Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Kelecsényi Gábor: A Corvinák sorsa

Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat Korszerű forgalmi-műszaki bázis Hajnalonként immár ismét három bázisról rajzanak ki a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat szemét­szállító járművei — közhasználatú ne­vükön a kukák. Nagy erejű, nagy telje­sítményű célgépek ezek (van, amelyik száz köbméternyi, azaz mintegy nyolc tonna súlyú hulladékot szállít egy-egy fordulóban), s ennek megfelelően nagy az „étvágyuk" is: típusuktól függően 40-50 liter üzemanyagot fogyasztanak száz kilométerenként. Éppen ezért nem közömbös, hogy honnan indulnak a gyűjtőterületre, illetve hová térnek meg a munka végeztével, az utolsó fuvar után. Vagyis mennyit futnak üresen. A háztartási hulladék egy részét jelen­leg az óbudai és a nagytétényi szemétle­rakóhelyre — bányába — szállítják, a másik, nagyobb részét, a keletkező kommunális hulladéknak csaknem 60 százalékát pedig a XV., Ifjúgárda úton lévő Fővárosi Hulladékhasznosító Mű­ben égetik el. A szemétszállító gépko­csik eleddig a III. kerületi Testvérhegyi úti, a IX., kerületi Ecseri úti és a XX. kerületi Attila utcai forgalmi-műszaki telepről indultak ki, illetve ide tértek vissza. Az erzsébeti telep azonban ela­vult, már nem volt elegendő hely sem a gépkocsik tárolására, sem azok javításá­ra, karbantartására. Emiatt a telep kor­szerűsítése szemétszállító telepként nem látszott célszerűnek, ezért más célokra kellett felhasználni. Az átirányított célgépekkel azonban az Ecseri úti forgalmi-műszaki telepen igen nagy zsúfoltság keletkezett (gondot okozott mind a gépkocsik tárolása, mind megfelelő karbantartása), nyilván­való volt, hogy ez az állapot csak átme­netileg tartható fenn. Másrészt, mivel a szemétszállító gépjárművek egy jelentős hányada a Hulladékhasznosító Műben végezte az utolsó ürítést, kénytelen volt „üresjáratban" visszatérni kiindulási helyére, ami, ha a közelebb eső IX., Ecseri úti forgalmi telepet nézzük, ak­kor is 9-10 kilométert jelent egy-egy gépkocsinál. De hát nem egy gépkocsi­ról volt szó... Nos, többek között ezek a körülmé­nyek indokolták legfőképp, hogy az FKFV új forgalmi-műszaki telepét a XV., Ifjúgárda úton, a Hulladékhasz­nosító Mű mellett, pontosabban, annak területén építse meg. Természetesen a vállalat vezetői már jó előre készültek e feladatra, hiszen a Hulladékhasznosító Mű tervezésekor eleve megtervezték a később felépítendő forgalmi-műszaki telep helyét is. S most, amikor arról szá­molunk be, hogy az új telep elkészült, s immár üzemszerűen működik, egyúttal úgy fogalmazhatunk, hogy ezzel az FKFV egy olyan komplex bázist épített ki, melynek igen jelentős szerepe van a fővárosban a szemétgyűjtési, -szállítási és -ártalmatlanítási feladatok további javításában, az épített és a természeti környezet tisztaságának védelmében. Tehát az új forgalmi-műszaki telep­nek hasznát látja a főváros lakossága — és nyert vele a vállalat is. Mint Bánhalmi János műszaki igazgató elmondotta, a 134 millió forintos építkezés 1982 októ­berében kezdődött a Vegyépszer kivite­lezésében. Az épület két, összeépített egységből áll: a kétszintes, belső átriu­mos megoldású, 1600 négyzetméter alapterületű szociális épületből, mely­ben az ügyviteli és a kiszolgáló appará­tus dolgozószobái, valamint a korszerű fekete-fehér öltöző és a fürdő kaptak helyet. Az üzemépületben — alapterüle­te 1900 négyzetméter — található, töb­bek között, a szerelde, a gumijavító, a forgácsolóműhely, a lakatosműhely, a diagnosztikai sor, az autómosó-pálya, a szennyvíztisztító stb. Mindkét épület­rész a „nagy szomszédtól", a Hulladék­hasznosító Műtől kapja a hőenergiát, az onnan érkező hulladékhővel fűtik az irodákat, műhelycsarnokokat, továbbá ezáltal biztosítják az öltöző és a fürdő melegvíz-ellátását is, ami ugyancsak energiatakarékos megoldás. A telepet száz szemétgyűjtő célgép tá­rolására, karbantartására és javítására méretezték. Érthetően a legkorszerűbb gépeket, berendezéseket építették be, így egyrészt alkalmas a gépjárművek kisebb, „futó" javítására, de az ún. di­agnosztikai soron a gépjárművek mű­szeres vizsgálatára, továbbá nagyobb ja­vításokra is. A nagy teljesítményű jár­műmosó (magyar gyártmány, akárcsak valamennyi szervizberendezés) lehetővé teszi, hogy a napi munka végeztével minden gépkocsi „megfürödve" mehet „aludni", illetve, amelyik javításra szo­rul, a szereidébe. A javítóüzem szenny­vizét (mely veszélyes hulladéknak minő­sülő olajos iszapot is tartalmaz) oly mér­tékben megszűri a beépített tisztítóbe­rendezés, hogy a vizet újrafelhasznál­hatják, s a csatornába kerülő szennyvíz sem tartalmaz káros anyagokat. Az új forgalmi-műszaki telep létesíté­sének legfőbb praktikumát — tudniil­lik, hogy a Hulladékhasznosító Mű gyűjtőkörzetében elmaradnak a gépjár­művek „üresben" futott kilométerei — már említettük, ezúttal csak kiegészít­jük egy adatsorral: a számítások szerint, évente összesen több mint 200 ezer kilo­méterrel futnak kevesebbet az itteni jár­művek, s ezzel mintegy 100 ezer liter üzemanyagot takarít meg a vállalat. Hogy ez mennyit tesz ki pénzben? Tes­sék 9,4 forinttal beszorozni. Emellett, mivel elmarad a külön bevonulás, nö­vekszik a szemétgyűjtésre és -szállításra fordítható hasznos idő. Ha az elmon­dottakhoz hozzávesszük, hogy a korsze­rű javítóbázis egyúttal záloga az üzem­képesség növelésének is, bebizonyoso­dott: az FKFV új forgalmi-műszaki tele­pének építése sikeres, gazdaságos beru­házás. (x) 44

Next

/
Thumbnails
Contents