Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - S. Nagy Anikó: Izmaikat Brázay sósborszesszel frissítik

függött össze a gyáraknak az a törekvése, hogy gyártmányaikat közvetlenül adják el a fogyasztóknak. Fióküzleteket nyitottak, zömmel a fővárosban, ahol a polgárság körében biztos vevőkörre számíthattak. Az áruház megvalósította a kiskereskedés nagyüzemi formáját, és összefogta az addig szakmánként elkülönült kereskedői tevékenységet. Ma is egyik legnagyobb áruházunk, a Corvin 1926-ban nyitotta meg kapuit. Központi fekvésével, három utcára néző, jól rendezett kirakataival széles vásárlóközönséget vonzott. Az árukínálat nyílt terű elrendezése már az önkiszolgáló rendszer felé mutatott. Divatbemutatók, zene, olcsó vendéglő és kávéház, szezonvégi kiárusítások csalogattak újabb és újabb vásárlókat. Az alkalmazottak belső használatú, ún. Corvinpénzzel vásárolhattak. Háziorvos, ruhatár, zuhanyozó, vállalati üdülő és sporttelep állt a dolgozók rendelkezésére. Az üzlettípusokat a kirakatokat idéző vitrinsor szemlélteti. A tárgyak nem önmagukban igazán fontosak, hanem együttesként, a témák ritmusában vezetik körbe a látogatót. A műszaki kereskedésnél megállít egy pillanatra a mozgó, elekt-24 romos kirakatreklám: ülő kutyafigura. Üveg kopogtatásával hívja fel magára a figyelmet! A hagyományos fűszerüzeleteket eredeti faportál képviseli. Kirakatában a Pick szalámi mellett jelen vannak a fejlődés élvonalába került, az exporttal is jelentős konzervipar termékei. A ma is eredeti berendezéssel működő boltokról készült diasorozat kitágítja a kiállítóteret, és felhívja a figyelmet védett kereskedelmi műemlékeink megbecsülésére. A hét vidéki mellett tizenöt Pesten található: Pl. illatszerbolt a 19. század végén készült berendezéssel (Kossuth L. u. 10.), „Philanthia" virágüzlet századunk elejéről (Váci u. 9.), méteráruüzlet 1927-ben készült portállal és berendezéssel... A múzeum épülete helyén három középkori ház állott. Egyikük hajdani kapubejárata ma kiállítóterem. A gótikus ülőfülkék jól megférnek a kis enteriőrökkel. Divatárupult, mögötte fotóval: harisnyavásár a Gólya Áruházban 1928-ban. Életkép abból az időből, amikor a vevők nem sorban álltak, hanem sorban ültek a pultok előtt! Egy kereskedő íróasztala „ízelítőt" kínál az üzleti adminisztrációból. A 40-es évekre Magyarországon már ötvenkét fióküzlettel rendelkező Meinl Gyula Kávébehozatali R.T. típuskirakata a cég márkacikkeivel... A két világháború között egyre nehezebb körülmények között folyt a kereskedelmi alkalmazottak küzdelme a vasárnapi munkaszünet, a kötelező betegbiztosítás, a nyolcórás munkanap bevezetéséért, a minimális bérek biztosításáért. A gazdasági válság idején egynegyedük munka nélkül maradt. A közös sors összetartó erejét, erősödő harcukat mutatják a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének és a Kereskedő Ifjak Társulatának a gyűlésekre, előadásokra, irodalmi estekre, bálokra szóló meghívói. A szövetkezeti kereskedelmi forma korán megjelent Magyarországon. Elterjedése és részesedése a kereskedelmi forgalomból csak a két világháború közötti időszakban vált jelentőssé. A fővárosi polgárság ellátására alakult meg a Magyar Köztisztviselők Szövetkezete 1892-ben. A szociáldemokrata munkásság 1904-ben szervezte meg az Általános Fogyasztási Szövetkezetet Budapesten. Vidéki bázison fejlődött legnagyobbá az 1898-ban alapított Hangya Szövetkezet. Termelőüzemet is létrehozott, megfogadván Robert Owen tanácsát: „Legyetek a saját kereskedőitek és a saját gyárosaitok, hogy magatok láthassátok el magatokat a legjobb minőségű és a legolcsóbb áruval." A Hangya Szövetkezet negyvenéves jubileuma alkalmából, 1938-ban budapesti székházában megalapította a Szövetkezeti Múzeumot. (A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum éremgyűjteményébe évekkel ezelőtt bekerült 65 szükségpénz — közte a bemutatott szövetkezeti érem is! — valószínűleg a Szövetkezeti Múzeum anyagából származik.) A szövetkezeti boltok küllemükben nem különböztek más vegyeskereskedésektől. Fiókos-polcos állványok, tetejükön száradó szappangúlák. A polcokon kakaós- és kávésdobozok, különféle palackok, Diana sósborszesz és Schmoll paszta, cipőfűző és lámpabél... A pulton mérleg, súlyok, kimérő kanalak, staniclik, mustáradagoló, élesztővágó, vörösréz kávétartály, kávépörkölő stb... A pulton „élnek" a felszegezett színes zománcozott reklámtáblák, (Franck kávé, Radion mosópor, Mauthner mag, Zwack unicum stb.) A színes tárgyak után komor a kép: Dunába roskadó hidak, romok, élelmiszerjegyek. Ismét háború, ezúttal már nem váratlanul, de annál kegyetlenebb következményekkel. A második világháború a magyar nemzeti vagyon közel 40 százalékát pusztította el. Kis kosárban néhány tojás és az értük járó bankjegyek emlékeztetnek a világtörténelem legnagyobb inflációjára! A felszabadulás után új fejezet kezdődött az ország gazdasági életében. Az 1946-ban megjelent új pénz, a forint megszüntette az inflációt. Az 1948-49-ben végbement államosítások megteremtették a szocialista kereskedelem alapjait. E korszak tárlata útravaló a századunk végén járó embereknek. S. NAGY ANIKÓ