Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - T. Somogyi Magda: „...tanult törökül, tatárul, hogy megértsék, ha panaszolnia kell”

A mohácsi csata. Török miniatúra különböztetett meg a többi kényelmes lábbelitől. A különféle papucsokat, csizmákat készítő mesterek finom, puha, élénk színűre festett borjú-, juh- vagy kecskebőrrel, szattyánnal dolgoztak; a nehéz, vastag csizmák bagariaból, egy keményebb bőrfajtából készültek. A talpakat csirizzel ragasztották fel. Az e témakörbe tartozó, a múlt század nyelvében előforduló .divatfi' jelentésű arszlán szintén az oszmán-törökből származik, bár első előfordulása A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint csak 1836-ra tehető. Jelentése a törökben ,oroszlán; hős, erőteljes férfi'. A mi oroszlán szavunk ótörök eredetű, a kettős átvétel érdekes példája ez a szópár. Fontos használati tárgyunk a kefe, a törököknél elsősorban lóápoláshoz használt eszközt jelentett. Még nagyobb jelentésváltozáson ment át a dívány szavunk. Az eredetileg ,tanácskozás, államtanács' jelentésű szó ma egyértelműen egyfajta bútort jelöl (végső soron arab eredetű szó ilyen irányú jelentésváltozása a törökben is végbement). Az ugyancsak közismert kazán szó szintén a török uralom idején vált nyelvünk elemévé, akkor még ,üst, zárt fémtartály' jelentésben használták. Nagyon érdekes, hogy etimológiailag, azaz végső eredetében ezzel azonos a jóval korábban nyelvünkbe került harang török előzménye. A szintén köznyelvi kátrány, a maival azonos jelentésben, az oszmán-törökből ered. A különféle használati eszközök nevén kívül más jellegű fogalmak is átkerültek a magyarba. A törökben ,hátvéd, tartalékhad' volt a jelentése a dandár szónak, így is vettük át. Az oszmánban találunk egy payzen .gályarab; semmirekellő, haszontalan' jelentésű szót is. Eredetében ez és a magyar pajzán szó biztosan azonos. A nálunk végbement jelentésfejlődés a .semmirekellő, haszontalan' értelemből magyarázható. Nagyon valószínű, hogy a pajtás szó is az oszmán uralom idejéből maradt ránk. Egy paydas 'az, aki társ valamiben' jelentésű török szó felelhet meg neki. A baksis ,borravaló' ma is létező fogalom, bár maga a szó nem tartozik az igazán elterjedtek közé. Használói általában tudják, hogy keleti eredetű, de nem biztos, hogy tisztában vannak oszmán-török származásával. Érdekes és szokatlan a bizalmas szóhasználatban előforduló mai dutyi börtön' jelentésű szavunk „életrajza" is. A hódoltság idején az oszmán-török duttyán került nyelvünkbe, jelentése a mai származékáéval megegyezett, viszont alakja játszi, tréfás szóképzés eredményeként erősen megváltozott. Ma már nemigen gondolunk arra, hogy beletartozik oszmán-török eredetű szavaink sorába. Szóképzés eredményeként gyökeresedett meg nyelvünkben a harácsol és a kaszabol ige is. (Érdemes megjegyezni, hogy az oszmán-török kori átvételek idején igék nem kerültek nyelvünkbe vagy legalábbis nemigen találjuk nyomukat. Az ótörök eredetű szavak esetében több igei átvétel is előfordult.) A harács ,törökök által szedett adófajtát' jelentett, ebből könnyen érthető az ige mai jelentése. A kaszab foglalkozásnevet jelölt, közelebbről: ,mészárost'-t. Ma már elég nehéz számba venni azokat a szavakat, amelyek egyértelműen az oszmán birodalom fennállása idején más nyelvek közvetítése nélkül épültek be nyelvünkbe. Ennek egyik oka a birodalom nagy kiterjedése és szerteágazó kereskedelme, amelybe a déli szláv népek is élénken bekapcsolódtak. Végeredményben számunkra csak az az érdekes, hogy a hosszú török uralom nélkül nyelvünk szegényebb lenne jó néhány fontos szóval. Lehetséges, hogy jobb lett volna, ha a hódoltság időszaka kimaradt volna a magyar történelemből, ám ha már így esett, akkor sáfárkodjunk jól ezzel a nyelvi örökséggel! T. SOMOGYI MAGDA 44