Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Wellmann Imre: A sok ostromot megszenvedett város

át hiába sürgettek, a Buda török kézre kerülése által okozott megdöbbenés hatása alatt egyszerre valósággá vált: a Német Birodalom speyeri gyűlése közös hadjáratot határozott el 1542-re, s kirótta az egyes államokra, hogy mekkora haderőt állítsanak ki az együttes sereg számára. A birodalmi csapatok, mintegy 38 000 főre egészülve ki az ausztriaiakkal, Joachim brandenburgi herceg fővezérsége alatt 1542. július 8-án indultak meg Bécs alól Buda felé, hozzájuk körülbelül ugyanakkora magyar haderő csatlakozott Perényi Péter és Zrínyi Miklós vezetésével. A hadműveletek szeptember végén Pest körülzárásával és falainak töretésével kezdődtek. A közvetlen összecsapást, kitörve a falak mögül, a török kezdte, de támadását Perényi huszárjai és Móric szász herceg lovassága visszaverték. Miután a városfal az ágyúzás következtében egy darabon leomlott, az október 4-én indított rohammal sikerült három bástyát elfoglalni, mögöttük azonban a budai helyőrségtől is segített törökök új cölöpsort létesítve keményen védekeztek, s a következő napi általános rohamot is visszaverték. Joachim herceg haditanácsot tartott, s ott abból a meggondolásból, hogy ha Pestet sikerül elfoglalni, megtartása nehéz, Buda megvívására pedig már nincs érkezésük, a magyarok minden tiltakozása ellenére a további küzdelemmel való felhagyás mellett döntöttek. A német Birodalom nagy hadi vállalkozása csődöt mondott, a 32