Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - LEGSZŰKEBB HAZÁM

A piros terem Óda a Gellért eszpresszóhoz Emlékeztek-e még az Ilkovicsra? a piros teremre? méhkas-pokol! a piros teremre, fekete nőkre? ár-apály zsivaja hogy ostromol! Éjfélig verseknek, bölcselkedésnek dallamát sodortad piros terem, kommunistáknak és gnosztikusoknak, szenteknek, spicliknek szavát lesem — ó, te, az ifjúság! piros terem! Künn szállt a telihold s idebent csillag, szép cigányasszonyok, kivert kutyák, szemközt a Nyugatin indult a vonatom, jelezték az időm már odaát. Éjfélig olvastam verseim, azután néztem a füstöt hogy harapja szét fekete fogakkal s fekete ajakkal szívja fel végül a feketeség. Elindult vonatom, de fogva tartott engem a terem, a piros terem, eltűntek társaim, lányok, fiúk, elzúg a hatos is, utói nem érhetem, s elfut a Körűt az éji hidon szikrázva integet fenn a hegyen megrázza fényeit, fény-haja száll, ó, te, az ifjúság! piros terem! I960 Évek óta én alkotóházam függönyök mögött a Híd ívei s kellemes léptű leányok léptei itt bent Azon a hídon jöttem én újra haza 1945 augusztusában az összefércelt hídon egy német tábornok tábori köpenyegében álmaim tartalékával — holnapalapító Műanyag asztal túlfényes tükre változó arcomat megmutatod jobbkezem szorító csápjaiban tollam futását körülkerengve múzsái arccal kisasszonyok műanyagtálcán hozzák a kávét a gint Gellérthegy fényeit szürke Dunát műanyagtálcán a délután arany fejét amatőr horgászok réveteg tekintetét Teljes a csönd körülöttem fodrai szépen simulnak értelmes jó ez a csönd rég halott legjobb barátom belép az ajtón mellém leül foga zománcán szétfut a fény mindent tudok tenyere éri kézfejemet Évek óta jó alkotóházam függönyök mögött a Híd ívei s kellemes léptű lányok léptei itt bent ^ A ruhatár fogasán az a szürke köpeny ^ sárga traverzeken pallóval toldva a híd két karunk mint a kapocs hová megyünk Sanyikám 1965 Krisztina, Zöldfa Őszi akváriumban úszik kint a világ üvegen-tűli világ üvegen innen csobban itt az ablak mögött tárgyam a köd ernyed a platánok izma üres papír kézirat üvegen kopog a vak fényekre szedi egy prizma negyvennégyes szalad angyal tipegve lépked ördög tipegve lépked Kinizsit kér a tag gombás betonfalak itt jön a Nemtő a feljelentő fekete cola konyak 1964 énekeim útrakelni nem-betelni Holdon inneni táj holdon inneni kráter holdon inneni holdlakók holdon inneni üzletlakások holdon inneni gond holdon inneni hazám Zöldfa lombja nem volt lombja nem lesz rügyeket se tervez Őszi akváriumban úszik kint a világ üvegen-túli világ üvegen innen robban. 29