Budapest, 1986. (24. évfolyam)
7. szám július - Szilágyi Ferenc: Kazinczy az 1831-i pesti kolerazendülésről
Éppen ezen eset után érkezett meg Keglevics és Splényi. Mindketten magyarul szóltak a néphez, s fogadták, hogy a híd háromkor fel lesz nyitva. A nép őket éljen-szóval fogadta, s azt kívánták Splényitől, hogy szálljon le lováról, hogy felemelhessék. De ő csak kezet nyújta mezítlábos tisztelőjének, s visszanyargala Keg-Ieviccsel együtt. Mindez mellett a lármának nem lett vége, sőt rámentek a híd őrházára, azt annyira széjjeldúlták, hogy azon sem ablak, sem ajtó nem maradt; magát az épületet is le akarták rontani; már az ajtófélköveket is kiszedegették, sőt a rézfedelet is rángatták lefelé, de azt nem cselekedheték, mert ütötte a hármat, s Ferdinánd herceg (a kommandírozó) maga hozta el a parancsot a híd felnyitása iránt. Midőn az helyreállíttatnék, a sokaság Voglernek csemegés boltján akarák pajkosságaikat gyakorolni. (Ez a bolt a Vámház épülete szegletében van, balra annak, aki Budára akar általmenni.) De Vogler tudta, mint veheti meg szíveiket: térden állva boltja küszöbénél tótos-magyar ajakkal említi gyermekeinek számát; s pardont nyere pogácsájinak s mousszírozó21 ürmöseinek. A lázadók vezérei bezáraták a boltot, ráírák ajtajára: Ne bántsd a magyart! — Nem is volt senki, aki csak egy ujjal is bántotta volna. A híd megnyittatván, ezrenként tódultak rajta Budára és vissza. Elsők voltak a lázadók közül azok, akik a most épülő Táncház fájiból dorongokat hasogattak magoknak; mert fegyver egynél sem volt. Már fél óráig jártak az emberek Budára meg vissza, s a 13 és 14 esztendős tanulók s mesterinasok akkor is dúlták a strázsaházat; nevezetesen egy fejér réklis gyerek egész kommoditással állott egy lajtorján, s oly flegmával veregette egy éles kővel a marhák áltbocsátásakor megvonni szokott nagyobb csengetőt, mintha éppen őrá bízták volna, s ámbár százanként nézték, senki meg nem szólította. — A vámszedő bús hangon mondogatá: Heute wird nichts gezahlt! 22 A lázadók nem elégedtek meg vele, hogy a híd felnyittatott, s a líneákra2 3 fordították figyelmeket. A legelső dolgok az volt, hogy minekutána . . . dékánus elvette a tanulóifjúság kezéből a Múzeumból kivitt zászlót, egy hajóról lekaptak egy ausztriai színű veres és fejér zászlót, s ez alatt négy óra tájban, iszonyatos ordítások közt marschírozni kezde a többére mesterlegényekből álló csoport; a másik rész bennmarada a városban. Még egyszer meg akarák köszönteni a Cziráky házát, hanem elejekbe akadott az Invalidusok háza előtt egy 16 emberből álló patroulle2 4 , melyet csakhamar magok közbe szorítván kényszerítették, hogy vélek menjenek. Midőn az Invalidusok kapuja elébe érkeztek, a csoport vezére Halt!2 6 -ot kiált, s ezen kommandó-szó mellett: Halbrechts!27 Marsch!2 8 a fegyveres katonákat visszautasítá kazármájokba. A vármegyeháza előtt elmenvén, útjokat a Cziráky háza felé folytatták (áll az 1828-ben épülni kezdett ház a Szép utca éjszaki nyugati szegletében, s már 1829-ben teljesen el vala készülve). De a Grassalkovics-ház szegletében, a Hatvani utcán, egy csapat ka-33
