Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Dr. Molnár József: Demokratikus kitüntetéseink históriájához

H allj meg engem, élő magyar, ihon az emésztő tűz, ihon a veszedelem! — Még mindig fülünkben Zrínyi Miklós riasztó kiáltása. Szemünkbe feketednek a történelem lapjai. S nézd a térképet, sorsunk térképét: ez itt Mohács. Látod, gyásztérré lett egész Magyarország. Az öngyilkosán hetyke mohácsi roham után már-már hatott az „áfium", a nemzet összetartó sejtjeit a halálos megsemmisülésig lebontani akaró méreg. A tűz azonban nemcsak emésztett, edzett is. A múlt homályába bukó, névtelen elszántaknak és a fényükkel máig utat mutató jó politikusoknak, tehát jó hazafiaknak: a Zrínyieknek, Báthorynak, Bethlennek, Bocskainak köszönhető, hogy bár a vérveszteséget máig nem hevertük ki, ez a nép mégis megmaradt magyarnak és európainak. Ma már a századok higgadt távlatából vesszük számba az akkori időt: mit vesztettünk, mivel gyarapodtunk, hiszen mind a német, mind a török értéket is ültetett át erre a földre. A legnagyobb érték az a felismerés, hogy az itt élő népek összefogásával lehet csak legyűrni az újabb veszedelmeket, megfékezni a háború rémét. így lehet felépíteni a közös múltunk ép, a félreértésektől, gyanakvástól megtisztított tégláiból közös jövőnket. Mai helyzetünkhöz szabva a szót, idézzük újra a költőt: „Harcolnunk peniglen nem akármi okért / Kell..." Napi — immár békés — küzdelmeinknek ez az oka s a célja. E cél eléréséhez szeretnénk hozzásegíteni most meginduló történelmi sorozatunkkal, melyben Buda megvételét, török kori életét és visszafoglalását mutatjuk be. J.O. rri •• •• 1 #

1 * Torok világ 48