Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Péter Katalin: A győzelem híre Európában

önmaga akarja megadni rájuk a választ. Mert a szürke statisztika időről időre tudtunkra adja, hogy az öngyilkosok száma ismét egy nagyközség lakosságát teszi ki; mert újból halljuk, hogy az ismerős család életét szétzúzza az alkohol; mert napi beszédtémánkká lett a Kék fény kiértékelése; mert tudjuk, hogy a többszörösen hátrányos helyzetűek között messze több a deviáns, mint egyebütt; s mert tanúsított részvétünk hatékonyságában már nem, vagy aligha hiszünk. A könyv mindezek tekintetében sokéves hiányt pótol, miközben távolról sem a tudományos felkészültséget akarja próbára tenni. Minden sora jól érthető, ugyanakkor igényt is ébreszt mindazokban, akik nem elégednek meg a ráérzéssel, illetőleg a hírszintű ismeretekkel. A szerzők úgy látják, hogy munkájuk még jó ideig időszerű marad, tudva, hogy a beilleszkedési zavarok sajnálatosan inkább növekednek, semmint csökkennek. Mégis úgy vélik, hogy javaslataik szerencsés módon találkoznak a hazai szociálpolitika megújítására tett erőfeszítésekkel, azaz: a korszerű szociálpolitika képes a zavarok megelőzésére. A mű az öngyilkosság arányait teszi az első helyre. A közhiedelemmel ellentétben, amely az öngyilkosságot értelmiségi jelenségnek tartja, az öngyilkosság a szakképzetlen fizikai foglalkozásúaknál a leggyakoribb. Mi több, a budapesti arányszám alacsonyabb, mint sok megyében. Érdekes a bűnözés alakulásának vizsgálata. A szerzők ugyanis kimutatják, hogy az elmúlt években nem annyira a bűnözés növekedett, mint inkább a lakosság körében nagy figyelmet keltő bűncselekményfajták gyakorisága. Magyarorszgáon a bűnözés intenzitása a többi európai országhoz képest közepes vagy alacsony. Ugyancsak érdekes következtetés olvasható az alkoholizmusról is. Nevezetesen, hogy Budapesten és a környező iparosodott megyékben, továbbá a nagy bortermelő vidékeken gyakoribb az alkoholizmus, mint másutt. Kézenfekvő tehát, hogy a városiasodásiparosodás, illetőleg a régi rossz hagyományok továbbélése adja a társadalmi méretű okokat. A mentális zavarok, az elme- és idegbetegségek, valamint a neurózisok előfordulási arányai hasonlóak a külföldéhez. A betegek között többségben vannak a nők, e nemen belül pedig az idősebbek. A mentális zavarok az ifjúkor végén és a fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. A fiatalok veszélyeztetettsége a kedvezőtlen helyzetű rétegekben, elsősorban a szakképzetlen munkáscsaládokban gyakori. S igen figyelmeztető, hogy a szülők társadalmi beilleszkedési zavara képezi gyerekeik veszélyeztetettségének döntő tényezőjét. A kötet kétségkívül legérdekesebb része az, amely a beilleszkedési zavarok okainak bonyolult összetettségét boncolgatja. így a biológiai tényezőkön, a szocializációs zavarokon, a személyiségkárosító életeseményeken, valamint sok más — közöttük kulturális — tényező összevetésén keresztül épül ki a végkövetkeztetés: várhatóan az a személy fog beilleszkedési zavarban szenvedni, aki biológiailag hajlamos rá; akinek fiatalkori szocializációja megtört; aki később akut stresszhelyzetbe kerül; akinek környezete, családja, baráti köre, munkahelyi közössége nem ítéli el, sőt, sugallja valamelyik zavarra jellemző viselkedést. A kiváló munkától csupán azt kérhetnők számon, miért ragad meg a problémakör értelmezésével kapcsolatos gondok egyszerű konstatálásánál. A fel-felbukkanó óvatos figyelmeztetést nem követi mélyebb elemzés. Ily módon az olvasó is csak kétkedésének adhat hangot: vajon a társadalmi beilleszkedési zavarok mely határokon felül minősülnek társadalmi értelmiségi zavaroknak? (Kossuth Könyvkiadó) KÁRPÁTI TAMÁS Folyóiratszemle LE VENDEL ÁDÁM: TALLÓZÁS A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ INTÉZET JELENTÉSEIBEN 1945—1949. (Jel—kép 1986. 1. sz. 148-157. I.) Válogatás az alkotmányról, az államformáról, a demokráciáról és a történelem különböző eseményeiről végzett budapesti közvéleménykutatások eredményeiről számos adattal, szöveges értékeléssel. ERÉNYI TIBOR—ILLÉS LÁSZLÓ: GONDOLAT 1935—1937 (Jel—kép 1986. 1. sz. 136-147. I.) Erényi Tibor: A „Gondolat" ideológiai, történeti arculatáról. — Illés László: A Gondolat és a szocialista világirodalom. Előadások az illegális KMP legális folyóirata megjelenésének 50. évfordulója alkalmából. KONCZER ISTVÁN: A FŐVÁROS ÁLLAM- ÉS KÖZBIZTONSÁGI HELYZETE. (Budapesti Fórum 1986. 2. sz. 3-9. I.) Áttekintés Budapest bűnügyi helyzetéről és az azt befolyásoló tényezőkről, a bűnözés fennmaradását és terjedését elősegítő körülményekről. Foglalkozik a társadalmi tulajdon elleni, a gazdasági, a vagyon elleni, az erőszakos, az élet elleni s más típusú bűnözés alakulásával, okaival., valamint a fiatalkori bűnözéssel, a közlekedésbiztonság helyzetével, a rendőrség igazgatásrendészeti munkájával, lakossági kapcsolataival, s központi feladatával: a bűnügyek megelőzésével s ennek szerteágazó munkájával. CSESZÁK SÁNDOR: MUNKÁSŐRÖK A FŐVÁROSBAN (Budapesti Fórum 1986. 1. sz. 9-12.1.) Az immár harmincéves testület fővárosi egységeinek mai élete, tevékenysége, sokoldalú társadalmi, gazdasági és fegyveres szolgálati munkájuk eredményei, értékelése, feladataik. VARGA J. JÁNOS: BUDA VISSZAVÉTELE 1686. JÚNIUS 17—SZEPTEMBER 6. (História 1986. 3-4. sz. 3-59.1.) Az ostrom előkészületeinek és lefolyásának az eseményeket napról napra követő tömör krónikája, hadinaplója, amely szervesen illeszkedik a História című folyóirat Buda visszafoglalásának 300. évfordulójára kiadott ez évi 3-4. számának „Buda és a törökök 1686" tematikájú cikkeihez, tanulmányaihoz. ÁKOS ZSUZSA: VÁROSPOLITIKA A „HEGYVIDÉKEN" (Budapesti Fórum 1986. 3. sz. 63-66. I.) A XII. kerület néhány jellemzője. A tanács kapcsolata a lakossággal, a nyílt várospolitika jegyében a kerületfejlesztés céljairól, terveiről. A tudatos kerületfejlesztés főbb területei, problémái, a településfejlesztéssel „megcélzott" elképzelések. A Normafa-Zugliget és környéke rendezési terve. TARDY JÁNOS: MIRE JÓK A BUDAPESTI BARLANGOK? (Természet Világa 1986. 5. sz. 212-215. 1.) Barlangok a turizmus, az idegenforgalom szolgálatában: a Pál-völgyi-, Szemlőhegyi-, a budai Várbarlang. A hasznosítatlan gellérthegyi Iván-és Aragonit-barlang. A Mátyáshegyi-barlang mint a barlangászat oktató-, mentő- és kutatóbázisa. A barlanggyógyászat feltételei, lehetőségei, a barlangterápia alkalmazását megelőző vizsgálatok. Fővárosi adottságok és lehetőségek: a rózsadombi SZOT-üdülő alatti Molnár János-barlangban, a gellérthegyi barlang- és táróban, a Szemlőhegyibarlang ún. Agyagos-szakaszában. PÉCSI TIBOR: GYERMEKSZANATÓRIUM ÚJ SZEREPKÖRBEN. (Élet és Tudomány 1986. 21. sz. 646-647. I.) A szabadság-hegyi gyógyintézet működését tébécészanatóriumként kezdte meg, napjainkban pedig az idült légúti betegségek gyógyítása és a szívműtéten átesett gyermekek rehabilitálása az intézet feladata. Beszámoló beteganyagukról, sokrétű gyógyító-rehabilitáló munkájukról, szakmai kapcsolataikról. BIRÓ JÓZSEF: SZÁZÖTVEN ÉVES A MAGYAR HAJÓÉPÍTŐ GYÁRIPAR. (Víziközlekedés 1986. 1. sz. 3-16. I.) Hajózás és hajóépítés a kezdetektől a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárig. Az első dunai gőzhajó, a Carolina 1820-ban Pest és Óbuda között bonyolított le átkelő forgalmat. 1829-ben megalapították az Első Dunagőzhajózási Társaságot. Első hajója a Franz I. 1830 szeptemberében tette meg próbaútját Pest és Bécs között, a rendszeres járatok 1831-ben indultak meg, s újabb hajók álltak forgalomba. Széchenyi szorgalmazta a dunai hajózás fejlesztését, hangoztatta, hogy Budapestet kell ennek központjává tenni téli kikötővel és egy hajójavító- és építő üzemmel. 1836-ra felépült az Óbudai Hajógyár, s még ebben az évben vízre bocsátják az „Árpád"-ot, melyet napjainkig több mint 2600 úszómű követett. Megismerhetjük a termelés alakulását, az épített hajótípusokat, a gyár korszerűsítését a századfordulón, sorsát a világgazdasági válság idején, majd a II. világháború alatt. A felszabadulás után a világ belvízi hajógyárai között az első helyre került a szériagyártásban. Sok világszínvonalú műszaki megoldás és termék fűződik nevéhez. Jubileumán már a 150. szibériai tolóhajót bocsátotta vízre 1985. október 2.-án. A hajóépítés másik nagy bázisa, az újpesti és angyalföldi Duna-parton alakult ki az 1860-as évektől. Nagy lendületet adtak a gyárnak az 1890-es években a MFTR rendelései. Itt épültek a Duna-tengerjáró hajók, az Európában egyedülálló dízel-elektromos kerekes vontatók, a felszabadulás után pedig a tengeri áruszállító motoroshajók nagy szériáját bocsátották vízre, majd napjainkra Európa legnagyobb úszódarugyára fejlődött ki. MÁRTON GYULA: A CSEPELI KIKÖTŐ FEJLESZTÉSE A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN. (Víziközlekedés 1986. 1. sz. 25-31. I.) Új rakodóhidak, berendezések és más jelentős beruházások az áruátrakókapacitás és különösen az 1969-ben beindított konténerforgalom növelése érdekében. CSOMOR TIBOR 47