztott sávokban — a főváros színeit (piros-sárga-zöld) mutató textília. A „Gépkocsikért" emlékérem készítési helyéről az Állami Pénzverő 1945. évi Központi Iktató Könyve tanúskodik. A bejegyzések sem a megrendelt, sem az elkészített jelvények darabszámát nem tartalmazzák, ezért csak következtetni tudunk azok mennyiségére. A 250 tehergépkocsi, az akkori idők katonai szervezeteit ismerve, egy 600-700 fős ellátó és kiszolgáló személyzettel működő szállítóosztag tehergépkocsi állományát jelentette. Ezt a létszámot tekinthetjük meghatározónak az adományozott, illetőleg a verdében készített kitüntetések darabszámának. Az emlékérem magyar nyelvű közmondást idéző körfelirata hűen kifejezi annak a segítségnyújtásnak óriási jelentőségét, amelyet a kapott élelmiszert szállító gépkocsik jelentettek a főváros lakóinak éhínségtől való megmentésében. Kitől és honnan származott az idézett közmondás emlékéremre kerülésének ötlete, azt pontosan nem tudjuk, de valószínű, hogy szerepe volt a körfelirat megszületésében Gyöngyösi János, akkori magyar külügyminiszter Új Szó-nak adott nyilatkozata, melyből idézünk: A Szovjetunió volt az, amely élelmiszeradományaival kisegített bennünket ebből a válságos helyzetből, az emberek és gyermekek ezreit mentette meg az éhhaláltól és az éhség következtében fenyegető járványoktól. És tehette mindezt azzal a gyorsasággal, melyre ráillik a klasszikus közmondás, hogy: „Kétszer ad, aki gyorsan ad". Az orosz nyelvű felirat magyar fordítása:,, Budapest városa a szovjet gépkocsikért" emlékérem készítése rendeltetését, a köszönet kifejezését a segítségnyújtásért és tulajdonképpen a kitüntetés elnevezésének magyarázatát jelenti. A feliratok mellett az emlékérmen látható két futó alak művészi kompozíciója magáért beszélő szimbólumegyüttes. A külügyminiszter nyilatkozata hónapokkal megelőzte az emlékérem megrendelésének idejét, ezért tartjuk elképzelhetőnek, hogy az ott elhangzott közmondás szövege került a kitüntetés hátlapjára. A „Gépkocsikért" emlékérem nem állami kitüntetés és nem is magas fokozatú érdemrend. Egy éhínséggel küzdő város megmentéséért segítő kezet nyújtók munkájának elismerésére készítették nehéz, de már a háború borzalmait maga mögött tudó időszak emlékének tanúságára. Parányi része, de kihagyhatatlan történeti mozaikja demokratikus kitüntetéseink históriájának. DR. MOLNÁR JÓZSEF 47