Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Mester Árpád: A lakónegyedek jövője

több helyen egy-egy család évtizedes munkája kellett ahhoz, hogy saját lakáshoz jusson, és tegyük fel, ha tíz évvel ezelőtt vette a lakást, akkor még további húsz esztendeig tart a kölcsönök törlesztése; a lakók egy másik része pedig — tegyük fel — szociális helyzete miatt kapott bérlakást. Ezeknek a lakásoknak „pótlása" talán még nehezebb lenne, mint az előzőeké, felelőtlenség lenne tehát tömeges bontásban gondolkodni. Vegyünk egy újabb példát, az Örs vezér tér mögötti zuglói lakónegyedet. Az első tervvázlatok még többszintes (földszint plusz négy emelet) beépítésére készültek 1967-ben. Közben megvásárolták a dán Larsen-Nilsen házgyári technológiát, s első, egy lépcsőházas épületének típustervét hamar kidolgozták a BUVÁTI-ban. Azt a feladatot kaptam, hogy ennek a típusnak az alapján dolgozzam át a városrendezési tervet. Eleve képtelenségnek látszott, hogy egyetlen középfolyosós, tehát kötött tájolású, tízemeletes épülettípusból tervet lehet csinálni. Addig bizonygattam ezt a nyilvánvaló igazságot, amíg sikerült felvenni a „kelléktárba" egy hosszabb, két lépcsőházas épülettípust és egy többszintes, alacsonyabb épületet is. A dán házgyár az utóbbit nem vállalta, ezért a földszint plusz négyemeletes típust az 1. sz. szovjet házgyárból kölcsönöztük. A kölcsönzés nem okozott nagy gondot, hiszen mindkét házgyár ugyanannál a vállalatnál, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál működött. Javasoltam nekik, hogy a síkban, illetve térben alig tagolt dán házakon kívül a négyemeleteseket egymástól típusonként megtörve, plasztikusabb tömegű lakóházakként építsék meg. Tekintettel arra, hogy a kivitelező az első házat Zuglóban éppen ilyen alacsonyabbal akarta kezdeni (és szociális épületként használni az építkezés idején), továbbá arra, hogy az általam javasolt épület számára bizonyos nehézséget okozott, főként azért, mert ilyen házat még nem épített, nem akart belemenni abba, hogy megépítse a „tördelt" típusokat. Nem is tudtunk megállapodni. Kénytelen voltam „adminisztratív" megoldást választani. A fővárosi építésügyi hatóság vezetőjét, a főváros akkori főépítészét, aki az előzetes egyeztetések során egyetértett javaslatom-7