Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Korompay János: Interjú Grósz Károllyal, a Budapesti Pártbizottság első titkárával

találniuk saját feladataikat a helyi cselekvési programokban. Sok biztató eredmény van már ezen a téren, látjuk és érezzük, hogy értelmes célokért a párttagság példamutató helytállásra kész munkában és a magánéletben egyaránt. — Kár lenne tagadni, hogy az elmondottakban Önnek is fontos szerepe van. Engedje meg, hogy megkérdezzem: hogyan zajlik egy-egy munkanapja? Mennyi időt tud a családjának szentelni? — Nemcsak a kötelező szerényég mondatja velem, hanem az objektív helyzet is, hogy egy pártmunkás közéleti tevékenységének súlya és szerepe elsősorban nem az egyéni képességeitől, aktivitásától, munkastílusától függ, hanem attól, mennyire tudja elfogadtatni törekvését a munkatársaival, a választott testület tagjaival, a különböző szinten dolgozó pártaktivistákkal. A válasz tehát egyértelműen az, hogy nem a munka mennyisége, hanem a minősége határozza meg a közéleti tevékenység értékét. A közéleti tevékenység meglehetősen időigényes. Ezt évtizedek alatt minden család megszokja. Amennyire lehet, az ember természetesen harmóniára törekszik, amely egyaránt lehetővé teszi a család és a társadalom iránti kötelezettségeinek teljesítését. A környezet és védelme — A harmónia tehát sokat segít a megújulásban. De vajon elmondható-e mindez Budapest környezetéről, környezetvédelméről? — Budapest Európa nyolcadik legnépesebb városa. Fekvése folytán különleges természeti adottságokkal rendelkezik. A várost kettészelő Duna a szigeteivel, a tájképet gazdagító hegyvidék, a különleges geológiai képződmények, barlangok, a termál- és gyógyforrások páratlan értékekkel ruházzák fel fővárosunkat. Ezekből következnek a környezet védelmével kapcsolatos feladataink: csökkenteni kell azokat az ártalmakat, amelyek a nagyra nőtt város működése során termelődnek, és káros hatással vannak a városlakók életkörülményeire. Körültekintően és nagy felelősséggel kell megóvnunk a különleges természeti környezetet. — A 80-as évekig egy nagyon dinamikus fejlődés zajlott le, amelyet elsősorban a felhalmozódott lakásigények kielégítése és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítésének sürgető szüksége motivált. Ezt követően egyre világosabbá vált, hogy a városfejlesztésben a minőségi követelményekre kell a hangsúlyt helyezni, nagyobb figyelmet kell fordítani értékeink felújítására, állagának megóvására. A szemléletváltozás, a növekvő felelősségérzet eredményei már tapasztalhatók. Megkezdődött a belső városrész felújítási programja: a környezet átfogó, magas színvonalú kialakítására került sor a városközpont gyalogos övezetében, és a város északi részén megvalósult közlekedési beruházás során. Intézkedéssorozat született a budai hegyvidék túlzott mértékű beépítésének megakadályozására. — Két éve elkészült a főváros hosszú távú környezetvédelmi koncepciója és ennek részeként egy cselekvési program, amely a környezet védelmében illetékes valamennyi szervezet tennivalóit rögzíti tervidőszakokra bontva. Néhány gondolat e szerteágazó problémakörről: a levegőszennyezés mérséklése a 70-es évek óta kiemelt feladat Budapesten. Ennek köszönhetően a gáz- és távfűtés széles körű bevezetésével és az ipari üzemeknél megvalósított intézkedésekkel sikerült a levegő kéndioxid- és porszennyezettségét csökkenteni. Egyre nagyobb gond azonban a közlekedés okozta levegőszennyezés és zajártalom. A Duna vízminőségének javítása és a vízkészletek védelme a következő fontos terület, ahol további jelentős tennivalóink vannak. Nagyvárosi gond a keletkező kommunális és termelési hulladékok elhelyezése. 1976 óta pormentes és jól szervezett a szemét begyűjtése és elhelyezése. A lerakásra alkalmas területek azonban néhány éven belül megtelnek. Bár az elmúlt tervidőszakban üzembe helyeztünk egy hulladékhasznosító művet Budapesten, még az évtized vége előtt meg kell kezdeni a második ilyen létesítmény felépítését. Nagyobb gondot okoz a termelési hulladékok, elsősorban az egészségre veszélyes anyagok elhelyezése, megsemmisítése. A fejlesztés demokratizmusa — Tágyilagosan elmondható tehát, hogy a felszabadulás utáni negyedik évtizedben minden korábbinál lendületesebb fejlesztés vette kezdetét Budapesten. Közismert azonban, hogy az ország teljesítőképessége, gazdasági ereje a közeli években nem teszi lehetővé ennek a néhány éve indult erőteljes fejlesztésnek a folytatását. Ugyanakkor a főváros és az ország lakossága azt várja, hogy ne törjön meg a lendület, hogy ne álljon meg a fejlődés. A VII. ötéves terv célkitűzései milyen fejlesztéseknek biztosítanak elsőbbséget? — A lakásellátás javítása áll természetesen a legelső helyen. Előre kell lépnünk a kórházak és a rendelőintézetek rekonstrukciójában, javítva azok műszerezettségét, felszereltségét. Kiemelt feladat a peremkerületek közműellátottsága. A közlekedés, a kereskedelem, a bölcsődei és az óvodai ellátás színvonala olyannak ítélhető, hogy vállalni lehet a kevésbé dinamikus fejlesztés következményeit is. Gondjaink természetesen e területeken is vannak, például az élelmiszer-kereskedelemben a létszámhiány miatt időnként akadozik az ellátás, és jelentős feszültségek vannak a gépkocsiparkolás területén. A fejlesztésre fordítható tanácsi pénzeszközök viszonylag szűkösek, ez is a feladatok rangsorolását teszi szükségessé. — Mi lesz azokkal a területekkel, amelyekre a szükségesnél kevesebb pénz jut? — A város fejlődésének nem egyetlen forrása a tanácsi pénz, hiszen például a metró, a tervezett új híd, a szemétégetőmű állami pénzeszközökből, a szállodák, sport- és kulturális létesítmények jelentős részben pedig vállalati pénzeszközökből valósultak meg. De nem elhanyagolható a termelővállalatok és a lakosság városfejlesztő tevékenysége sem. — A közoktatás fejlesztésére társadalmi-gazdasági programot fogadott el Budapest Főváros Tanácsa. Ez annak is következménye, hogy fokozódnak a követelmények a közoktatással szemben, másrészt, hogy kedvezőtlen a demográfiai helyzet. Milyen elképzelések realizálhatók e téren a dinamikus előrehaladás érdekében? — Valóban kiemelt feladat a növekvő létszámú középiskolás korosztály oktatásának biztosítása. A megoldás érdekében több intézkedés született. Erőltetett ütemben épülnek új középiskolák, illetve bővítik a régieket, és tantermeket szabadítanak fel más oktatási intézményekben. Mindezek mellett is tudjuk, hogy egy ideig nőni fog az osztályok létszáma, és nem lehet maradéktalanul biztosítani a fakultációs és testedzési lehetőségeket. Nem kisebb gond a pedagóguslétszám biztosítása sem, annak ellenére, hogy e területen igen sok kezdeményezés született. — Az elmondottakat egybevetve: hogyan ítéli meg Ön a főváros huszonkét kerületének szerepét a fejlesztési tervek demokratikus formálásában és nem utolsósorban a megvalósításukban? — A VII. ötéves terv kezdetekor a tanácsi munka sok szempontból megváltozott. Nagyobb lett a Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok lehetősége és felelőssége a tennivalók meghatározásában és végrehajtásában. A növekvő önállóság azonban csak akkor érvényesülhet igazán, akkor hozhatja meg a várt eredményeket, ha meg tudjuk nyerni céljainkhoz a lakosság támogatását. Ezzel kapcsolatban sok új kezdeményezés született, jó és rossz egyaránt. A közös gondolkodás, a nagyobb felelősség mindenképpen pozitív, de a ténylegesen mérhető eredményt a későbbiekben fogjuk érzékelni. Fontos feladatunk, hogy a fővárost egységes egészként kezeljük, de ugyanilyen fontosságú feladat az is, hogy a kerületek, a területi egységek differenciáltan, jellegüknek megfelelően fejlődjenek. Ez irányban tevékenykedünk és ehhez kívánjuk megnyerni a lakosság támogatását. KOROMPAY JÁNOS