Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklósi Gyula: Török fegyverek

íjász puska, szablya és lőportartó, míg a másiknál a szablya mellett íj található. A fegyvernemeket, de ezeken belül az egyes ódákat is külön zászlókkal, sorszámmal és jelvénnyel különböztették meg egymástól. A legjellemzőbb jelvények egyike a lófark (tug), de gyakori a fecskefark alakú zászló is, mely Ali kétágú kardját, a zülfikárt jelképezi. Rendkívül díszes a török lószerszám. A kantár, kantárszár, szügyelő és farmatring mellett a nyereg (ejer) és a csótár, valamint a kengyel (üzengi) és sokszor a vasból készült zabla is — gazdag díszítéssel hívta fel magára a figyelmet. Lényegében méltóságjelvény az eredetileg ütőfegyvernek használt buzogány (topuz), melyet többnyire a szpáhik kezében találhatunk. Gyakran használt fegyver a hajító dárda, melyet vállra akasztható tokban tartottak. Ennél nagyobb méretű a lándzsa (szünü, mizrak), mely a lovasság fegyvere. A török lovasok kétféle korbácsot, (láncszemekből font vas- és szíjkorbácsot) és hadi baltát (teberzen) is akaszthattak a nyereg mellé. A kor legfontosabb fegyverei közé tartoztak a kardok és szablyák. A fegyverek damaszkolással (dömöckölés) készültek. Az eljárás lényege a lágyabb és keményebb drótszálak összekovácsolása, lecsiszolása, majd savazása. A pengéken Korán-idézet, arab, török felirat, a kardcsiszár vagy a megrendelő neve, az elkészülés évszáma stb. látható. Jellegzetes török kard a kilidzs vagy szeifés a handzsár, de gyakran használt fegyver a több élű, sokszor keresztvas nélküli török tőr, a pale. A lőfegyverek közé tartoznak az íjak (pervane keman, jaj), melyeket bőrből készült tegezben (tirkes) tartottak. A puzdra (kemadan) volt a nyílvesszők tárolási helye. A tűzfegyverek közül az ágyúk és a puskák, valamint a pisztolyok érdemelnek említést. Legjellegzetesebb török fegyver a keményfából készített és bőségesen díszített agyű és tusájú, esetleg elefántcsontborítással is díszített tüfenk. Gyakran előforduló fegyver azonban a várpuska és a szpáhik kedvelt fegyvere, a karabély is. Iparművészetileg is jelentős gazdag díszítése folytán egy-egy pisztoly. A tűzfegyverek tartozéka a szintén pompás díszítésű, bőrből készített töltény tartó táska (fiseklik) és a lőportartó (barut csutraszi, barut bojnozu). Jelentős szerep jutott a védőfegyverzetnek is. Néha még a lovakat is páncél oltalmazta. A török katonák fején sisak <tugulga, zirih külah) volt, felső testükön páncélinget (zirih kürté) viseltek. Perzsa előképre tekint vissza az alkarvért használata. A védőfegyverek egyik legjelentősebbike a pajzs. Neve törökül kalkan, arabul darake. Készülhettek bőrből, fémből, nád- vagy fügefavessző-fonatból és bőrrel, fémmel vagy szövettel bevont fából. A kantárt fogó kezet egy kis méretű, kerek pajzs, a boldea védte, mely csak méretében különbözik a többi pajzstól. SIKLÓSI GYULA 42