Budapest, 1986. (24. évfolyam)
7. szám július - Szále László: Amíg ön alszik
mellett a gazdaságosság is ezt igényelné. Az a szállító kocsi, amelyik éjjel négy fordulót tud csinálni, nappal csak másfélre képes. Az éjszakai szállítások kiterjesztése elsősorban a fogadókészség hiánya miatt nem tud gyorsabban haladni. A nagy üzleteknél vannak éjszakai brigádok az áru átvételére és helyére szállítására, a kicsik azonban ezt a szűkös létszám miatt nem tudják vállalni. Megoldaná a problémát az ún. zsilipes átvétel bevezetése, vagy a lezárt konténerekben való szállítás, melyeknél nincs szükség átvevő személyzetre. Ezektől a módszerektől azonban még idegenkedik a kereskedők jó része. Egy megbízhatóságon és bizalmon alapuló szállítási rendszer nagymértékben meggyorsítaná és megkönnyítené az egész folyamatot. Ma nincs olyan kereskedő, aki személyes átvétel nélkül fogadna babkávét, sört vagy más, hasonlóképpen „kapós" termékeket. Ez még úgy-ahogy érthető, de az már-már mulatságos, hogy az üzletekben igazgatóhelyettesi feladat reggelenként a zsemlék megszámolása is. A Budapesti Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat bizalomerősítő céllal bevezette, hogy az általa szállított árukkal kapcsolatos reklamáció esetén a hiányt automatikusan kiegyenlíti. Természetesen többszöri reklamáció vagy visszaélés gyanúja esetén ők is körültekintőbben járnak el. Kezdeményezésük mindenesetre példamutató, és a jövő egyetlen útját jelzi. A Fővárosi Szállítási Tanács létrehozott egy agytrösztöt, amelynek a korszerűsítés új útjainak kidolgozása a feladata. Ebbe beletartozik az éjszakai szállítások növelése mellett a csúcsidőn kívüli órák bekapcsolása; a boltoknál jók erre a nyújtott vásárlási napokon a nyitvatartás utolsó órái, a vendéglátóiparban ugyancsak az esti órák. Javíthat a helyzeten a minta utáni vásárlások, a házhoz szállítások körének bővítése és nem utolsósorban a belső kerületekből a nem idevaló raktárak kitelepítése. A probléma megoldásának kulcsa végső soron a három nagy egység — termelők, szállítók és kereskedők — közös érdekeltségének megteremtése, ahogy ez jól működő gyakorlat szerte a világban. Nagyon sokan dolgoznak éjszaka olyanok is, akiknek a munkájából általában semmi sem látszik. Csak akkor vennénk észre őket, ha hiányoznának. Alattam víz-, gázcsövek, csatornák, elektromos vezetékek húzódnak, állandó, huszonnégy órás „szolgálatban" évek, évtizedek óta. Működésükre csak működési hiba esetén figyelünk föl. Hogy mekkora munkát végeznek a különféle éjszakai ügyeletek, az csak az összeszámláláskor derül ki, meg akkor, ha nekünk van szükségünk víz-, gáz- villanyszerelőre, fogorvosra, mentőre, rendőrre, tűzoltóra. A Vízművek éjjel-nappal diszpécserszolgálatot tart. Egy-egy éjszaka mintegy ötven vízügyes van ügyeletben. Évi 14-15 ezer esetben hívják őket, egy éjszakára 5-15 hívás esik. Ez azonban semmit sem mond, hisz van, amikor egyetlen eset fölér tíz másikkal. A közterületeken öt és fél ezer kilométer vízvezeték húzódik a házi csatlakozókkal együtt, ez körülbelül a háromszorosa a Budapest-Moszkva távolságnak. S ennek jókora hányada szinte bárhol és bármikor eltörhet. A beavatkozásnak gyorsnak, intenzívnek és szakszerűnek kell lennie, hogy reggelre újra legyen víz, s a kifolyó víztömeg nc okozzon még nagyobb károkat. A Gázművek éjszakai ügyeletén húszhuszonöt — műszaki gázszerelő, kubikos és hálózatbiztonsági stb. — szakember teljesít szolgálatot. Egy műszakban általában itt is öt-tizenöt bejelentés érkezik gázömlés, -szivárgás vagy üzemzavar miatt. Ha az éjszakásoknak nincs egyéb dolga, folytatják a nappal megkezdett munkákat. Hasonló jellegű és volumenű munka folyik az Elektromos Művek és a Csatornázási Művek ügyeletein is. Nemcsak a város érhálózatát alkotó víz-, gáz-, villanyvezetékek romolhatnak el éjjel, hanem a város lakóinak keringési rendszere, szíve, vakbele, foga is. Ezért valamennyi kerületben van éjszakai ügyelet este 8-tól reggel 8-ig két-két orvossal és egy gépkocsival. Ezeken kívül vannak körzetek szerinti gyermekkórházi ügyeletek, illetve a traumatológiai és akut sebészeti esetek fogadására ún. éjszakai gyorsosztályok. Itt a beavatkozások napi átlaga hetven körül van — tavaly a legtöbb 109 volt, a legkevesebb 30. A baleseti statisztikákon elöl jár a péntek és a vasárnap, valamint a fizetésnapok. Budapesten 13 mentőállomás van állandó készenlétben. Nappal 80, éjjel 45 kocsi ügyel. A 20 esetkocsin 3-3, a 25 szállítókocsin 2-2 fő teljesít szolgálatot. A központi irányítást éjszaka 6-8 ember végzi. A napi feladatszám átlagosan ezer fölött van, ennek 15-20 százaléka esik az éjszakai órákra. Ezt az időszakot főleg az ittasságból eredő balesetek jellemzik. A 200 körüli éjszakai utak többi részét a kórházak közötti szállítások, illetve a körzeti orvos által kért sürgős esetek teszik ki. Éjszakai barangolásaim során elhaladtam több nagy textilgyár mellett is. Minden éjjel 13 ezer textilmunkás van ébren a 42 budapesti vállalat 150 üzemegységében. A pamut- és gyapjúiparban dolgozók adják a létszám több mint kétharmadát, a többit a selyem-, a len- és kenderipar. A rövidáru- és a kötőiparban is van éjszakai munka, de ott ez nem jellemző. Egy évben 20 millió m2 pamutszövet készül éjszaka, vagyis ezen az éjjelen — ha jól számolom — 100 ezer m2 -t szőttek, s ha ehhez hozzávesszük a gyapjú- a selyem- és a kötőipar egy éjszakai termelését, nem sok híja lesz a 140 ezer m2 -nek, az M7-esen végig lehetne görgetni. Ha összeadjuk a felsorolt konkrét számokat, jóval 15 ezer fölötti létszámot kapunk, és ebben még nincsenek benne a rendőrök, a tűzoltók, a kórházi ügyeletesek, a Bosnyák téri eladók és viszonteladók, a BKV éjszakai járatain dolgozók, illetve a reggeli buszok, villamosok takarításán, karbantartásán munkálkodók, nincsenek benne a vendéglátósok, sőt a hatalmas munkát végző postai ügyeletesek sem. A pesterzsébeti postán fejezem be az éjszakát. A hajnal már dereng, az újságkihordók jönnek kifelé nagy kötegekkel, s biciklin, Trabanton indulnak körzeteikbe friss merényletek, puccsok, bombázások híreivel... Jólesőn megcsap a friss reggeli szél, még nem vagyok álmos. Egy éjszakát könnyű kibírni, de milyen lehet húsz éven át fél háromkor kezdeni az erzsébeti postán? Valahogy mégsem éreztem azt ma éjjel, amit Békés István ír a századvégszázadelő Budapestjéről szóló könyvében az éjszakai munkáról. Akkoriban az éjszaka egyértelműen a szegények „évada" volt. Ma, a nyugdíjas éjjeliőröket leszámítva, azok dolgoznak éjjel, akiket foglalkozásuk erre kijelöl — a városi ellátás és szolgáltatás törvénye szerint. Hogy nappal könnyebb legyen élni. SZÁLÉ LÁSZLÓ 11