Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Földesi József: Emlékezés Mező Imrére

Mező Imre és felesége Spanyolország, 1937 Franciaországból, a Rákóczi úton kaptak kétszobás ud­vari lakást, és végre kedvére tanulhatott. 1945 szeptemberében a Karolina úti pártiskola hall­gatóit is bevetették az 1945-ös választási küzdelembe, így átmenetileg szüneteltették a tanítást. Mező ettől kezdve úgyszólván éjjel-nappal a „területen" volt; jár­ta az üzemeket, a peremvárosokat, a Pest környéki fal­vakat, magyarázta, hogy mit akar a Magyar Kommu­nista Párt. Am a legfontosabb tanácsa az volt, hogy ne csak agitáljanak, hanem a szűk pártszempontokat fél­retéve példamutató munkával segítsék elő a hozzájuk tartozó üzemek, városok és közösségek talpra állását. Csepelen, a Weiss Manfréd-gyárban a kommunista ü­zemi bizottsági tagok kezdeményezésére szerszámokat készítettek a parasztoknak, amiért élelmiszert kaptak cserébe, majd létrehozták a saját „háztájit", ahol disz­nót tartottak, zöldségfélét termesztettek. Az ilyen és hasonló példák követésére buzdította a többi gyár üze­mi bizottságait is. Fellépett mind a jobb-, mind a baloldali torzulások­kal szemben. Akadtak ugyanis „munkásvezetők", akik a múltban azzal tűntek ki, hogy csitítgatták, türelemre intették a munkásokat, most viszont valósággal provo­kálták a sztrájkokat, újabb és újabb teljesíthetetlen bérkövetelésekkel álltak elő. Ennek ellenhatásaként is: a szakszervezetekben dolgozó kommunisták körében felerősödtek a „különállási" törekvések, mások ismét a proletárdiktatúra azonnali „bevezetése" mellett ér­veltek. Türelmesen magyarázta: miért hiányoznak en­nek mind a hazai, mind pedig nemzetközi feltételei. 39

Next

/
Thumbnails
Contents