Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Mester Árpád: A lakónegyedek jövője

A Nagy Lajos király úti lakótelep mai, arra kértem, hogy ne adjon engedélyt a tervemtől eltérő megoldású épületek kivitelezésére. Alig telt el három nap, megjelent az építővállalat képviselője, és megkérdezte, hogyan is képzeltem el az első házat... Teljes egyetértéssel váltunk el, és rövidesen elkezdték az építkezést az eredeti terv szerint, így megmaradtak az értékes fák, és amikor a lakók beköltöztek, kiépültek a házak körüli pihenőparkok és játszóterek, és készen volt már az óvoda és a bölcsőde is. Ezt eddig csak itt és az építkezés I. ütemében sikerült elérni. Az is egyedüli eset volt, hogy fákat nem vágtak ki, hanem „áthelyezték", és nyárra — nagy örömünkre — csaknem mindegyik kizöldült. A továbbiakban arra törekedtem, hogy ahol — várhatóan — a legtöbb ember közlekedik majd, viszonylag zártan, alacsony beépítés kövesse ezeket a vonalakat. így alakultak ki a fő gyalogutak. Az egyik a Vezér úti villamos- és autóbuszmegállótól indul, illetve ide érkezik, és két oldalán ABC-üzletek, szolgáltató cégek, magánkereskedések, óvoda-bölcsőde, 16 tantermes általános iskola, központi játszótér stb. helyezkedik el. A fő gyalogút mentén járva nem „zavarhatnak" a tízemeletes házak, mert helyenként nem is látszanak. Ennek az alacsony beépítésnek az is célja volt, hogy helyi fórum legyen az itt közlekedőknek, ahol nap mint nap találkoznak, ahol beülhetnek a presszóba, vagy leülhetnek beszélgetni, ahol társadalmi kapcsolatok születhetnek. Végül is így épült meg, és ami nagyon fontos, tapasztalatom szerint így is működik. Más lakónegyedben, ahol megvan a lehetőség, ehhez hasonlóan, mérlegelés kérdése ennek a beépítésnek a jövőbeni megvalósítása. A zuglói lakónegyedben megoldásra vár az Örs vezér tér és a metró gyalogoskapcsolata, enyhítendő a meglévő, sokszor nehezen elviselhető zsúfoltságot. Elképzelhető, hogy a gödöllői HÉV-et a Kerepesi út alatt átvezetik a csomóponton, és a metróvégállomás peronjától, a mostani kijárattól ellentétes irányban, mozgólépcsős kapcsolat létesül a HÉV-végállomással. Ez a megoldás nagymértékben tehermentesítené a jelenlegi gyalogosaluljárót. Másik lehetőség az aluljáró bővítése, vagy új felüljáró építése, vagy a kettő kombinálása. Gazdasági és forgalomtechnikai értékelés alapján lehet csak eldönteni, hogy melyik változat lesz eredményesebb, és ennek megfelelően kell lépni, mert hogy lépni kell, az nem képezheti vita tárgyát. Az is valószínű, hogy a HÉV-et korszerűsíteni fogják. Remélhető, hogy a mostani szerelvények kocsijai nem is nagy sokára múzeumi darabok lesznek. A HÉV rákosfalvi megállóját — eredeti terv szerint — kívánatos lenne áthelyezni a Vezér út és a Kerepesi út csomópontjába, mert a II. ütem észak-déli irányú gyalogútjának ez a déli végpontja. A jövőben várhatóan beépül az Örs vezér tér mindkét oldala, tehát a Fehér úti csomópont menti tér is. Kívánatos lenne, hogy vállalati központok, irodák és sok munkahelyet adó intézmények kerüljenek ide, ahol van parkolási lehetőség, emellett mód nyílik a sokirányú megközelítésre is. Az irodák személyforgalma nagyrészt ellentétes irányú lenne a csúcsidőben, mint a meglévő, ami egyúttal a tömegközlekedési eszközök jobb kihasználását is jelentené. A Sugár áruház mellett épült magányosan álló lakóház (amit a távolabbi jövőben le kell bontani) homlokzatán zajszigetelő üvegezéssel kell ellátni az ablakokat, a HÉV okozta rezgéseket azonban, sajnos, nem lehet kiküszöbölni. A tízemeletes épületek homlokzatán az alsó, 3-4-5. szinten a szobák egy része hozzáépítéssel bővíthető, akár hagyományos technológiával, s ezzel a lakóházakat színessé, érdekessé lehet varázsolni. Természetesen nem szabad túlzásba vinni a hozzáépítéseket, mert a túlzott változatosság a visszájára fordul. További lehetőség: a bejáratok átépítésével új motívum jelenne meg, ami feloldaná a sokat emlegetett egyhangúságot. Az épületeket energiatakarékos homlokzatszigeteléssel kell ellátni. A tízemeletes házakon elképzelhető a magastető, nem is esztétikai okokból, inkább a víz- és a hőszigetelés miatt. A nyugat felé néző lakásokat védeni lehetne a tűző naptól tartós anyagú, utólag felszerelhető, változatos színű ernyővel. Igazi előrelépést jelentene a lakások összenyithatósága. Ézzel az életmód is megváltozna az itt élő családok körében. Meg kellene oldani a lakónegyedek önigazgatását. Egy 30 ezer lakosú városban is sokrétű szervezet működik, elsősorban azért, hogy a lakosság ellátását, ügyesbajos dolgainak intézését, esetenként elintézését, megoldja. A lakosság és az őket ellátó szervezet jó együttműködése egyik alapja a lokálpatriotizmusnak, ami hozzájárul a közösségi tevékenység kibontakoztatásához, a társadalmi jólét emeléséhez. Nem lehet más a cél a lakónegyedek esetében sem. Ebből az következik, hogy a jövőben ki kell alakítani a lakónegyedben olyan szervezeteket — és itt nem a bürokrácia sárkányfejeire gondolok —, amelyek az ott élő lakosság érdekében tevékenykednek. Ezeknek körét a lényeges igények fogják meghatározni, és lehet, hogy olyan szervezeti forma fejlődik ki belőlük, amely éppen az adott lakónegyed viszonyaira jellemző. Nem hiszem, hogy mindez komolyabb beruházással járna. Meg lehetne oldani az elhelyezésüket a földszinteken felszabaduló lakásokban, vagy az iskolák, lakóházak tetőterében. A lakónegyedek „képe" nem megváltoztathatatlan, nem szabad hát belenyugodnunk a „kialakult" helyzetbe. Hozzá kell látni a megújításhoz, állandóan szem előtt tartva, hogy helyes úton járunk-e, időálló munkát végzünk-e, amely, reméljük, a lakónegyedek felvirágzásához, vonzó emberi környezet és barátságos, közösségi viszonyok kialakulásához vezet. MESTER ÁRPÁD 8