Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Buza Péter: A Rakpiac fénykora

Lófrálunk a régi Pesten A RAKPIAC FÉNYKORA Emmerling Károly vendégháza mellől, a Vigyázó Ferenc utca túloldaláról évtizedek óta hiányzik egy Duna-parti szállodahíresség, az Európa. Nagy bálokat rendeztek itt hajdanán, mígnem ezt is kiadták hivatalnak: a századforduló táján a fővárosi rendőrkapitányság költözött ide. Új, egymáshoz sem illő épületek állnak a többi klasszicista palota helyén is. Ez a tér még csak nem is hasonlít a régire, amelyre joggal volt büszke minden magyar, s amelyet megcsodáltak az ide tévedő idegenek. Mindjárt az Európa mellett hasonmása, a Vieser-ház ragyogtatta ablakszemeit. Hild József tervezte, akárcsak a környék legtöbb palotáját. A sorban a Nákó-ház következett — a Gresham biztosító társaság hajdani székháza áll a helyén. A Nákó család őse egyszerű kereskedőként érkezett a messzi délről a kettős városba. Őt még Nakosznak hívták, ami egész egyszerűen szőrösképűt jelent, és amolyan lenéző ragadványnév. Nakosz irigylésreméltóan ügyes ember volt, egy-két évtized alatt megszedte magát, s a polgárjog után a magyar nemességet is megszerezte. Mecénásként megalapította nagyszentmiklósi birtokán az ország egyik legelső földműves iskoláját, s más közcélokra is szívesen adakozott. Nákó Kristóf fia, Sándor, aki a grófi címet elnyerte, rátartibb ember volt, nem olyan puha és hajlékony mint a papa. Nehezen nyelte le a gőgös magyar arisztokrácia lenéző gesztusait, amellyel a köztük lévő és soha el nem tüntethető különbséget próbálták tudomására hozni. A rátartisága magyarázza, hogy Sándor éppen itt, a főváros legelőkelőbb terén építtetett palotát magának. A fényűzően berendezett palota estélyeire született arisztokrata sohasem volt hivatalos. A házigazda elképesztően gazdag traktával hozta gyűlölt ellenfeleinek tudomására: fényűzésben és pazarlásban legfeljebb csak a nyomában kulloghatnak. Az ő fia, Kálmán, a főrendiháznak is tagja lehetett, s ha ez egyáltalán elképzelhető, még nagyobb házat vitt. Dunaparti palotájában vendégei mulattatására állandó színházat is berendezett, egyegy nagyobb estély alkalmából dalművet íratott. Mindenütt délszaki növények, a gyertyák fényében csillogó márványfalak tükörként verik vissza a szemkápráztató ékszerek ragyogását. A háziasszony — Gyertyánffy lány volt, a gazdag pesti örmény kereskedőcsalád zongoraművészi és festői tehetségéről ismert sarja — selyemruháját karvastagságú ibolyafüzér díszítette az újévi bálok alkalmával. Ebből a január elsején 25