Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Szilágyi Ferenc: Kazinczy az 1831-i pesti kolerazendülésről

KAZINCZY AZ 1831-1 PESTI KOLERAZENDÜLÉSRŐL tonaságra akadtak. A zajongók vezére kérdé a tisztet, ha arra lehet-e menni? A tiszt nemmel felelt. Egyike a hatalmaskodóknak erre kiütötte a tiszt fejéből a csákót, mások szerint pofon csapá. A tiszt előrelép, hogy a sértőt keresztüldöfje, de a lázadók közül egy hátulról nekiment a tisztnek, kicsavarta kezéből a kosz­perdet2 9 , kettétörte azt, s lába elébe hajította. A katonaság látván ezt, visszafordult, a lázadók pedig ismét megköszöntötték a Czi­ráky házát. De midőn oda nagyobb számú jöve rájok, azt elébb ugyan füttyel fogadták, de látván, hogy az több a tréfánál, foly­tatták útjokat a línea felé. A Két Pisztolynál (a kecskeméti volt kapu előtt) bort kívántak a fogadóstól; de az bezárta előttük az ajtót. Berontottak tehát a fogadóba, a kávéházat feldúlták, benne mindent összetörtek, a billiárdot késsel összehasogatták; s eszekbe jutván, hogy ausztriai fejér és veres színű zászlójokhoz zöld kell, hogy az magyar triko­lor legyen, egy darabját a billiárd posztajának felkötötték a zász­lóra. Onnan a Két Oroszlánhoz mentek (a református templom és Soroksári utca szögletében). A fogadós ott nekik szívesen szolgál­ván egy-két akó borral, minden kártól ment marada. Ekkor vígan a contumationális intézetek3 1 felé indultak ki Azalatt míg ez a csapat itt munkálódott, egy nagyobb a város­ban csoportozott össze. Iszonyatos lármával járta meg a fő utcá­kat. Hogy ez valami bajt ne okozhasson, délután öt óra tájban a vásárpiacon egynehány kompánia katonaság állíttatik fel, néme­lyek szerint négy, mások szerint nyolc ágyúval. De a nép bátran toldult egy dob után, melyet hol vett légyen, nem tudhatni. Kommandírozójuk, generális gróf Wécsey, több fordulásokat tétete a nép előtt az ágyúkkal annak elijesztésére. De a nép még inkább nyomult a hadi sor felé. Éppen akkor érkezett meg Fer­dinánd főhercegnek főkormányszéki adjutánsa, báró Tetzer, a generálishoz. De mivel a lövésre felhatalmazást nem hozott, a ka­tonaság kénytelen volt magát visszavonni. Tudtára esvén a vármegyei s városi törvényhatóságnak, hogy a külső contumatiai intézet elrontására a városból egy nagy csoport ment ki, a vármegye házánál egyveleges tanács tartatott. Ezen jelen vala Wernhard generális, kinek a nádortól paran­csolatja volt, hogy odakünn az erőnek álljon erővel ellent. Az alispán és a polgármester kérték a generálist, ne lövessen, hanem igyekezzék inkább jobb móddal segíteni a dolgon. De Wernhard dühösködve deklarálta, hogy háromszáz ember meghal azon becstelenségért, mely rajta s katonájin elkövettetett. Nem is ké-JEGYZETEK 1) közfisülés (rég.): közlekedés 2) előbb adta exámeneit (rég.): előbb [ette le vizsgáit 3) febris gastricia bilosa (lat.): gyomorrontásból, illetve epegörcsből eredő hideglelés 4) a lengyelek' történeteire: a lengyelek 1830-ban megkísérelték lerázni a Szentszövetség követ­kezményét, a cári igát, de 1831. május 6-án Osztrolenkánál döntő vereséget szenvedtek 5) a Nagy Kristófnak nevezett házig: a nevezett ház a Váci utca s a mai Kristóf tér sarkán állt, nevét egy nagy méretű Szent Kristóf-szoborról kapta 6) vacírend-cseléd (ném., rég.): szolgálatban nem álló cseléd 7) Játékszín piac: Színház tér, a mai Vörösmarty tér 8) staféta (ol., rég.): lovas, küldönc, futár 9) Nagyhíd utca: a mai Deák Ferenc utca 10) Nagy piac: a mai Engels tér környéke 11) báró Eötvös: az ekkor tizennyolc éves Eötvös József, a későbbi író 12) vicekancellárius (lat.): alkancellár (Eötvös Ignác, az Író atyja) 13) Cziráky Antal, Mózes: 1827-től országbíró; 1828-tól a pesti egyetem elnöke 14) kazárma (ol.-ném.): laktanya, kaszárnya 15) Was ist das für ein Gesindel? (ném.): Miféle csőcselék ez? 16) strimflis (ném.): harisnyás (katona) 17) azonban (rég.): azonyomban, tüstént 18) rezerva (lat., rég.): tartalék 19) bakancsos (rég.): gyalogos, baka 20) bagnétos (ném., rég.): szuronyos 21) mousszírozó (fr., rég.): habzó 22) Heute wird nichts gezahlt! (ném.): Ma egyet sem fogunk megszámolni (ti. átvonuló szarvas­marhát) 23) linea (lat.): (part)vonal 24) patroulle (fr.): járőr 25) Invalidusok kapuja (lat., rég.): a Rokkant katonák menhelyének bejárata, a régi Városháza (Városi Tanács) épülete 26) Halt! (ném.): Allj! 27) Halbrechts! (ném.): Féljobbra át! 28) Marsch! (ném.): Indulj! 29) koszperd í'l ném., rég.): egyféle kard 30) Két Pisztoly: ma a Kálvin tér s a Ráday utca sarkán álló régi épület 31) contumationális {lat.): vesztegzári 32) Széna piac: a mai Kálvin tér 33) inquisitio {lat.): vizsgálat 34) bátorság (rég.): biztonság sett sokáig teljesíteni ígéretét. Kiindult tehát a líneára 500 gyalog­gal és 20 huszárral, s ott első dolga volt azt, aki a zászlót tartotta, agyonlövetni. A csoport az utolsó contumationális ház lerontásá­val foglalatoskodott. Azután a fegyvertelen népre a lovasokkal rontatott. Ezek meg nem szaladtak, hanem sétáló pálcájokkal mentegették magokat. — A többek közül egy huszárnak a szemébe szúrt egy ifjú, midőn az azt el akará taposni a lovával. A huszár egy vágással hasította ketté fejét. Midőn a fegyvertelen nép a fegyveres katonaságnak engedel­meskedni nem akar, Wernhard tüzet adata rájok a gyalogsággal, melyre sokan elhulltak, sokan megsebesedtek. Volt-e szükség a fegyvertelen népre lövetni, s a Rákoson, hol csak kő sincs, és így amely sem erőszakot nem kezdhete, sem a katonaság ellen magát nem védelmezheté? A lövés után a katonaság fogdosni kezdette őket, s száznál többet el is fogott. — Miképp vitte véghez ezen fogdosást a huszárság, megtetszik azon szomorú példából, me­lyet ez a papiros három szemmel látott tanú után bír. Egy csino­san öltözött ifjú, kit mint sok másokat, az a kívánság vitt vala ki oda, hogy lássa, mi történik, nem messze a contumationális ház­tól, a Duna-parton állt. Nem távol tőle három prókátor, a törté­net elbeszélőji. Midőn a katonaság a lázadók fogdosásával foglalatoskodott, és hogy el ne szaladhassanak, őket a Duna-parthoz szorították, egy huszár az említett szerencsétlen ifjat a foglyok közé töreke­dett szorítani. Ez ártatlannak érezvén magát, nem engede a kény­szerítésnek, s botocskájával ütögette a ló orrát, végre midőn már vagy a Dunába kellett ugrania, vagy eltapostatni, vagy csúfosan a foglyokkal bévitetni, fején csapja pálcájával a zsoldost; ez pedig őtet dühödten összekoncolja. így többen jártak ártatlanul, mert a katonaság keresve kereste a vérontást. Ekkor bajonettek közt kísértetett a városba mintegy százhet­ven ember. Sokan a városiak közül, tudván hogy katonaság ment ki a csoport elfogdosására, kimentek a Széna piacra3 2 , a reformá­tus templom elébe. Estveli nyolc óra volt, s a homály setétebbé tette az alkonyt, midőn a katonaság nagy robajjal hozta az elfo­gottakat. A sok szép asszony s a jórendű városi lakosok örülvén, hogy a lázadókat elfogva láthatták, mert attól is féltek, hogy ezek éjjel meg fogják gyújtani a várost, a katonaságot vivát­kiáltozásokkal fogadta. Wernhard azt a kiáltást úgy vette, mint a lázadók cselekedetének javallását, és arra célzó jelt, hogy ezeket a katonaság kezéből kivegyék. Ehhez járult, hogy a Két Pisztoly sarkánál egy fiú leginkább kiáltozott, s Wernhard ezt a lázadók társának nézte. Éle tehát hatalmával, hogy az ellentállókra tüzei­tessen, s itt is az ártatlan ácsorgókra több ízben tüzet adata. Azok megszaladtak, de Wernhard lövete a szaladókra, és a házaik előtt nyugalmasan álló polgárokra is. Mintegy húsz ember holt el, negyven sebet kapott. A holtak közt hat tanuló találtatott. A Szé­na piacon agyonlövetett Rothenpiller volt kapitány is, veje a gaz­dag Wurumnak, ki nem messze házától egy kútnál állott. A Line­ánál több sebes a kukuricába vonta magát, s hétfőn (július 18d.) többeket hoztak ki onnan félhalva. Hétfőn minden kasmerek zárva voltak. Stahly direktori hivata­lából felmentve; 170 fogoly a vármegyeházánál inquisitio3 3 alá vé­ve, melyek eránt a nádor ily tartalmú levelet írt Pest városának: „Miolta a nemzet bizodalma engem a nádori méltósággal meg­tisztelt, mindenkor azon voltam, hogy a nemzetnek szolgálhas­sak. A kolera megakadályoztatására tett intézeteim csupán azon okból eredtek. Vérzik szívem, hogy a közönség nemcsak ált nem látta szükséges voltokat, sőt bal magyarázatokat adott nekiek: de inkább vérzik, hogy egy gyermekekből álló csoport, melyben Pest városának dicsőségére semmi birtokos nem volt, dühös rendet­lenségével végső módokra kényszeríté a bátorságra3 4 ügyelő ren­det, s mi az ily esetekben elkerülhetetlen, sok ártatlan fejére ha­lált is húzott. Mély fájdalom fogja el szívemet, hogy tiszti pá­lyámnak, melyet több mint harminc esztendő elfolyása alatt egy csepp polgári vér nem fertőztete, vége felé már több ember vesz­tével kellett megjegyeztetnie. — Nem vehetem jó néven e törvény­hatóságnak, hogy a közvélekedésről tisztje szerint jó előre nem értesített. Ha ezt tette volna, a borzasztó esetnek soha meg nem lehetett volna történni." 34

Next

/
Thumbnails
Contents