Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Földesi József: Emlékezés Mező Imrére

Mező Imre és felesége Spanyolország, 1937 Franciaországból, a Rákóczi úton kaptak kétszobás udvari lakást, és végre kedvére tanulhatott. 1945 szeptemberében a Karolina úti pártiskola hallgatóit is bevetették az 1945-ös választási küzdelembe, így átmenetileg szüneteltették a tanítást. Mező ettől kezdve úgyszólván éjjel-nappal a „területen" volt; járta az üzemeket, a peremvárosokat, a Pest környéki falvakat, magyarázta, hogy mit akar a Magyar Kommunista Párt. Am a legfontosabb tanácsa az volt, hogy ne csak agitáljanak, hanem a szűk pártszempontokat félretéve példamutató munkával segítsék elő a hozzájuk tartozó üzemek, városok és közösségek talpra állását. Csepelen, a Weiss Manfréd-gyárban a kommunista üzemi bizottsági tagok kezdeményezésére szerszámokat készítettek a parasztoknak, amiért élelmiszert kaptak cserébe, majd létrehozták a saját „háztájit", ahol disznót tartottak, zöldségfélét termesztettek. Az ilyen és hasonló példák követésére buzdította a többi gyár üzemi bizottságait is. Fellépett mind a jobb-, mind a baloldali torzulásokkal szemben. Akadtak ugyanis „munkásvezetők", akik a múltban azzal tűntek ki, hogy csitítgatták, türelemre intették a munkásokat, most viszont valósággal provokálták a sztrájkokat, újabb és újabb teljesíthetetlen bérkövetelésekkel álltak elő. Ennek ellenhatásaként is: a szakszervezetekben dolgozó kommunisták körében felerősödtek a „különállási" törekvések, mások ismét a proletárdiktatúra azonnali „bevezetése" mellett érveltek. Türelmesen magyarázta: miért hiányoznak ennek mind a hazai, mind pedig nemzetközi feltételei. 39