Budapest, 1986. (24. évfolyam)
9. szám szeptember - S. Nagy Anikó: Izmaikat Brázay sósborszesszel frissítik
Magyarország gazdasági élete a kiegyezéstől eltelt fél évszázad alatt rendkívül felgyorsult. A tőkés fejlődés útjára lépő agrárország az Osztrák-Magyar Monarchián belül a 20. század elejére agrár-ipari országgá vált. Az egységes piac a fővárosban összpontosuló belkereskedelmi tevékenység megélénkülését eredményezte. Bővült és szakosodott az üzlethálózat, új kereskedelmi formák jelentek meg. Az üzletképek, színes levelezőlap és festett üvegpohár az ország első, akkor még egyetlen korszerű áruházáról, a Párisi Nagy Áruházról, a kereskedelmi és a városfejlődés kölcsönös kapcsolatára is utalnak. Az 1900-ban már fél évszázados múltra visszatekintő Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara új székházát a neves művész, Berán Lajos emlékplakettje örökítette meg. A bonbonos dobozokat egyre gyakrabban díszítette a frissen felépült Parlament képe. Az emlékpoharak között különlegességnek számít egy üveg söröskorsó Wekerle Sándor, Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, korábban pénzügyminiszter, meglepően hiteles arcképével. A külkereskedelem bemutatása múzeumtörténeti mozzanatot is tartalmaz: a balkáni export megszervezésének részese volt az 1886-ban alapított Kereskedelmi Múzeum. Gazdag gyűjteménye, sajnos, javarészt elkallódott. Csak morzsák maradtak a Keleti Kereskedelmi Akadémia Keleti Múzeuma anyagából: néhány szőttes az iskola 1906. évi gyűjtéséből. A „boldog békeidők" tárlatával szemben még gondtalanul söröznek a színes reklámplakáton a katonák, izmaikat Brázay sósborszesszel frissítik. Emléktárgyak sorakoznak Ferenc József arcképével. Jelzések abból az időből, amikor az emberek először kerültek szembe a világháborúval. Hősöknek indultak. A háború, mely készületlenül érte az országot, a gazdasági életben súlyos zavarokat okozott. Az állam az ellátási nehézségeken rendeletekkel próbált úrrá lenni. Megszűnt a kereskedelem korábbi szakés tulajdon megszüntetéséhez. Első rendeletei közé tartozott a nagykereskedelem és a tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató kiskereskedők üzleteinek államosítása. A soknemzetiségű Magyarország felbomlása, a trianoni békeszerződést követő területi változások új követelményeket állítottak az ország fejlődése elé. Gyors iparosításra, a termelés belső szerkezetének átalakítására, az exportképesség fokozására volt szükség. A húszas évek közepére megszűnt a háború utáni infláció. Megerősödött a monopoltőke, magas vámok védték a mérsékelten fellendülő ha-AZ EGESZ FÖLDIEKEN ELTERJEDVE! badsága. Állami felvásárló központok létesültek. 1915 áprilisától fokozatosan bevezették a jegyrendszert. A rekvizitumok társadalmi ellentmondást tükröznek. (A békeidők selymének fonákja: a tapéta virágai „megfakultak"). Az élelmiszerjegy^k, a sorbanállásról, a hadirokkant újságárusról készült fotók, egy debreceni kereskedőcég háborúban elesett alkalmazottainak emléktáblája és bögrék „a hadbavonultak özvegyei és árvái javára" a szomorú valóságra emlékeztetnek. Borvörös hátterével is elkülönül a Tanácsköztársaság nehéz gondokkal küzdő, rövid időszaka. A Tanácsköztársaság alkalmazkodott a háború sújtotta ország gazdasági viszonyaihoz, hozzálátott a tőzai ipart. A fejlődést hirtelen szakította meg az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság, melyet rövid fellendülés követett. Az ország helyzetében bekövetkezett változások a kereskedelem területén ellentétes hatásokat váltottak ki. A piac összeszűkült, a belső kereskedelem veszített a korábbi évtizedek dinamizmusából, a kereskedelmi hálózat mégis bővült. A két világháború közötti időszak mérsékelt fejlődését a kizárólagos nagy- és kiskereskedelem mellett megjelenő új kereskedelmi formákon keresztül mutatjuk be. A fióküzletek, áruházak, szövetkezetek egy vállalaton belül egyesítették a nagy- és kiskereskedelmet. A megváltozott gazdasági helyzettel 23