Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Hegyi Klára: Tartományszékhely az oszmán birodalom peremén

Tartományszékhely az oszmán birodalom peremén Török világ Budán (6.) HEGYI KLÁRA Azután, hogy néhány száz bámészkodást mímelő janicsárja 1541. augusztus 29-én hatalmába kerítette Budát, Szulejmán szultán még három hetet töltött óbudai táborában. Kinevezte Buda és Pest első elöljáróit, gondoskodott az őrségről, fogadta Ferdinánd és a francia király követeit. Kipróbálta, hogy esik a vadászat a környező erdőkben, s egyik budai látogatása során alaposan szemrevételezte új zsákmányát; „mondják, hogy az orgonát is fútatá a királi kápolnába". Azután szeptember 22-én nyugalmas menetben hazaindult. A sereget messze megelőzve vágtató futárok vitték győzelmi jelentését Isztambulba: „Magyarországot az oszmán birodalomhoz csatoltam!" Aszultán a maga módján nem túlzott. Ötödször járt ekkor Magyarországon: 152 l-ben Nándordfehérvárt, Zimonyt és Szabácsot ragadta el, 1526-ban Mohácson győzött, s ha 1529-es és 1532-es hadjáratai nem is hoztak diadalmenetet, Kőszegtől eltekintve számottevő ellenállással nem találkozott az országban. A magyar főváros könnyű megvétele — a győzelmi jelentések kötelezően nagyzoló műfajában — magától értetődően nőtt az egész ország meghódításává. Mi magunk is így számolunk: 1541-ben az ország három részre szakadt. Pedig a törökök első, messze előretolt magyarországi helyőrsége, Buda, még két évig magányosan képviselte e tájon az oszmán uralmat. Szulejmán szultán egy beglerbéggel élén formálisan életre hívta ugyan a budai vilájetet, tartozékokat csak 1543-as dunántúli szerzeményeivel rendelt alá. Az új hódítás még 1543 után is egy évtizedig inkább volt várak laza lánca Siklóstól Vácig, mint térképre rajzolható, megszállt terület. Kelet felé nyitva állt, csak az 1552—54-es hadműveletek, Temesvár, Szolnok, Hatvan és a nógrádi várak megszerzése alakította ki az egybefüggő török tartományt, amelyből egy második nagy közigazgatási egység, a temesvári vilájet leválasztására is futotta. A török kor későbbi háborúi tovább tágították a hódoltságot. Az újonnan szerzett, fontosabb várak, 1596-ban Eger, 1600-ban Kanizsa, 1660-ban Várad és 1663-ban Újvár körzetében további vilájetek alakultak. Központjaik elvben egyenrangúak voltak Budával, valójában ez maradt köztük az első és legfontosabb. A budai vilájet nagyobb volt a többinél: a 16. század második felében egészen Szerbiáig ért, míg a másik öt létrejöttük időrendjének megfelelően egyre kisebb területeket ölelt föl. KÉZBEN TARTOTT ÜSTÖKÖK A vilájetek (másik nevükön ejáletek) a török birodalom legnagyobb közigazgatási egységei voltak, vezetésükre a szultán beglerbégeket rendelt, akik pasa rangot is viseltek; a magyar nyelvben ez honosodott meg, budai, egri stb. pasákról beszélünk, beglerbégeket inkább csak a szakmunkák emlegetnek. A vilájetek további közepes nagyságú egységekre, szandzsákokra (másik nevükön livákra) oszlottak, amelyeknek élén szandzsákbégek (rövidebben bégek, másként mirlivák) álltak. A hódításra berendezkedett birodalom tartományi vezetőinek feladatai között első hely a körzetükben állomásozó katonaság felügyelete, mozgósítása és hadba vezetése állt; e feladat a magyarországi határvidéken, a birodalom északnyugati frontszakaszán, különös súlyt kapott. Részben a nadi vállalkozások sikerét, a katonaság ellátását, részben a termelés folyamatosságát és a kincstár bevételeit kellett annak a szerteágazó munkának biztosítania, amelyet a tartományi igazgató apparátus a szolgálati birtokok szétosztásában, a népesség, a termelés és a várható adójövedelmek felmérésében meg az adóztatás végrehajtásában végzett. A tartományi bürokrácia felügyelte és adóztatta-vámolta az ipart és kereskedelmet is. Feladatai között rendkívüli fontossággal bírt a közrend fenntartása, a vallással szorosan összekapcsolódó jogrendszer érvényesítése, a bíráskodás. Mindenütt gondoskodott a hívők vallásos életének tárgyi és személyi feltételeiről: a templomokról és személyzetükről. Végül intézte mindeme igazgatási ágazatok pénzügyeit, és a korban szokatlan pontossággal ellátta írásos adminisztrációjukat. Az igazgatás alsó szintjén kisfizetésű állami alkalmazottak népes tábora munkálkodott: hivatalszolgák, írnokok, tolmácsok, adószedők, vámosok stb. A hivatali ranglétra következő fokát kisebb igazga-35