Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Korompay János: Interjú Grósz Károllyal, a Budapesti Pártbizottság első titkárával

néphatalmat, a szocializmust, a szocialista országok szövetségét. A magyar kommunistáknak a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségével sikerült úrrá lenniük ezen a mély és tragikus társadalmi, politikai válságon. Az ellenforradalom tanulságait, a hozzá kapcsolható történelmi és politikai tapasztalatokat, és a Köztársaság téri pártház védelmének hősi példáját soha nem feledjük! Egymillió ember munkahelye — Budapest szerepe meghatározó az ország gazdasági életében. Hogyan ítéli meg a főváros helyzetét az emberek boldogulásának és a társadalmi termelés hatékonyságának javítása szempontjából? — Budapest kétmillió ember otthona, és több mint egymillió ember munkahelye. Az európai fővárosok többségétől eltérően mint gazdasági tényező is vezető helyet foglal el az országban. A budapesti ipar részaránya a 70-es, 80-as években ugyan csökkenő tendenciát mutatott, ennek ellenére az ország iparában ma is számottevő, ezen belül egyes területeken — főként a magasfokú műszaki kultúrát képviselő, exportra orientált ágazatokban — kiemelkedő szerepet játszik. 1985-ben a fővárosi székhelyű ipar adta a magyar ipar rubel elszámolású exportjának több mint kétharmadát és a nem rubel kivitel közel felét. Az ipar bruttó állóeszköz értékének 24 százalékával, a foglalkoztatott létszám 39 százalékával Budapest az ország termelési értékének 34 százalékát realizálta. — A nehezebb gazdasági helyzet a budapesti fejlesztéseket, beruházásokat éppen úgy vagy még jobban érintette, mint az ország többi települését, s ez az életszínvonal alakulásában is éreztette hatását. Ma kétségtelenül többet kell dolgozni és gondolkodni, nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az eredmények eléréséhez, mint korábban. A fővárosi dolgozók tenniakarását, erőfeszítéseinek eredményeit mutatja, hogy a budapesti ipar termelékenységének növekedési üteme meghaladja az országos átlagot, s a jövedelmezőség színvonalának görbéje szintén az átlag felett húzható meg. — Az MSZMP Politikai Bizottsága 1984 februárjában tárgyalta a főváros helyzetét, és határozta meg a fővárosi ipar fejlesztésének fő feladatait. Figyelembe véve a főváros sajátosságait, erőteljesebben kívánjuk érvényesíteni az ipar intenzív és szelektív fejlesztésének elvét. Ezért kiemelt figyelmet fordítunk a híradás- és vákuumtechnikai, a műszer- és a jármű-, valamint a gyógyszeripar átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztésére, s ettől azt várjuk, hogy a termelés hatékonyságának növelésével a fővárosi ipar nagyobb mértékben járul majd hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. — Az iparpolitikai elképzelésekkel összhangban a következő területekre koncentrálunk: a termelési szerkezet változása, új termékek, technológiák meghonosítása; az energiatakarékos és közműkímélő szelektív fejlesztés; a munkahelyfelszabadító és környezetvédő megoldások biztosítása; a mérnöki alkotómunka hatékony eszközeinek és módszereinek elterjesztése. Gondok és eredmények — Vannak már kedvező eredmények? — Mindamellett, hogy az eredmények és a gondok egymás mellett jelentkeznek, sikerült előrelépnünk az emberek életkörülményeinek javításában. Eredménynek tekintjük például, hogy Budapest tömegközlekedése nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható. A kereskedelmi hálózat jelentékeny mértékben kibővült. Nemzetközi összehasonlításban is jó színvonalú ellátást tudunk biztosítani élelmiszerekből. Minden bölcsődei és óvodai igényt kielégítünk, zökkenőmentesen biztosítjuk a város energia- és fűtőanyag-ellátását. A gondok között kell megemlíteni például a távbeszélő-ellátás hiányosságait, a forgalom koncentráltságát, a belső városrészekben az elöregedett lakások számát és nem utolsósorban a lakáshelyzetet. — A fővárosban a társadalmi-politikai gondok között első helyen áll a lakásellátás, az elmúlt időszak jelentős fejlődése ellenére is. A helyzetet kettősség jellemzi. Budapesten ma több mint 800 ezer lakás van, az egy lakásra jutó lakosok száma átlagosan 2,6 fő. A lakások több mint fele bérlakás, emelkedő, de még ma is alacsony lakbérekkel. A lakásállományból 630 ezer komfortos, illetve összkomfortos. Az elmúlt 15 évben közel negyedmillió lakás épült a fővárosban, a lakásösszetételt is javítva. De az eredmények ellenére is ez a legnagyobb gondunk, hiszen a lakásállomány 40 százaléka 1945 előtt épült, felújításuk, karbantartásuk elmaradt, állapotuk kedvezőtlen. — A népgazdaság mai helyzetében az a törekvésünk, hogy folyamatosan csökkenjen, illetve néhány éven belül szűnjön meg a mennyiségi lakáshiány, hogy minden család önálló lakáshoz jusson. Ezért sok mindent át kell gondolni a lakásellátás területén, néhány jelentős változás elkerülhetetlen. Eltökélt szándékunk, hogy e tekintetben is könnyítünk a fiatalok és az időskorúak helyzetén. — Budapesten több mint félmillió ember él, aki túl van a nyugdíjkorhatáron. Ezek majd mindegyike nyugdíjas. Az átlagos nyugdíj azonban csak 3600forint, ami az átlagkereset 60 százaléka. Hogyan sikerül megkönnyíteni az életüket? — A nyugdíjas réteg nagyon összetett, a problémáik is eltérőek. A legnagyobb figyelmet és a legtöbb gondoskodást a nyugdíjasok 40 százalékát kitevő 70 éven felüli, idős lakosság kapja. Köztük is az egyedülállóak vannak a legnehezebb helyzetben. A régi nyugdíjak alacsonyabbak az újaknál, ez az idős korosztály munkát már nem tud vállalni, gyakran betegek, és sokszor hiányzik a családi támogatás is. A Központi Bizottság álláspontja szerint e réteg nyugdíjának vásárlóértékét meg kell őrizni. Gesztus számukra az ingyenes tömegközlekedési utazás lehetősége. Sokat segítenek a tanácsok a segélyekkel és a házi szociális gondozás kiterjesztésével. Növekszik a fővárosban a nyugdíjasházak és az öregek napközi otthoni férőhelyeinek száma, a kórházi ágyak összetételében is közeledünk az időskorúak igényeinek kielégítéséhez, bővítjük a dolgozni kívánók foglalkoztatásának kereteit. Azt tervezzük, hogy a nyugdíjasrendszert és a nyugdíjasok helyzetét érintő legfontosabb kérdéseket politikai és állami szinten áttekintjük a közeljövőben. A példamutatás ereje — Sokan ismerik az Ön mondását, miszerint az előrehaladás záloga mindig a becsületes, a szorgalmas emberek felelős politikai és morális magatartása, dolgos és alkotó munkája. Mennyire lehet példa e téren a főváros több mint 220 ezer kommunistájának munkája? — A XIII. kongresszus által kitűzött társadalmi és gazdasági célok megvalósításában nagy szerepe és felelőssége van Budapest pártmozgalmának. A több mint egymillió dolgozóból 222 ezer ember tagja a pártnak. Ez az MSZMP tagságának egynegyedét teszi ki. Mindez már önmagában is érzékelteti a budapesti pártmozgalom feladatát, felelősségét, de egyben a lehetőségét is. Úgy érezzük, hogy gondjaink ellenére az emberek — párttagok és pártonkívüliek — bíznak a pártban, és mi ezzel a bizalommal élni akarunk. Van cselekvőkészség, melyet az elfogadott ötéves tervünk teljesítésének szolgálatába kívánunk állítani. A párttagoknak tudatosabban, határozottabban kell részt vállalniuk környezetük meggyőzésében és mozgósításában. Következetesebben, bátrabban kell fellépniük a téves nézetek, a fejlődést gátló és lassító erők ellen. Egyszóval: nagyobb politikai aktivitásra van szükség, a politika határozottabb, nyíltabb, egyenesebb, tisztább, konkrétabb vállalására. Hogy miért? Azért, mert ma még a párttagok között is előfordul, hogy csak addig értenek egyet a nagyobb fegyelem megkövetelésével, a teljesítmény szerinti bérezéssel, amíg az a saját személyükre nem vonatkozik. A fokozódó követelmények érvényesítéséből, a dolgok újszerűségéből következik, hogy minden párttag a változó világgal együtt újítsa meg, fejlessze gondolkodásmódját. Ez gyötrelmesen nehéz, és valószínűleg nem is rövid folyamat, de mégis elengedhetetlenül fontos. Ebből következik, hogy a kommunistáknak ma meg kell