Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Szilágyi Ferenc: Kazinczy az 1831-i pesti kolerazendülésről

KAZINCZY az 1831-i pesti kolerazendülésről Történelme folyamán a főváros több súlyos járványt ért meg, s ezek — ahogy másutt is — gyakran jártak együtt társadalmi megmozdulásokkal. 1739-ben például a tömeg puskával, vasvillával tört Meissner Ferenc orvos lakására, alig száz évvel később, 1831-ben a kolera váltott ki zendülést Pesten. Igaz, ekkor a politikai légkörben is sok volt a nyugtalanító elem: Franciaországban 1830 júliusában megbukott a visszaállított Bourbon-királyság, Lengyelországban is ingadozott a Szentszövetség rendszere: a lengyel felkelők megkísérelték az orosz iga lerázását, s egy ideig ellenálltak Didics tábornok hadseregének, 1831. május 6-án azonban Ostrolenkánál döntő vereséget szenvedtek. Az 1831. július 17-én kirobbant pesti kolerazendülésről eddig kiadatlan, kitűnő leírás maradt ránk Kazinczy hagyatékában. Közismert, hogy az írót 1831. augusztus 22-én ragadta el a járvány széphalmi kúriájából. (Két nappal korábbi, utolsó levelében Mocsáry Antal táblabírónak számolt be a zempléni zendülésről, az ún. ,,koleralázadás"-ról, amelyről napjainkban film is készült.) Azt azonban eddig nem tudtuk, hogy a pesti fölkelésről is kitűnő, drámai elevenségű leírást hagyott reánk, ezzel a címmel: Háborgás Pesten, a kolera miatt, 1831. Alkalmasint ez az író utolsó szépprózai írása. A tudósítói elevenségű leírásban három szemtanú szóbeli előadására hivatkozik, de olyan elevenséggel szól, mintha ő maga is jelen lett volna a helyszíneken, pedig csak 1831 tavaszától júniusig volt Pesten, közreműködve a Magyar Tudós Társaság, az Akadémia munkájában. A pesti véres eseményeket nem csupán történetírói szándékkal vethette papírra, hogy nyomuk maradjon az utókor emlékezetében (máskor is tett ilyet), hanem azért is, mert igazságérzete fölháborodott a katonaság durva és indokolatlanul véres megtorlásain. Amikor ezt a kiadatlan Kazinczy-írást közreadjuk, nemcsak a főváros történetének egy drámai eseményére hívjuk föl a figyelmet, hanem egyben nagy stílusművészünk, a reformkori Pest-Budát 1828-ban oly művészien megörökítő Kazinczy emlékének is adózunk talán utolsó szépprózai írásával. SZILÁGYI FERENC Július 19-d. — A tegnapi nap Pestnek őszülni kezdő békességét, melyet majd egy század olta csak a jurátusok és tanulók viaskodásai a mészárosokkal szakasztottak volt félbe, tetemesen megrázta. Itt, valamint tavaly Párizsban, népzendülés üte ki, melyet ha revolúció névvel bélyegezni nem lehet is, annyiban mégis hasonlónak mondhatni amahhoz, hogy ez, mint az, a kormány intézetei ellen való reakció vala, s embervérrel szennyeztetett be. Július 14. és 15. napjain Pesten hat-hét személy hirtelen elhalván, az orvosok ezen esetet kolerának deklarálták, főképpen Stahly, a Pesten fennálló egészségi-intézet igazgatója. Innen történt, hogy a nádor a két város közt való közösülést1

felfüggesztette. — Július lód. reggel Pestről el valánk zárva (tudniillik mi budaiak). — Már ezen történetet megelőzte az, hogy a Pestet körülövedző kordon miatt érezhetőleg megcsökkenvén a kereskedés, a nevezetesb műhelyekből több száz dolgozót elbocsáttattak. Kik az mellett, hogy munka nélkül éhen kénytelenítettek a városon kóválygani, Pestről, mint egészségtelennek állított helyről, el sem eresztettek. A tanulóság, mely most felsőbb rendeléseknél fogva előbb adta exámeneit,2

szinte Pesthez vala kötve, melyet annyival nehezebben tűrt, mivel egy részről haza óhajtják szüléji, másrészről pedig pénzzel csak ekkoráig vala elkészülve. Mindezen okok még semmi következést nem húzának magok után, ha az igazgatás a dologból, szokása szerint, titkot nem csinált volna. Hogy a nép tökéletes bizodalommal légyen a kormány rendelései eránt, szükséges volt volna tudtára adni a publikumnak, hogy mely koleraesetek adták magokat elő, hogy kik által vizsgáltattak meg, hogy lehet-e azokat valóságos kolerának nevezni vagy inkább tartani, s továbbá eleven színekkel leírni a tett rendelések szükséges voltát. Azonban a kormány jelentései naponként csak általánosan valának feltéve, melyekből a publikum nem sokat érthetett. A pesti orvosok egy része azt terjesztette a városban, hogy az egész dolog nem veszedelmes, nem egyéb mint febris gastrica bilosa3

, melyet ilyen tájban esztendőnként az országban csaknem minden helyt lehet találni. Ezeknél fogva, de még azért is, hogy a hallott újság szerint ezidén Pesten általjában kevesebb a holtak száma, mint tavaly volt, felette hajlandó vala a nép azt hinni, hogy Pesten valóságos kolera nincs, hogy a kormány elzáró szoros rendelésének inkább politikus okai vannak, hogy a közfigyelmek, mely talán soha nem oly erősen, mint most, az egész Európa', leginkább pedig a lengyelek' történeteire vala függesztve, más erány adassék. Fegyvert a meggyőződés vet az ember kezébe, ez lázítá fel Pestet is mostan. Vasárnap, július 17d., mintegy délelőtti 11-kor, egybe sereglett a tanulóság, s a Váci utcán végig, egész a Nagy Kristófnak nevezett házig5

húzódott, oly céllal, hogy Dr. Stáhlyra ráütnek, mivel azt tartották róla, hogy ő lévén a kolerái-direktor, ő egyens oka az elzárásnak. Azonban Stáhly éppen a Nagy- Kristófból jöve ki, 31