Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - KÜLFÖLDI LAPOKBAN TALLÓZVA

így látják ők Külföldi lapokban tallózva Mindenki kíváncsi a szomszéd kertjére. Átnéz, átkiabál a kerítésen, tanácsot ad, bírál, netán irigykedik. Saját helyzetünk, munkánk, törekvéseink felmérése, megítélése érdekében érdemes meghallgatni ezeket a megjegyzéseket még akkor is, ha a miénktől eltérő társadalmi és gazdasági alapon állók mondják el véleményüket. Minősíthetjük őket találónak vagy felületesnek, barátságosnak vagy ellenszenvesnek, csak haszontalannak nem. Mert önszemléletünk, terveink aránytévesztéseitől óvhatnak meg bennünket. Az alábbiakban a nyugati sajtó néhány, hazánkkal foglalkozó cikkéből idézünk. Idegen szemével látni önmagunkat nemcsak tanulságos, hanem érdekes is egyben. MAGYARORSZÁGBÓL EURÓPA GYÓGYFÜRDŐ NAGYHATALMA LESZ A magyarok rendelkeznek a kontinens legnagyobb gyógyvízkészletével — és jövedelmezővé akarják tenni. A gyógyturizmusról elmondhatjuk: olyan, mint egy torta, amelyet sok kis szeletre osztottak. A legfizetőképesebb fürdővendégek — kisebbnagyobb jajjal-bajjal, de annál vastagabb pénztárcával — teljes földrajzi összevisszaságban hol Svájc, hol Olaszország, Ausztria, Franciaország vagy az NSZK állítólag gyógyulást hozó vizeiben keresnek felüdülést. Ez a helyzet a következő évtizedekben alaposan meg fog változni. Magyarország ugyanis elszántan a torta oroszlánrésze után nyúl: minél előbb Európa első számú fürdőországa akar lenni, le akar győzni minden konkurenciát mind az egészségügyi berendezések, mind a gyógyturizmus fiatalos rámenőssége tekintetében. A felfelé ívelő balneológiai karrier előfeltételei valóban adottak. Túlzás nélkül mondhatjuk: a gyógyforrások terén Magyarország vezet. A kontinensen a magyaroknak van a legtöbb termálvizük, de alig húznak hasznot belőle. Bárhol fúrnak le a magyar földbe, mindenütt forró víz tör fel. Az ország területének csaknem 70 százalékát meg lehet csapolni. A geológusok tudják, miért. Magyarország földkérge — mondják — mintegy 8-10 kilométerrel vékonyabb az átlagnál. A föld belseje felé haladva általában 33 méterenként, Magyarországon már 18 méterenként emelkedik 1 °C-szal. Ezek a források percenként mintegy 400000 liter termálvizet adnak. A talaj termálvízkészletét összesen 500 milliárd köbméterre becsülik. „Felmérhetetlen kincs" — örvendezik a Budapester Rundschau. E kincs első haszonélvezői a rendkívül tisztaságszerető rómaiak voltak. Aquincumban, mely a mai Budapest területén volt, már 2000 évvel ezelőtt forgalmas fürdő működött. A XVI. században a török hódítók több mint 100 — építészetileg remekbe szabott — gőzfürdőt építettek, melyek közül néhány még ma is üzemel. De amikor Goethe korában és később egymás után tűntek fel a nagy európai gyógyhelyek, Magyarország lemaradt. Először a szabadság, később a pénz hiányzott. Az említett 605 forrás közül mind a mai napig csak 66 gyógy- és 157 termálvizet hasznosítanak valamilyen formában — utóbbit többnyire melegházak fűtésére, mint Magyaróváron, vagy üzemekére, mint például a martfűi Tisza Cipőgyárban. Még a 10 leghíresebb gyógyhely is hagy kívánnivalót maga után, mert bár az orvosi ellátás megfelelő, a területi infrastruktúrával nincs minden rendben. Az eredmény: a gyógyturizmus jelenleg a magyar idegenforgalomnak csak 6 százalékát teszi ki. Az olyan fürdőhelyek látogatottságát, mint Abano, Baden-Baden, Ragaz, Bad Gastein vagy a csehszlovákiai Karlovy Vary egyelőre nem tudják megközelíteni. Hangsúlyozzuk: egyelőre. A fejlődés ugyanis meredeken ível felfelé. Nemrég a magyarok részben saját, részben osztrák és svéd pénzből nagyratörő gyógyfürdő-fejlesztési programot indítottak. A program első, már lezárult szakaszában Budapest termálfürdőit, mindenekelőtt a híres Gellért fürdőt hozták alaposan rendbe. Ezzel párhuzamosan a Margitszigeten luxusszállót építettek, melyhez a balneoterápia legkorszerűbb követelményeinek megfelelő gyógyászati szárny csatlakozik. A jelenleg zajló második szakaszban a vidéki gyógyfürdők sztárjait, tehát a vizet és a szép vidéket együttesen kínáló gyógyhelyeket fejlesztik. Itt igen szigorúak a kritériumok. Hol kezdjék? A választék magas. Itt van például a harkányi kénes fürdő, ahol újabban az éjszakai fürdőzés örömeit tévénézéssel lehet összekötni. Vagy a sárvár-rábasömjéni termálfürdő, amelynek sótartalma Európában a legmagasabb (1000 liter vízben 45 kg só van). Vagy a különleges miskolctapolcai barlangfürdő, a rózsaszínű-fehér és rozsdabarna mészkőüregekkel és egy dübörgő vízeséssel. Vagy a felejthetetlen hévízi fürdő a Balaton közelében. Nevezetessége a 47 500 négyzetméter felületű, nyáron 33-35, télen legalább 23-24 °C-os melegvizű tó. A tavat egy 36 méter mély, kráterszerű forrástölcsér táplálja napi 86 millió liter melegvízzel. A forrás kéntartalmú, kissé radioaktív, és sósvíz-hozama annyira bőséges, hogy a tó egész vize 48 órán belül kicserélődik. Végül a harmadik szakaszban — valamikor a távoli jövőben — a kisebb források is sorra kerülnek. Egy ENSZ-tanulmány szerint nem kevesebb, mint 161 magyar város és község földje rejt gyógyvizet. Az, hogy a magyarok jelenleg főleg nagy gyógyszállókat építenek a termálvizek jobb kihasználása helyett, azzal magyarázható, hogy hatalmas kereslet van az igényes szállodahelyek iránt. Ezt megint a turizmusrecept magyarázza. A jelszó: „Magas szintű komfort közepes árakon". Egy hévízi gyógyüdülés például mindent egybevetve jó 40 százalékkal olcsóbb, mint egy hasonló fürdőhelyi tartózkodás a közeli Ausztriában, például Bad Tatzmannsdorfban, a Bécs melletti Badenben. A jövőben a magyaroknak többet kell nyújtaniuk, hogy az általános gyógyüdülőválság ellenére érvényesüljenek. Egészen újszerű gyógyfürdőkoncepció nélkül azonban ez nem megy. Milyen lesz a harmadik évezred ideális gyógyfürdője? A magyarok szerint sokoldalú és rendkívül eleven fürdőhelynek kell lennie, ahol minden sportolási lehetőség megvan, ahol a gyógyvíz nem szükségszerűen középpont, hanem inkább kellemes ráadás. Tehát a betegségről a mozgásra és egészségre helyeznék át a hangsúlyt. Elképzeléseik helyességét annak a közvéleménykutatásnak az eredményeivel bizonyítják, amelyet nyugati vendégek körében nemrég rendeztek Budapesten és a Balatonon. A vendégek 25 százaléka kijelentette, hogy szívesen gyógyíttatná is magát egy kicsit, persze, nagyobb megerőltetés nélkül, inkább a vicc és a jó ürügy kedvéért. A magyarok tehát végső soron nemcsak új gyógyhelyeket akarnak létesíteni. Azon is tűnődnek, hogyan lehetne a megfelelő új fürdőközönséget kialakítani. (DIE WELTWOCHE) NAGYVÁROSI TÁNCHÁZ A Budapesti Sportcsarnok ezen a vasárnap délelőttön szokatlan képet nyújt: a hatalmas csarnok színpadát és sportpályáját, melyen egyébként atlétikai versenyeket tartanak, s ahol a tavaszi fesztivál alatt a híres Győri Balett lép fel, zsúfolásig megtöltötték a fiatalok. A pódiumon néhány zenész ősi hangszereken húzza a talpalávalót. A tágas Sportcsarnok közepén ezer meg ezer ember körben ringatózik: egymás kezét fogják és táncolnak, de nem beat- vagy diszkózenére, hanem hagyományos csárdás ritmusokra. A negyedik magyar „táncháztalálkozó" délelőtt 9 órától csaknem éjfélig tart — és megállás nélkül táncolnak az egész országból érkezett cso-20